belemerültünk a Fényes tavakba

Vasárnap reggel ki rándultunk Tatára, mert ott vannak a Fényes tavak, ahol a strandszezonon kívül lehet merülni (több búvárközpont is szervez ide túrákat). A dolog érdekessége, hogy a tavakat melegvizű források hozták létre és táplálják, minimum 20 fokos vízhőmérsékletet biztosítva. És lássuk be, merüléskor a komfortérzetünk a víz hőmérsékletével egyenes arányban javul. És ez még semmi ahhoz képest, hogy a víz alatt mesevilág van. A kis tavak sekélyek, néhol a szédítő mélység még az egy métert sem éri el, azaz vagy a fejem meg a palack lóg ki (=teknősbéka), vagy a térdem ér le (=felszántom az alját és zavaros lesz a víz a felkavaródó iszaptól). Vagy mindkettő. Viszont a növényzet csodás, meseszerű, változatos. Ahol vizitök borítja be a vízfelszint, ott teljesen sötétben lehet úszkálni alattuk, máshol a hínár nő olyan sűrűn, hogy alig lehet látni valamit, de arra gondoltam, hogy ilyen lehet halnak lenni (nagyjából) (nagy halnak egy kis tóban).

Mivel az egyik középső tó el van zárva a búvárok elől, gyalog kell átmenni a nagyobbik tóhoz, és igazán vicces látvány voltunk Szilvivel, ahogy kacsák módjára a 100 kilós felszereléssel, tetőtöl talpig búvárnak öltözve caplattunk át a mezőn (állagát tekintve talán inkább mocsáron), novemberben, egy ködös vasárnap délelőttön a gőzölgő tavak között. Ezt a látványt ezúttal nem őriztük meg az utókornak, de majd legközelebb.

Később kiderült, hogy igazán megérte a túra, mert a nagyobbik tóban vannak a legnagyobb források és ez a tó mélyebb is a többinél. A források annyira szépek, nem is tudom, hogy írjam le (google a barátod). A tavak medrét fekete finom szemcséjű iszap borítja, de a nagy tóban, ahol feltörnek a források, ugyanolyan finom, arany színű homok van állandó mozgásban a beömlő melegvíz miatt. Ráadásul időnként – elég gyakran – nagy, amőba alakú levegőbuborékok indulnak el felfelé, folyamatosan változtatva alakjukat. Magic. És ehhez képzeld még hozzá a növényzetet…

fényes tavak

Ez a kép pár másodperccel azután készült, hogy mind a négyen egymás után belecsúsztunk a legtávolabbi tóba, ahonnan indultunk. Ezen a részen derékig ér a víz, mert itt kimélyítették a búvárok. Az iszap úgy kb combig ér… A háttérben jól látszódnak a nagy vizitök kolóniák is. (Köszönet a fotóért a Galatheának). Nem sokkal később a fiúk eltűntek, mi pedig úszkáltunk, amíg előbb a tündérrózsa alatti sötétség, később a sűrű hínáros majd egy zsákutca miatt kellett feljönnünk (=kiemelnünk a fejünket a vízből). A zsákutcából visszafelé jövet találkoztunk Balázsékkal, akik, mint kiderült, ezt az utat később még egyszer megtették. Addig búvárkodtak (tévelyegtek) a térdig érő vízben, amíg végül nem jöttek át a nagyobbik tóba, de majd legközelebb. Addigra szerzek egy víz alatti kamerát vagy lefestem emlékezetből:)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *