Találtam ma egy honlapot/blogot, ami így első ránézésre érdekesnek tűnik. Most kezdetem el olvasgatni és nyilván nem vállalok érte felelősséget, de azért gondoltam, szólok, hátha úgy jártok vele, mint a múltkori rozsnokkal :) Habár… Szóval szerintem az elektronikus zenével is az van, mint minden mással (nem csak művészettel, hanem bármilyen munkával). Minden alkotásban igazán mélyre lehet merülni – annak is aki adja, meg annak is, aki kapja. A módszer, a hordozó nem számít, csak az számít, hogy mindenki, aki kapcsolatba kerül azzal az alkotással, beletegye saját magát, valamit, amit senki más nem tehet bele. Ezekkel ugyanúgy lehet csodát teremteni mint ecsettel vagy hagyományos hangszerekkel. Az álmokat és a képzeletet ugyanúgy életre lehet hívni és sokan vannak, akihez ezek az eszközök közelebb állnak, ezekkel könnyebben megy, vagy épp csak ezekkel megy. (Ezért tőlem idegen a mai kemény vonalas waldorfosok ellenkezése a számítógéppel és általában a technikával szemben.) Mielőtt elfelejtem, gyorsan beszúrom a két linket, amik miatt elkezdtem írni: Re:Creation a honlap és a Re:Creation villanynapló (blog). Nem mellesleg, nagyon bírom a honlap dizájnját. Jó hátterek, jó betűtipusok, jó grafikák, mind kiválóan passzol a témához. Most megyek és beleményedek :)
Megj.: ha rákaptatok az ízére, akkor nézzétek meg azt a 932 oldalas e-bookot is, ami az oldalukról letölthető (Mennyek Kapui e-book pdf formátumban)
pranté fotók, stb.
elektronikus zene
július 13 6:42 Colby – Burlington
Kansas nem sokat jelent nekem: Óz a csodák csodája, a lány a Hair-ből. Amit eddig láttam Kansasból pont olyan, amilyennek Steinbeck írja le a nagy síkságot. Azzal leptem meg magam, hogy amikor kiszálltam a buszból, a tenger illatát éreztem. Pedig semmitől nem vagyok itt távolabb, mint a tengertől :) Előbb még a hegyekkel van randim.
…
Úton lenni jó. Akkor is, ha soha nem érkezem meg.
…
A mozdulatlan síkság fölött vékony rétegben úsznak a felhők. Semmi nem mozdul, csak amit megmozdítasz. Nagyon meditatív. Zenét hallgatok. A Buena Vista Social Club túl jókedvű ide, tengerparti várost idéz, buja, ringó csípőjű fekete nőkkel és gondtalan férfiakkal. És nem esik jól a Run DMC nagyvárosi elkötelezettsége sem. Tosca, az jó volt most: Me and Yoko Ono.
Olyanok a felhők, mintha széles, lilás-szürkés-fehéres ecsetvonásokkal festette volna őket a kék égre valaki. Amúgy jó a Run DMC, de ami igazán mosolyt csalt az arcomra ma reggel az a Depeche Mode: Strange Love volt :)
Tiszta időutazás. Épp mint a Cosmic Girl vagy a Union of the Snake. Hihi.
Mozdulatlannak tűnik, de azt mondják, örökké fúj a szél, csak a buszból nem feltűnő. Mivel nincsenek fák. Se. Meg azt is mondják, hogy elég vésztjósló, amikor nem fúj és hogy nem is igazán tudnak örülni neki, mert olyankor meg attól félnek, hogy valami váratlan fog történni. Hm.
A horizonton már látni a hegyeket. Nemsokára Denverbe érünk.
fesztivál-rajongók figyelmébe!
Ezeken a fotókon átjön azért a hangulat :)
Ízelítőnek egyet ide én be:
.
An aerial view of the Glastonbury 2009 Festival, in Somerset, England, Thursday, June 25, 2009. (AP Photo/Anthony Devlin/PA)