vettem egy jácintot, mert a kicsiknek még kell néhány hét…

jácintok, nárciszok és krókuszok

6:42 Annyira szép volt, amikor felkeltünk, hogy rohantam a fényképezőgépért és a nappali ablakából pizsamában fotóztam, mert az ilyesmi nem várhat

6:52 Épp kész lettek a gyerekek az öltözéssel, amikor elkezdődött a fény-orgia

7:00 A felhők oszladoznak, a rózsás fények eltűnnek, a sárgák egyre fényesebbek lettek

7:08 Lassan a sárgák is eltompulnak és beleolvadnak a nappali fényekbe

7:15 Egyre fogynak a felhők és a színek, mindjárt vége az előadásnak (mi az a fénycsík? repülő?)

7:22 Mire felöltöztem, felkelt a nap. Még alig látszik a fák között, de azért ott van

7:30-kor indultunk el az oviba, addigra tiszta kék volt az ég és sütött a nap

Csak ebben a hónapban van egy olyan félóra a napos délutánokon, amikor így süt be a nap egy keskeny sávban a gyerekszoba ablakán. Ha ilyenkor a megfelelő időben (pl. porszívózáskor) a megfelelő helyen (Miksa ágyának végében) pont az ablak felé fordul valaki, akkor ez a csoda tárul a szeme elé. Képes vagyok percekig bambulni, ahogy a porszemcsék játszanak a fénypászmában.

Nem mellesleg látszik, ha kissé homályosan is, hogy Blanki a “mindent mindennel összekötözős” időszakában van. Egyik éjjel félálomban osontam (volna) ki a gyerekszobából, amikor rájöttem, hogy a hátam mögött – az esti mese alatt, amibe aztán mindannyian belealudtunk – úgy összekötötte a hintát az emeletesággyal, hogy hatalmas zajt csapva majdnem hasra estem majd pedig képtelen voltam kibogozni egyáltalán nem hétköznapi csomóit, úgyhogy végül labirintusba zárt kísérleti egér módjára kerestem menekülő útvonalat, addigra persze teljesen és végleg felébredve.

Van még egy, mert nem tudtam eldönteni, hogy melyiket szeressem…