a {móka-kacagás} kategória archívuma

még a hétvégéről, (ki)csapongva

Pénteken beszélgettünk egy jót Mcsvel, aztán délután találkoztam egy (két) régi baráttal és új ismerőssel: szolidan dumálgattunk, dohányozgattunk, iszogattunk, nevetgéltünk. Este megnéztem a Mr. és Mrs. Smith című filmet, ami az egyik kedvencem lett (azóta már meg is rendeltem). A zenéjéhez külön is tartozik egy történet, merthogy említettem a barátnőmnek, hogy milyen nagyon tetszik és hogy akarom, mire mondta, hogy említsem meg a férjének és nem is felejtettem el, szombat este, mikor találkoztunk, már kezdtem volna mondani, hogy mit szeretnék, de megelőzött és kezembe nyomta a cédét. Csoda.

És a szombat nem ért véget a vacsorával, hivatalosak voltunk egy születésnapi bulira, ahová magunkkal vittük a séfet is. Az a buli azért volt jó, mert egy csomó ünnepelt volt meg egy csomó ünneplő. Ünnepelő. Sok régi barát meg haver meg ismerős. Sok jó ölelés.

Aztán az is volt, hogy mivel a vacsora után egyből mentünk felköszönteni, én szoknyában feszengtem ott. Szerencsére a barátnőm – akinél aludtam a hétvégén – előbb a sliccét tette tönkre, de mivel akkor még nem tudta, hogy mi lenne a teendő, később még le is kellett guggolnia úgy, hogy közben a sarkával a nadrág, a csípőben igen szűk nadrág aljára taposott, és ily módon a seggén a gatya varrás mentén repedt. Elég alaposan ahhoz, hogy késlekedés nélkül hazamenjünk átöltözni. A szakadó esőre való tekintettel mindketten (tisztára mosott!) nagyméretű salátástálat viseltünk a fejünkön. Elég viccesen nézhettünk ki :) De ekkor még alig volt éjfél és összesen kb fél órát lehettünk távol és mikor visszaértünk ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Jókat beszélgettünk meg táncoltunk.

Ezek voltak meg persze még egy csomó minden. Pl. jó zene (mint Kisorosziban) és jó kaja (ez biztos, mert mindenki azt mondta, bár én nem ettem, mert el voltam telve a fine dininggal).

Kelt:
2009 október 13. kedd – 13:26
Címkék:
Hozzászólás:
eddig 1

„Libanon, Libanon, te csodás…”

Kicsit hátralépek, hogy elmeséljem az előzményeket. Tavaly nyáron vendégünk volt nálunk bulizott néhány elkötelezett és elhivatott szakács, “…a fiatal, progresszív francia séfgeneráció két oszlopos tagja, Maxime és Xavier, Toulouse-ból.” Főztek is, ennek részleteit megírta már Márkaséf, úgyhogy ebbe én nem is kontárkodnék bele. Hogy őt idézzem: ”A főfogás tradicionális, bográcsban készített harcsapörkölt volt, diszkoszban átsütött kapros túrós csuszával. Tökéletes nap volt, amikor minden sikerült.” Örülök, hogy így érezték, mert én nem igazán vettem ki a részem a mulatságból (Miksi még baba volt és pont azon a hétvégén árasztotta el a konyhát egy csomó málna meg ribizli).

tovább is van… »

Tagged:

Kelt:
2009 október 12. hétfő – 13:47
Címkék:
Hozzászólás:
eddig 19

a hétvége rövid hírei

Elkelt az összes csomag, úgyhogy új titulusom lett: logisztikai és disztribuciós manager :) Ha valamelyik érintettnek az a furcsa érzése támad, hogy talán elfelejtkeztem róla, az nyugodtan küldjön egy mélt.

Szombat déltől vasárnap délig egy egészen kiváló bulin volt szerencsém részt venni. Próbálom összeszedetten leírni, amit szeretnék. Az ilyen és ehhez hasonló megmozdulások elég rendszeresek, de nekem az utóbbi 8-10 évben elég ritkán jött össze. De hát ez nem lesz mindig így. Nagyon sok régi ismerőssel, haverral és baráttal találkoztam és nagyon jól esett.

tovább is van… »

Kelt:
2009 szeptember 6. vasárnap – 22:09
Címkék:
Hozzászólás:
eddig 5

július 17 – Breckenridge

12:52 Amikor hallgatom a csatornázásokat vagy a zenét vagy az előadásokat, olyankor érzem, hogy a helyemen vagyok. A kérdés az, hogy mikor, mitől zökkenek ki, miért érzem úgy, hogy visszazuhanok? Mindaz, amit hallok és érzek, olyan nagyon ismerős. Mindezeket tudom már, mégis az ismétlések mintha újra meg újra úgy viselkednének, mint egy váltó: visszaterelnek a választott vágányomra. Amiről nem is tudom, mikor tértem le. Szeretném elcsípni azt a pillanatot, amelyikben elvesztem az önmagamba vetett hitem, amikor elbizonytalanodom, amikor döntésképtelenné válok. Hogy tudom fenntartani ezt az állapotot? Tudom ám erre is a választ: tudatos légzéssel…

…

18:15 A mai nap csúcspontja Adamus volt és még inkább az azt követő 30-40-akármennyi perc. A Tánc. Amikor megszólalt a zene és kezdett mindenki bemelegedni, éreztem, hogy ennek fele se tréfa (hanem az egész) és ha akartam volna se tudtam volna ellenállni – de nem akartam. Jólesett. Nem tudom kiverni a fejemből azt a felismerést, hogy ezt a fajta extázist korábban csak alkohollal vagy méginkább mindenféle drogokkal véltem elérhetőnek. Biztos volt olyan, hogy nem szedtünk be semmit, de olyankor ittunk. És most ugyanolyan szárnyalás volt, minden külső segítség nélkül (a zenétől és a társaságtól eltekintve). A hely: egy előadóterem, ami régen a síparadicsom egyetlen mozijának adott helyet. Csak a színpad volt megvilágítva, ahol a zenészek játszottak (Yoham: Tribal Dance). A többi résztvevő, a konferencia résztvevői, az átlagéletkor 40 fölötti, de lehet, hogy 50 (na jó, utána számoltam, ez lehet, hogy túlzás, de végülis mindegy). 10.000 láb magasan vagyunk és folyton szomjas vagyok, vérzik az orrom és fáj a fejem. De ez a kis tánc annyira felszabadító volt, hogy szinte lebegek tőle.”

Tagged:

Kelt:
2009 július 17. péntek – 18:22
Címkék:
Hozzászólás:
még nincs

szombat éjjel

2009-06-07_2237

lehet, hogy megváltottuk a világot, bár ilyesmi pont nem rémlik

alighanem volt szó arról, hogy:

tovább is van… »

Tagged:

Kelt:
2009 június 8. hétfő – 22:00
Címkék:
Hozzászólás:
eddig 4

még az is

még az is volt mostanában, hogy a prantéról az összes bejegyzést ide importáltam, úgyhogy ha valakinek nagyon kell, akkor az archiv cuccok között megtalálja

elég sok meló van vele, mert amikor a bloggerről áthoztam a bejegyzéseket, voltam oly balga és töröltem a picasa albumot, amiben a receptekhez tartozó képeket tárolja a blogger, úgyhogy most szépen egyesével pótolgatom a fotókat… elég uncsi… ha már itt tartunk a receptek a konyhatündér alatt találhatók… azzal is elbíbelődtem, hogy a pranté cimkéit megfeleltessem az újaknak, de végül ez is megtörtént, úgyhogy teljes az integráció :)

megkésve bár, de törve nem :) eljutott hozzám a múlt héten nemisbéka karácsonyi ajándéka, amit ezúton is köszönünk, minden a helyére került, robinhood(?)ra lecsapott Blanki és azóta is imádja

meg eszembe jutott, hogy talán félreérthető voltam, úgyhogy tisztázom: én amolyan botcsinálta vega vagyok, hogy nem főzök húsételt és nem is jut eszembe, hogy jaj de ennék valamit, de ha fel van tálalva, akkor gond nélkül tüntetem el a bográcsban készült gulyás levest (uraim, jelentem: még aznap este kivégeztem a maradékot) vagy anyunál a vasárnapi ebédet

és ha már a hétvégi favágós bulinál tartunk, el kell mondanom, hogy milyen fontos felfedezést tettem. azt eddig is tudtam, hogy szeretem az édes bort, mert a tokaji aszú eddig még nem okozott csalódást. pedig, amikor a culinarisban betettem a kosárba egy üveg madeirát és egy marsalát és egy chiantit (jó, tduom, ez száraz), ez eszembe se jutott, csak az, hogy ezeket a borokat milyen régóta szeretném megkóstolni, csak valahogy soha nem a borbolt közelében jutott eszembe. most viszont itt volt a kiváló alkalom, hogy megkóstoljam. mint kiderült kis társaságunklegtöbb tagja hasonlóan volt ezzel, mint én (kivéve a chiantit – ez egy kakukktojás ebben a történetben). na, de a lényeg: a kóstolót követően a marsala hivatalosan is kedvenc borommá avanzsált.

Kelt:
2009 február 5. csütörtök – 09:14
Címkék:
Hozzászólás:
eddig 6

karácsony

Elkezdődött a karácsony.

Tegnap reggel befűtöttem és bekészítettem az egész napi fa mennyiséget, hogy megspóroljak némi hidegben-sötétben idétlenkedést a farakással. Aztán bementünk Gödöllőre venni (és elfelejteni) pár dolgot. Hazafelé megnéztem a postaládát, mert ugye utolsó posta nap karácsony előtt, de csak egy értesítés, hogy valami van… Jövő hétfőn. Aztán már nem volt semmi érdekes tegnap. Ma reggel kitakarítottam a kandallót és mentem ki fáért. És itt kezdődik a karácsony :) a fakupac tetején (azon, amihez tegnap már nem kellett nyúlnom) ott volt két nagy csomag és pár levél. Még soha nem csinált ilyet a postás. Azt hiszem rájött, hogy a Pákó tökéletesen ártalmatlan :) A leveleket most hagyjuk, az áramszolgáltató meg a biztosítók mindig leveleznek. A két csomag viszont… hát igen, ezekkel kezdődött ma délelőtt a karácsony. Az egyikben csinos csomag, benne sok kis zacskó, mindenféle színű csodaszép gyöngy. A zöldekbe azonnal belezúgtam, a kékek, a szemes, Törökországot idézi és a többi is, mind… csodaszép :)
A másik csomag, kicsit laposabb, de szélesebb és hosszabb, könyveket rejtett. Jó, sejtettem: rajta van a feladó :) Kata, gyönyörűek. Le vagyunk nyűgözve. Köszönjük. Bori teljes neve olyan mint egy vers vagy egy dalocska: jókedvem lesz, ha eszembe jut. Olyan, mintha régóta ismerném… talán úgy is van :) Egy másik költő is meglátogatott, képeslapot küldött. Hogy én mennyire szeretek képeslapot és igazi levelet kapni :) Köszönöm!
Délben aztán átmentünk anyuékhoz ebédre, vacsorára és megajándékozni egymást. Holnap lefényképezem az ajándékokat, van köztük néhány igazán inspiráló :)
Blanki ottmaradt anyuéknál, Miksivel kettesben vagyunk itthon. Ő persze már alszik :) Elfáradt, mert egész nap világ-felfedező-mindent-kipróbáló-gombnyomogató-és-vagy-tekergető-jövő-menő kötelezettségeinek tett eleget:)
Ez a nap a maga módján tökéletes. Miután hazajöttünk, kihoztam két matracot a nappaliba, megágyaztam és jól befűtöttem a kandallóba. Töltöttem magamnak egy pohár bort: Tokaji késői szüretelésű hárslevelű Béreséktől, Erdőbényéről – ezt csak most vettem észre, Eszter, így egy kicsit te is itt vagy velem, ha nem is tudsz róla :) Amúgy apuéktól kaptam, ezt itták a vacsorához. Belenyaltam kíváncsiságból és annyira izlett, hogy noha nem nagyon szoktam bort (sem) inni, főleg nem egyedül, hazahoztam egy kicsit. És milyen jól tettem. Nem értek a borokhoz, de azt érzem, hogy nagyon jó mézes-krémessel :) Betettem a Polar Expresst (köszi az ajánlót, Doris). Már vége is. És most… tádádádámm megnézem a Büszkeség és balítélet annyi részét, amennyit csak bírok :)
És a hab a tortán: esik a hó!
Puszi mindenkinek!
Lehoztátok nekem a csillagokat az égről. Tényleg. Aligha lehetnék ennél boldogabb.

Tagged:

Kelt:
2008 december 24. szerda – 09:54
Címkék:
Hozzászólás:
eddig 3

ma

egész nap nem voltunk itthon, már kora délelőtt értünk jött a tesóm és átmentünk anyuékhoz. Itthon nem vagyok éhes, főleg gyümölcsöket meg magokat, főleg tökmagot eszem meg a gyerekek vajaskenyerének a héját :) Ma viszont anyu jól tartott minket, pazar reggeli, ebéd és még csomagolt vacsorának valót is.

Holnap összekapom magam és megcsinálom a puliszkát és sütök egy kis kenyeret. Ez is olyan furcsa, meg kell szoknom, hogy sokkal kisebb mennyiségeket készítsek mindenből. Még egy kancsó tea se fogy el, ha egyedül iszom.

…

A levelekből és a hozzászólásokból úgy tűnik, elég sokan aggódtok amiatt, hogy esetleg elfojtok valamit, ami bennmarad és akkor később valamilyen formában újra előjön. Erre azt tudom válaszolni, hogy a magam módján kell ezt az egészet végigcsinálnom. Nem tudom elfojtok-e bármit vagy van-e olyasmi, amivel képtelen vagyok szembenézni, de valahogy úgy érzem vállalnom kell annak a kockázatát, hogy ezek közül valamelyik (vagy mindegyik) megtörténik velem, cserébe azért, hogy a saját érzéseimet és sugallataimat követve haladok végig ezen az úton. Szeretném, ha tudnátok mennyire hálás vagyok azért, hogy törődtök velünk és szeretettel gondoltok ránk, mégis azt kell mondanom, hogy amikor nem bíztok bennem, akkor kétségeim támadnak és azok letérít(het)nek a saját utamról. Ápolgatom, gyógyítgatom a sebeimet és próbálok segíteni azoknak, akik tőlem kérnek segítséget, de ha elkezdek kételkedni abban, hogy az érzéseim, a megérzéseim mutatják nekem a helyes utat, akkor eltéved(het)ek. Jól vagyok és ha időnként sírok is, úgy érzem ennek így kell lennie. A szeretet és az együttérzés nagyon sokat segít, de mások kétségeit és a sajnálatot (ez már vesszőparipa?) köszönöm nem kérem. Kétségeim nekem is vannak. Épp elég. Remélem mindenki, akit érint, megérti, milyen fontos ez nekem. Nagyra értékelem a segítőkészséget, de ne feledjük el: a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve…

Ezzel a csinos közhellyel zárom soraimat :)

Kelt:
2008 november 22. szombat – 20:24
Címkék:
Hozzászólás:
eddig 17

vidám délután

Szerdán megpróbáltam én gyerekülést venni Miksinek is, de nem jött össze. Nem írom le, mennyire kiborító volt az eset, elég az hozzá, hogy nem jött össze. Már az elején fel kellett volna figyelnem a jelekre, de épp nem voltam a toppon és mire feleszméltem már kész voltam. Meg a gyerekek is. Szóval nem volt gyerekülés, márpedig a bébiülés Miksinek nem kényelmes: lelóg a lába, szűk a vállának, utálja is rendesen.

Ezek után ma felhívott a tesóm, hogy a barátnőjének van egy gyerekülése, amit oda tudna ajándékozni Miksinek. Kiderült, hogy egy nagyon király Römer ülésről van szó, ami még sokáig kényelmes és jó lesz a nagyfiamnak. Kriszti, köszönjük.

Az már csak hab a tortán, hogy eljöttek és kihozták magukkal az ülést. Én kevéssé vagyok most alkalmas játszótárs Blankinak, mert gyakran elkalandozik a figyelmem, ami nem kedvez a szerepjátékoknak (talán ismeritek a mondjuk kezdetű és soha véget nem érő játékokat), ráadásul nagyon igényelné a sok szaladgálással járó kergetőzős, ugrabugrálós játékokat is, amiben Flóra kiváló partner volt, én viszont… Maradjunk annyiban, hogy egy lusta dög vagyok és csak néha tudom rávenni magam, hogy lovacska legyek és Blankival a hátamon körbeszaladgáljak úgy, hogy közben Miksi a nadrágom derekába kapaszkodva lépeget. Igaz, az én tempóm nem túl gyors neki, inkább csak a távot találhatja rövidnek :) Ezt csak azért írom le, mert a tesóm és a barátnője mindent megtettek, hogy a lányom úgy aludjon mint a bunda. Mert úgy alszik. Teljesen lefáradt. És talán nekik sem kellett végül edzésre menni :)

Kívánom, hogy a ti vágyaitok is így teljesüljenek: lett gyerekülés, vidám(!) látogatás és a gyereknek játszópajtások :)

Igen, azért van itt annyi smiley, mert annyit nevettünk. Van némi lelkiismeretfurdalásom emiatt, de nem vészes és úgyis elmúlik.

Köszönöm, hogy eljöttetek csajok!

Kelt:
2008 november 20. csütörtök – 21:41
Címkék:
Hozzászólás:
eddig 3

7 magamról

Nem is olyan egyszerű összeszedni 7 olyan dolgot magamról, ami még nem hangzott el itt a blogon, de azért teszek egy próbát. Elvégre Anna és Bogaram sem azért pécézett ki, hogy aztán olyasmit írjak, amit már úgyis tud :)

  1. soha nem iszom tejet tisztán (tejeskávé, kakaó, tejbegríz jöhet) és majd’ 20 éves voltam amikor először kóstoltam tejszínhabot…
  2. a havonta megjelenő angol lakberendezéses-kertes újságok (country living, house & garden) és könyvek (Terence Conran, stb) a gyengém
  3. egy időben sokat játszottam a ceasarral (iii és iv), ami egy városépítő (stratégia?) játék. Imádom/nám :)
  4. a mai napig előfordul, hogy ha nagyon elveszettnek érzem magam, bekapom a hüvelykujjam, mint egy gyerek :)
  5. nagyon-nagyon-nagyon rendetlen vagyok, unom a takarítást – pedig nagyon szeretem a rendet (mi a teendő? én szeretnék megjavulni!)
  6. úgy érzem, nincsenek igazi barátaim, a régiek eltűntek, az újak még nem érkeztek meg… de a legfurább, hogy jól elvagyok így
  7. először elszédültem, aztán kirázott a hideg végül könnybelábadt a szemem ettől az üzenettől (és mennyi ilyen volt már… látom a statisztikából, hogy nem igazán ehető ez a legtöbb ember számára, de nekem annyira fontos részem, hogy hazudnék, ha nem említeném meg időnként)
Kelt:
2008 október 21. kedd – 21:23
Címkék:
Hozzászólás:
eddig 13