a {könyv} kategória archívuma

szemelvények II.

A múltkori idézgetős folytatása. Forrás: Otthon és családi élet új megközelítésben (Az 1999-2000-es dornachi Családkultúra Konferenciákon elhangzott előadások gyűjteménye). Részletek Manfred Schmidt-Brabant: Formatervezés a háztartásban – Lelki-szellemi nevelés és táplálkozás című előadásából

Egy lakásban, ahol teljes a rend, mindennek megvan a helye. (…) Minden rendezett és az ember úgy érzi, a lakás tulajdonosa rosszul lesz, ha csak egy széket is eltolnak a helyéről. (…) Ami belőlünk a környezetben él, arra nincs igény, az nem aktív. Ennek következtében túl kevés tartalom van a tudatban. (…) A szuper rendben élő ember csak ül és nem tudja, mit csináljon. Hiszen minden kész. Tökéletesen berendezett lakáskultúra veszi körül és mérhetetlen unalom vesz erőt rajta. Ekkor a szórakoztató kínálathoz, az elektronikus segédeszközökhöz folyamodik (…).

Más a helyzet, ha igazi rendetlenséggel állunk szemben. Az ember megáll az ajtóban és azt se tudja, hová lépjen. Itt egy gyerekcipő, ott ez-az, stb., az ember örül, ha átgázol rajta. (…) Míg a tökéletes rend bénítóan hat, mert már nincs tennivaló és beáll az unalom, addig a rendetlenségnél (…) a tudatban nem túl kevés a tartalom, hanem túl sok a formaerő. A rendetlenségben élő emberre jellemző a nyugtalanság, az idegesség.

Soha nem vágytam steril, tökéletes rendre, nem tetszik, nem jó érzés. Az utóbbi viszont ismerős. Eddig is teljesen nyilvánvaló volt számomra, hogy a rendetlenségtől nyugtalan és/vagy ideges leszek, viszont azt gondoltam, hogy ez a hozzáállásom miatt van, nem pedig a rendetlenség okozza. Elvégre a gyerekeket nem zavarja, észre se veszik. Mindamellett a folytatással egyetértek:

Természetesen itt is a középútra törekszünk és azt meg is találjuk, ha a lakás különböző helyiségeinek rendeltetését, jellegét figyelembe vesszük. Kínos rend a műhelyben, az éléskamrában helyénvaló, a lakószobában, ahol összejönnek az emberek, ahol lüktet az élet, inkább kialakítható az egyensúly rend és rendetlenség között. Ebben a szobában olykor ottfelejtődhet valami, vagy a szokásostól eltérő helyre kerülhet. (…) Jelen fejtegetéseknek nem az a szándéka, hogy határozott előírásokat adjon az egyes pontokhoz, pl. “A műhelyben rendnek kell lennie”, hanem igyekszik a figyelmet bizonyos területekre irányítani, tudatot, éberséget serkenteni. (…)

Egész más téma. :

További területet jelent a késztermékek bevezetése. Vitathatatlan, hogy általuk sok minden lett könnyebb. (…) Felteszem magamnak a kérdést: mit csináltam azelőtt és mit veszítek azáltal, hogy azt most már nem csinálom és hogyan tudom ezt kiegyenlíteni? Gondoljunk a pelenkára. A szerető gondoskodásnak mennyi lehetősége rejlik a tisztábatevés és pelenka-ellátás műveleteiben! A papírpelenkát leveszik, eldobják és kész. Hasonló a helyzet a készételeknél, konzerveknél, félkész készítményeknél.

Ez mindig is érdekelt, szerintem nagyjából mindenki érzi, bár nyilván nem mindenkit zavar egyformán. Egyrészt a papírpelenkát használók egy része nem érzi úgy, hogy a tisztábatevés aktusa során kevesebb a gyengédség (a gyerek iránt), mintha textilt használna. Más kérdés a mindent elborító szemét témaköre, amivel viszont – főleg a városban élők sokkal kevésbé szembesülnek, mint például én, aki magam gondoskodom a szemetemről. A városban a szemét egyszerűen csak eltűnik szem elől, senki nem tudja hová kerül. A környéken három szemétbányát zártak be az utóbbi időben. Látszik is: az út szélén – néha az út közepén is – itt is, ott is ki van szórva a háztartási és építkezési hulladék. Elég szomorú látvány, amikor jövünk hazafelé a természet lágy ölére. Persze azok utcájában, akik hozzánk hordják a szemetet, nincs kiszórva mások szemete, talán ezért nem is gondolják, hogy valakit zavarhat. Hogy ez így nem megoldás. Kiakadok azon, hogy 10-15 deka felvágottat csomagolnak műanyagba. Miért nem lehet 25-50 dekás kiszereléseket is csinálni, mint a baconnál? Ha kimérve kérem, a papíron belül egy műanyag fólia réteg is van, talán hogy nehezebb legyen szelektálni. Miért nem lehet csak a papír vagy csak a fólia? Persze, lassan leszokunk az előre csomagolt cuccokról és egyre több az utántöltős megoldás is, de eltart még egy darabig, amíg egyensúlyba kerülnek ezek a dolgok. Hát igen, az útszéli szemét mindig felbassza az agyamat. És hiába beszéljük meg a szomszédokkal, hogy egyik hétvégén összeszedjük, mert nem tudjuk hová vinni. 50 kilométeres körzetben nincs szemétbánya úgyhogy mindenképp a helyi önkormányzattal közösen kell megoldást találnunk.

A szemétről, a késztermékekről könyvtárnyi anyag van, nem fogok belemenni, szerintem nagyjából ugyanaz a véleményünk az egészről.

A készételek, a feleslegesen hozzáadott cuccoktól eltekintve sok egyéb szempontból is valamiféle űrt hagynak maguk után, erről a könyvben is lesz még szó, meg ezek nem is annyira köztudott dolgok, bár nyilván mindenkinek vannak ezzel kapcsolatban is mindenféle tapasztalatai. Szóval folyt. köv.

Gondolkodtam ám. hogy lefotózom az út szélét, de nem megy. Ez nem az én stílusom, a természet szépségére szeretek koncentrálni, azt szeretem megörökíteni és megmutatni. Egyik nap, ha majd nem lesz mindenhol minden csupa sár, lehasalok a krókuszokhoz, meg a többi kibújó hajtáshoz.

Lehet, hogy így is megteszem, esőben-sárban. Hámostnem?:)

Tagged:

Kelt:
2011 március 19. szombat – 09:56
Címkék:
Hozzászólás:
eddig 2

szemelvények

A pár hete átvizsgáltam az ovi könyvtárát és találtam egy könyvet, amit gyorsan ki is kölcsönöztem. Mindjárt le is írom a címét, hogy akinek nem inge, ne vegye magára:

Otthon és családi élet új megközelítésben (Az 1999-2000-es dornachi Családkultúra Konferenciákon elhangzott előadások gyűjteménye) Kiadta a Mélyvölgyhegyi Líceum Alapítvány.

Szóval ez egy waldorfos könyv. Nem az elejétől kezdtem el olvasni, hanem átpörgettem, és a szemem megakadt egy ígéretes címen: Káosz a hétköznapokban – a takarításról és a gondozásról. Na, ez nekem való. Mindig is úgy éreztem, hogy káosz, az van nálunk. Szemelvények:

Amikor takarítunk, eltávolítjuk a koszt és a takarítás eredménye gyakran öt percig sem tart. Ezért aztán sokan frusztrálónak érzik a takarítást, szükséges rossznak. Ha azonban megpróbáljuk teljes tudatunkkal és szeretettel végezni ezt a munkát, ha megpróbálunk az ujjhegyeinkkel minden sarkot áthatni, akkor a takarításból ápolás lesz. És ami a legcsodálatosabb ebben, hogy az ápolás eredménye sokkal tovább tart. Ha egy helyiséget így gondoztunk, akkor egy kis friss kosz, amit éppen behordanak, egyáltalán nem lesz olyan zavaró. Ezzel együtt lehet élni. A kisugárzás egészen más, mint a régi, megkérgesedett rétegek esetében…

Ez tetszik. Azóta már ki is próbáltam. Sokkal kellemesebb arra gondolni, hogy ápolgatni kéne a lakást, mint arra, hogy na, takarítani kell. Könnyebb nekiállni és haladósabb is a munka.

Egy helyiségnek a gondozása során nemcsak a fizikai szintet érintjük. Megváltozik az atmoszféra, fényt is kap a helyiség. Főleg a gyermekek reagálnak erősen az ilyen változásokra és egészen közvetlenül észlelik.

Hát igen. Megváltozik a hangulat. Nem csak azért, mert más szemmel nézünk a kitakarított szobára, bár bizonyára az is benne van. Egyszerűen jobb érzés. Ami engem illet, nem azért takarítok, hogy egy porszem ne legyen sehol, hanem ezért az érzésért, ezért a hangulatért.

Más. Manfred Schmidt-Brabant: Az anyagok és tárgyak rejtett hatásai című előadásából:

Ha az ember becsületesen figyel, akkor talán észreveszi, hogy ha egy világra nézünk és az elementáris lényekre gondolunk, akkor mielőtt észbe kapnánk, antropomorf módon képzeljük el azokat, csúcsos sapkában és kis lapáttal a kezükben, és pillanatok alatt ott is vagyunk a kertitörpéknél vagy egy tündér esetében csak egy euritmistára kell gondolnunk. Ez nagy nehézség. Ilyen alakokat a mesében lehet alkotni, esetleg színpadra is lehet vinni őket, de ők nem így néznek ki. Hát akkor hogyan? Kezdjük azzal, hogy egyre inkább életfeladatunkká tesszük, hogy minden tárgyat a lehető legnagyobb szeretettel veszünk kézbe és azzal a lehető legnagyobb szeretettel bánunk, mintha az egy lény volna. Ez hosszú folyamat. Megszoktuk, hogy azt a racionális, éppenséggel érzéketlen módot, ahogy a tárgyi világot szemléljük, engedjük belefolyni a kapcsolatainkba, érintkezéseinkbe is.

Ez szerintem olyan, mint amikor valaki, aki szeret főzni, minden ezzel kapcsolatos eszközt is szeret, legyen az egy jó szakácskés vagy egy sodrófa vagy akár a munkapult vagy a mosogató. Amikor a takarítás ápolássá válik, amit örömmel végzek, akkor a porszívó a barátom (igen, pont mint a mosogatógép), nem pedig valami ellenség. Szeretem, ha tiszta, porszívózás előtt illóolajat cseppentek a levegőszűrőre, utána pedig szépen áttörölgetem egy nedves szivaccsal. Ugyanez a láncfűrésszel. Miksi szerint szép. Nos, nem sok láncfűrészt látott még, a miénk valójában nem tartozik a legszebbek közé, de azért én is szeretem. Nem csak azért, mert számomra az önellátást testesíti meg, hanem mert hasznos holmi, ami egyszerre segít abban, hogy meleg legyen a házban és hogy rend legyen a kertben (mellesleg kihozza belőlem a macsót, bár nincs napbarnított, izmos felsőtestem és nem is használom félmeztelenül). A láncfűrészt is ápolom: használat előtt olajozom, utána letakarítom. Az autóval kapcsolatban csak mostanában jutottam el erre a pontra, de talán csak azért, mert most van olyan autóm, amiért teljességgel vállalom a felelősséget: én választottam, én használom, én tartom karban. Egy nem is olyan nagy ugrásra van innen a testünk ápolása is. Gyerekkorom óta tettem, amit tenni kell: mosdás, sikálás, törlés, stb., ahogy anyukám mondta, ahogy mindenki csinálja. Rutin. Mostanában ez megváltozott. Minden ilyen rutin egyszeri szertartássá változott. Nagyon tudatosan csinálok mindent és szeretettel ápolom a testem. Ideértve a higénián kívül a mozgást is, torna, séta, stb., valamint az evést is. Mindig, mindenben van választási lehetőségem, hogy mit akarok csinálni vagy, hogy mit akarok enni. És miért.

Elkalandoztam és most nincs kedvem visszakanyarodni.

folyt. köv.

 

Tagged:

Kelt:
2011 március 17. csütörtök – 16:54
Címkék:
Hozzászólás:
eddig 3

gyereknap

Van egy szakácskönyvem, egy 1942-ben, az akkori “budapesti szállodás és vendéglős szakirányú tanonciskola tanulói” számára kiadott szakkönyv fénymásolata. Az az érdekes ezzel a könyvvel, hogy amikor a bevezetőt olvasva eljutottam ahhoz a részhez, ahol a szerző megköszöni a szakmai segítséget pár korabeli szakmai tekintélynek: “Gundel Károly úrnak, a Magyar Szakács Kör védnökének ama nagy szívességét, hogy érdemdús, nemes munkásságának rettentő elfoglaltsága mellett is volt szíves kéziratomat átnézni és észrevételeit velem közölni. Nagy köszönettel tartozom Maranchich  Ottó vezérigazgató úrnak, a Felügyelő Bizottság Elnökének is, ki fáradtságot szintén nem ismerve, volt oly kedves kéziratom hibáit kiigazítani.” és így tovább még jó pár soron keresztül, ugyanebben a stílusban. Szóval ezt olvastam és egyszercsak azt vettem észre, hogy potyognak a könnyeim és hüppögök a meghatódottságtól. Hogy miért hat meg könnyekig egy szakácskönyv bevezetője, azon el lehetne mélázni, de ezt most nyitva hagyom magamnak. Majd kiderül, ha kiderül.

Ennek az egésznek pedig csak annyi köze van a gyereknaphoz, hogy amikor az egyik gyerek kakaós csigát kért, a másik meg kalácsot, akkor pont ezt a könyvet vettem le a polcról, de ahelyett, hogy egyből az élesztős tésztákhoz lapoztam volna, előbb elolvastam a szerző előszavát. Ja, nincs meg a könyv borítója, így a címét és a szerző nevét sem tudtam, de hát mire való az internet, ha nem arra, hogy rákeressek a kiadó nevére és megtudjam, hogy a címe: Szakácsművészeti Szakkönyv és hogy Domafalvi Andor nem csak kiadója, hanem szerzője is egyben.

Visszatérve a gyereknaphoz, akkor következzen a két recept ebből a régi tankönyvből:

Darázsfészek: (kovász: 10 dkg liszt, 2 dkg cukor, 2 dkg élesztő, 1 dl tej) 18 dkg liszt, 5 tojássárgája, 4 dkg vaj, 2 dkg cukor, só. – A lisztezett tojássárgájával, vajjal, cukorral, sóval, kovásszal simára verjük, langyos helyen tartva ½ óránként 3 ízben, mint a vajastésztát összehajtjuk, majd ½ cm-re kinyújtjuk, fahéjjal, a vagdalt anyaggal beszórjuk, a keskenyebb szélénél összegöngyölítjük. 2 cm vastag szeletekre vágjuk, vajba mártjuk, pléhre téve kissé még kelni hagyjuk, tojással megkenve, sütőben megsütjük.

Tejeskalács: 10 dkg 0-ás lisztből és 3 dkg élesztőből tejjel készítsünk kovászt, 20 dkg cukrot, 3 tojássárgáját habosra keverünk s ehhez keverünk 80 dkg 0-ás lisztet, 8 dl tejet s a közben megkelt kovászt sózzuk, verjük jól ki, mint a fánkot, 12 dkg meleg vajat, 10 dkg mazsolát tegyünk hozzá, hagyjuk megkelni. Ezután a tésztát borítsuk egy lisztes nyujtódeszkára, osszuk a tésztát 5 egyenlő részre és készítsünk fonást 3 és 2 részre osztott, hosszúra sodort tésztából, fonjuk be, rakjuk egymásba, úgy, hogy  a hármas fonás alul legyen. Kelés után kenjük be tojással és süssük meg.

A kalácsból féladagot akartam sütni, de elbóbiskoltam méricskélés közben és a cukor mennyiségét nem feleztem meg. Végtelenül édes lett a tészta és csak folyt, folyt, sehogy se akart fonható állagot ölteni, hiába adagoltam hozzá a lisztet. A megjelenése kissé szokatlan, Blanki szerint édes kenyérnek néz ki, de finom. És hát eléggé édes:)

A csiga is elkészült: fahéj helyett kakaóval.

tovább is van… »

Kelt:
2010 szeptember 16. csütörtök – 18:46
Címkék:
Hozzászólás:
még nincs

Üzenet Kuthumitól

Kuthumi vagyok! Namasté!

Ez az üzenet kifejezetten azoknak szól, akik magyarul olvassák Marisával írt könyvemet. Kiegészítés gyanánt szeretnék elmondani nektek pár dolgot, amit a könyv mellett fontosnak tartok.

Ez a könyvecske nem regény, nem fikció. Minden szava szó szerint értendő. Nincsenek benne metaforák, csak tiszta bölcsesség. Minden életem minden bölcsessége – pedig volt egy pár, elhihetitek. Ebben a könyvben összefoglaltam mindazt, amit fontosnak tartok, ami valóban fontos.

Légzés. Na, ez fontos. A légzés az élet – hát, ezt könyv nélkül is tudjátok, igaz? Nade, a légzésnek van egy másik funkciója is, nem csak a fizikai létezéshez van rá szükség. És itt jön a különbség a sima-normál légzés és a tudatos légzés között. A tudatos légzés a fizikai létezésen túl azért fontos, mert képes összekapcsolni önmagaddal. Ez az összekapcsolódás másképp is létrejöhet, de a légzés a legegyszerűbb módja. Az önmagunkkal való összekapcsolódás azért fontos, mert az egység, mint a neve is mutatja, magába foglalja minden részünket. Amíg nincs minden részünk egy helyen, adding nem vagyunk egységben. Tehát a legfontosabb a légzés. A második: a légzés. A harmadik pedig… igen! a légzés! :)

Minden döntés, minden választás előtt légzés. Mielőtt bármit csinálnál, bármibe belevágnál: légzés. Aztán csak csináld!

Tehát összefoglalva:

légzés → választás → teremtés

És van egy negyedik is – ez az utolsó és a kedvencem: Szórakozz! Mulass! Érezd jól magad! Nem számít mennyi, milyen életed volt eddig és mi lesz ezután. Érezd jól magad, mert az élet ettől szép. Az egésznek ez adja az ízét, az illatát, a színét. Ettől lesz élő! Ettől leszel élő! A többi megy magától, mindaz, amiről azt hiszed, hogy meg kell tenned, messze nem olyan fontos, mint az, hogy közben élvezd az életet!

És ez így van.

…

Augusztus 15-ig 15% kedvezménnyel lehet megrendelni a könyvet a lulu.com-on (katt ide vagy a bannerre). A kedvezmény érvényesítéséhez fizetésnél a BEACHREAD305 kuponkódot kell használni.

Fontos tudnivalók! Fizetésnél használd a BEACHREAD305 kódot és 15% kedvezményt kapsz a Nincsenek problémáid, csak unatkozol! című könyre. Maximum $10 megtakarítás érhető el. Minden vásárló egyszer használhatja a kódot és a kedvezmény nem vonható össze más kupon akciókkal. Ez az nagyszerű ajánlat augusztus 15-én 11:59-kor lezárul, úgyhogy ne késlekedj! Noha nem valószínű, mégis fenntartjuk az ajánlat visszavonásának jogát és természetesen nem él az ajánlat, amennyiben az törvénybe ütközik. (lulu.com)

Kelt:
2010 július 22. csütörtök – 09:26
Címkék:
Hozzászólás:
még nincs

Nincsenek problémáid, csak unatkozol!

Elmesélek egy történetet. Facebookos barátaim a végét nagyjából ismerik, de szeretném elmondani az elejét is, mert nagyon is kedvemre való.

Az úgy kezdődött, hogy februárban, Egyiptomban hallottam egy könyvről, amit Marisa Calvi és Kuthumi Lal Singh írt (előbbi közvetítve ez utóbbi szavait) és ami a XVIII. dinasztia egyik fáraójáról, III. Tothmesz életéről szól. Amikor hazajöttem, megnéztem Marisa honlapját és gyorsan megrendeltem a könyvet, mert akkoriban nagy Egyiptom-fan voltam – ja, még most is az vagyok:) Ott láttam, hogy van egy másik könyvük is, az a címe, hogy ‘You Don’t Have Problems, You’re Just Bored!’ és be kell vallanom, ezzel nagyon egyet tudtam érteni. Korábban is hallottam már a könyvről, de akkor valahogy nem ragadta meg a fantáziám a dolog, most viszont, gondoltam, ha már így beleszaladtam, megrendelem egy füst alatt azt is. És lőn. Csengettem és már jött is az email a két e-bookkal és én elkezdtem olvasni – először a rövidebbet.

Imádtam, az első szótól az utolsóig. Tömör volt, velős és minden szava telibe talált. Már olvasás közben úgy éreztem, milyen jó lenne idézni belőle, megmutatni másoknak is. De hallottam már azt a kifejezést, hogy szerzői jog, ezért elhessegettem a gondolatot. Aztán ahogy haladtam az olvasással, azon kaptam magam, hogy folyton a legmegfelelőbb magyar szavakon törtem a fejem, amikkel a legjobban lehetne visszaadni a hangulatot, az érzést, a lényeget, mindent. Akkor arra gondoltam, mégiscsak lefordítom, csak magamnak, a vicc kedvéért, szerelemből, mert jól esik, mert olyan jó ötletnek tűnik. És tényleg. csupa móka-kacagás volt a fordítás, maguktól jöttek a szavak.

Aztán arra gondoltam, Marisa honlapján elérhető jó pár különböző nyelven a könyv, miért ne lehetne ott magyarul is? Amire persze jött a jól ismert belső hang: Jaj, nemá’ annyira nem tudsz te fordítani! Nevetségessé teszed magad! Ezekre kiváló válaszom volt készenlétben: Ugyan már, száz évente 2 magyar látogatója van annak az oldalnak, a kutyát nem érdekli az a fordítás, és ha mégis, akkor se tudják majd, hogy ki követte el. No para. És írtam Marisának, aki imádta az ötletet, úgyhogy többszöri újra ellenőrzés után elküldtem neki a fordítást.

Aztán időnként levelezgettünk és egy szép napon Marisa azt írta, hogy nem igazán tudja, hogy miért, tekintve, hogy még soha nem csinált ilyet, de ezúttal úgy döntött, hogy ezt a könyvet nem csak a honlapjára teszi fel, e-book formájában, hanem elküldi a lulunak is, hogy nyomtatva is meg lehessen rendelni. Aminek nagyon örültem, de mielőtt komolyabban belegondolhattam volna, hogy ez mivel jár, valami elterelte a figyelmem és legközelebb már arra eszméltem, hogy Marisa megint írt, újra meg újra megköszönte a munkámat, elküldte a könyv linkjeit és arra kért, hogy írjam meg a címem, mert küldene egy tisztelet példányt. No, ekkor aztán leszakadt az ég. Önértékelési problémákkal küzdő részem királyul érezte magát, folyton szapult, azt mondta: kérd vissza, nézd át még egyszer (százszor), olvastasd el pár(száz) emberrel, hülyét csinálsz magadból, ez gáz, ciki, égés. Mielőtt igazán drámaivá vált volna a belső monológ, leállítottam magam. Válaszoltam Marisának. Mindent megköszöntem és elmondtam neki, mekkora öröm volt ez az egész. És akkor valami igazán váratlan történt. Megintcsak, mielőtt belegondoltam volna, hogy mit csinálok, feltettem a linket a facebookra. Huh. Az első reakciókkal egyidőben kezdődött előlről a belső számonkérés: basszus, most már bárki elolvashatja, aki ismer. A barátaid. A családod. Mindenki. Bárki. Ez durva. Hülye vagy.

De én nem éreztem magam hülyének. Boldog voltam és úgy tűnt, mindenki velem örül. Tudom, hogy nem tetszhet mindenkinek, de ez így van jól: kinek ez jön be, kinek az. Tudom, hogy sok mindent lehetne máshogy fordítani. Ez napok, de akár órák alatt is változik, hangulattól függően. Akkor, amikor kiadtam a kezemből a végleges fordítást, úgy volt jó, ahogy volt. És nem bántam meg, egy másodpercig sem. Ellenkezőleg, büszke vagyok rá és szeretem. Ez a furcsa, nagyon magától értetődő, céltalan, ugyanakkor szórakoztató, örömökkel és meglepetésekkel teli folyamat sok mindent tanított meg nekem magamról. Arról, hogy ha elvárások nélkül, spontán, puszta élvezetből csinálok valamit, akkor erőfeszítés nélkül, könnyedén hozom ki magamból a legtöbbet. Akkor bármi megtörténhet és meg is történik. Abban a pillanatban, amikor kiadtam a kezemből a fordítást, elkezdte a saját önálló életét élni és sokkal több lett belőle, mint amiről álmodni mertem vagy akartam volna. Kinyílt, mint egy virág és kiteljesedett.

Kívánom, hogy mindenki, aki elolvassa, ugyanolyan élvezetét lelje benne, mint én.

Info:

A könyvet le lehett tölteni itt: http://www.newenergywriting.com/magyar.php (AUD15)
vagy itt: http://www.shaumbrashoppe.com (USD10)
és meg lehet rendelni e-book vagy könyv formájában itt: https://www.lulu.com (USD11 & USD8)

Kelt:
2010 július 14. szerda – 17:12
Címkék:
Hozzászólás:
eddig 7

coming out¹

2009-11-25_IMG_7504

izgulok…

ha létezne – létezik? – a névtelen twilight² rajongók csoportterápiája, ott mondhatnám: Sziasztok, Merci vagyok, twilight rajongó.

Csak vicceltem :)

Na jó, félreteszem a tréfát és kezdem az elején. Véletlenül beleszaladtam pár kritikába korábban, de nem igazán érdekelt a dolog, a nyáron mindenhonnan ezek a könyvek estek az ölembe, de nem foglalkoztam velük, sose éreztem, hogy erre vágynék. Aztán november végén nem találtam semmi olvasni valót utazás előtt és bedöglött a fülhallgatóm meg minden, szóval gondoltam, adok neki egy esélyt, mi bajom lehet és legalább megtudom, miért rajong a világ egyik fele, amit a másik fele hevesen fikáz. Látatlanban valamiért – talán a sztereotípiák miatt – inkább a fikázókhoz húztam, szóval nem igazán pozitívan de azért elég nyitottan álltam neki az olvasásnak. És a végén rájöttem, hogy két szék között a földre estem. Az eszemmel tudtam, hogy a könyv (csak az első részről írok most) irodalmi értéke csekély. Próbáltam mentegetni, hogy talán csak a fordítás sikerült gyengére, de amennyire meg tudom ítélni, az eredetinek pont ugyanolyan a stílusa. Szóval röviden ponyvának tudnám bekategorizálni. Az agyam fellázadt, a bennem élő sznob nem állt többé szóba velem, ugyanis képtelen voltam nem észrevenni, hogy valami mégiscsak megfogott. Amikor rekord idő alatt kiolvastam, csak feküdtem kábán és fogalmam sem volt róla, hogy mi történt. Na, itt jön a durva vallomásos rész, gyenge gyomrúak ugorjanak, én meg gyorsan essek már túl rajta… Annak ellenére, hogy azokban a napokban nem kicsit voltam elfoglalt, sikerült 3 vagy 4 nap alatt 3x vagy 4x kiolvasnom. Egyre jobban bosszantott a dolog, egyre inkább röhögtem magamon és egyre kíváncsibb voltam.

Hiába olvastam – és ez nem volt ám küzdelem, faltam a betűket – hiába agyaltam, elemeztem és írtam magamnak, nem kerültem sokkal közelebb a megoldáshoz. Volt olyan reggel, hogy amikor felébredtem, úgy rémlett, hogy Forksról álmodom. Ez azért durva, bár talán enyhítő körülmény, hogy vámpírok nem szerepeltek homályos emlékfoszlányaimban. Azért ezen is elég jól szórakoztam magamban… Kerestem az esetleges párhuzamokat, vagy bármit, ami ép ésszel elfogadhatóvá tette volna, amit csináltam és éreztem, de hiába. Aztán egyik nap, úgy egy héttel azután, hogy először kezembe vettem a könyvet, reggel valamivel többre emlékeztem az álmomból. Nem a vámpírokkal volt a párhuzam – hallelúja – hanem a képességek, a számunkra fontos, alapvető dolgok rejtegetésével. Álmomban a családom és én próbáltunk eltűnni a tömegben. Régi történet volt, valahol a távoli, ködbe vesző múltban. Amikor ez így feljött, sok minden a helyére került. Mert mindig is szerettem volna, hogy különleges képességeim legyenek és most rájöttem és éreztem, hogy ezen egyrészt már túl vagyok, másrészt tényleg különleges vagyok. Ez jó érzés volt és egyfajta megkönnyebbülést hozott.

Ide kapcsolódik még valami. Volt egy kis közös dolgunk Levenával szombaton és ennek kapcsán beszélgettünk – többek között – könyvekről. És akkor sikerült megfogalmaznom valamit. Arról volt szó, hogy elképesztő a kínálat ezoterikus, spirituális, tanítós meg egyéb frankót megmondó könyvekből és hogy képtelenség megállapítani róluk, hogy igaz-e, amit leírtak bennük. Két dologra jöttem rá: 1. nincs tökéletesen tiszta igazság és nincs tökéletesen homogén hazugság – lásd jin-jang szimbólum és 2. lehet egy könyv bármilyen zagyvaság vagy klisé, ha valami vonz hozzá, akkor fölösleges ellenállni, Ha csak egy mondat, egy gondolat is van benne, ami hasznosnak bizonyul, már megérte elolvasni, akkor is ha az bizonyos nézőpontból hazugság. (Igen, jól látjátok, felfedeztem a ‘panyol viaszt, már megint)

Aztán, immár megnyugodva, szombaton megvettem a maradék magyarul megjelent részeket valamint megnéztem moziban a második részt. Remekül szórakoztam, körülöttem jelentős létszámban 17 év körüli lányok mondtak vicceseket és sóhajtottak hatalmasakat, amikor Edward vagy Jake feltűnt a vásznon. Megkönnyebbülten jöttem ki a moziból: a film elég gyenge, de egynek jó. Másrészt szórakoztató volt 2 órára visszatalálnom 17 éves kori önmagamhoz, amikor hasonló dolgok engem is el tudtak varázsolni. Tudtam és éreztem, hogy miért sóhajtoznak a lányok és tudtam azt is, hogy én miért nem sóhajtozom (vagy sóhajtoztam? ki tudja, lehetséges). És ez így van jól.

Elég tanúlságos történet volt? :)

.

¹ Az angol kifejezés (ejtsd [kʌmɪŋ aʊt]) szó szerint „kijövetel”-t, „előjövés”-t jelent (ti. a rejtőzködésből). Magyarítása kevésbé terjedt el, bár számos verzió felmerült: többek közt az előbújik, előjön, előrukkol, előhozakodik, felvállalja magát, színt vall, bevall, kiáll, bejelent stb. – bár ezek némelyike vonzatot is megkívánhat, amely megadja, mit mond el, ill. honnan jön elő. Főnévként az előbújás, előjövés, önfelvállalás, feltárulkozás és más szinonimák merülhetnek fel. A coming out kifejezés átvitt értelemben (a szexuális irányultságtól és identitástól függetlenül) is használatos másfajta, népszerűtlen vagy kevéssé ismert tulajdonságok bevallására. (forrás)

² nem linkelek, google it.

Tagged:

Kelt:
2009 december 7. hétfő – 16:33
Címkék:
Hozzászólás:
eddig 11

megint játék

467. oldal felső harmada

- Félsz a kalózoktól, Mike? – kuncogott Corky.
- Ááá. A legnagyobb veszélyt azok az idióták jelentik, akik nem tudják kezelni a radart. A legjobban úgy tudjuk elkerülni, hogy egy másik hajó megsarkantyúzzon, ha látnak minket.
Corky lefelé sandított a fényárban úszó hajóra.
- Látnak? Úgy néz ki, mint egy sétahajó szilveszterkor! Látszik, hogy az NBC fizeti a villanyszámládat!
A helkopter lassított, megkerülte a hatalmas, kivilágított hajót, és a pilóta a hátsó fedélzeten található helikopter leszállóhely felé kezdett manőverezni.

Ezt a könyvet most olvastam ki a múlt héten, de az van, hogy utazás közben még jobb, főleg unalmas utazások alkalmával, amikor nem lehet nézni a tájat: pl. repülőn vagy metrón.

A bónusz ez a hajós kép. Hamár. Mondjuk, ez Horvátországban készült, Murter szigetén, egy nyári hajnalon kb. ezer éve és meglehet, egyik hajón sincs radar. De legalább hajós :)

nyár_hajók_reggel_1

Tagged:

Kelt:
2009 október 12. hétfő – 08:26
Címkék:
Hozzászólás:
eddig 5

könyvizé

mert olyanom van. És mert a hétfői mintha nem lett volna annyira népszerű…

Ez, ami most került a kezembe nem olyan feladvány, mint az eddigiek, mert nem klasszikus és nem is szépirodalom – egy vékony kis könyvecske, valakitől kaptam száz éve. Attól még megtehetem, hogy nem írom oda, hogy ki írta és mi a címe :)

138. oldal alja – 139. oldal teteje (kiemelések a szerzőtől)

A hetvenes évek második fele az új konzervativizmus, az új jobboldal uralmát hozta a filozófiai, társadalomtudományi, politikai gondolkodásban. Ugyanezen évek ifjúsági szubkultúrájában a hippik helyét a punkok foglalták el.

A hatvanas évek, a hetvenes évek persze nem évre pontos időrendi egységek, hanem jelképes fogalmak: megnevezésükkel két ellentétes világnézeti tartalmú évtized között teszünk különbséget. A különbség akkor is nyilvánvaló, ha szembesítjük egymással a hippijelenség és a punkjelenség legfontosabb címszavait.

tovább is van… »

Kelt:
2009 október 1. csütörtök – 08:13
Címkék:
Hozzászólás:
eddig 7

könyves hétfő

118. oldal teteje – csak erős idegzetűeknek :)

- Hány ágyúgolyó kell ahhoz, hogy szétlőjék Lyon városát? – kérdezte a tisztelendő úr a Rézike után belépő régésztől, lélegzetvételt sem engedve neki.
- Tizenegy! – vágta rá Athanagorász.
- Az ördögbe is, az sok. Mondjon hármat.
- Három – mondta Athanagorász.
A tisztelendő úr felkapta a rózsafűzérét, és egymás után háromszor sebesen végighadarta. Aztán leeresztette. Rézike közben letelepedett Atha ágyára, aki döbbenten bámult vendégére.
- Mit keres a sátramban?
- Most érkeztem – magyarázta a tisztelendő. – Szoktak játszani hol a tetű komámasszonyt?
- Remek!  - lelkendezett Rézike, s tapsikolt hozzá. – Játsszunk hol a tetű komámasszonyt!
- Nem lenne szabad magához szólnom – mondta a tisztelendő -, mert maga egy szemérmetlen perszóna, de csuda klassz mellei vannak.
- Kösz – nyugtázta a bókot Rézike. – Tudom.
- Claude Léont keresem – mondta a tisztelendő. – Körülbelül két héttel ezelőtt kellet ideérkeznie. Én vagyok az egyházmegyei remete-szakfelügyelő. Tessék, az igazolványom. Ebben az országban sok a remete, de meglehetősen messze innen. Claude Léonnak viszont itt kell lennie valahol a közelben.
- Nem láttam – mondta Athanagorász.
- Remélem is – válaszolta a tisztelendő úr. – A szabályzat értelmében a remete nem hagyhatja el remetelakát.

Kelt:
2009 szeptember 28. hétfő – 08:15
Címkék:
Hozzászólás:
eddig 5

könyves hétfő

Az előző bejegyzésnél már írtam, de akkor most itt is: csináljuk úgy, hogy a megfejtést nem áruljuk el, hogy akik később olvassák, azoknak is jusson szórakozás. És adtam neki nevet, úgyhogy most már akkor tényleg van ez a játék :)

Oké, ezt a könyvet most épp nem olvasom, és csak azért vettem elő, hogy felüssem valahol: 177. oldal felső harmada:

- Igaz, ami igaz – mondtam, azon igyekezve, hogy ne faljam be túlságosan gyorsan, s nyelvem mindkét felével kiélvezhessem e tésztában sült hús melegségét és porhanyósságát -, én is azok közül a gyomrukat szerető népek közül való vagyok, akikről a pástétomárus énekelt, de hallottad mit mondott e fickó, Miroul? Oc nyelvünk miatt a reform gyanúja alá estünk, s ettől máris gyűlöletesnek tetszünk. Kutya teremtette, ő az eretnek, nem én.
- Uram – felelte Miroul, szorgalmasan rágva -, mindig az dönti el, ki az eretnek, kié a többség és a nagyobb erő. Nimes-ben mi, Párizsban a pápisták.
- Aranyat ér minden szavad, Miroul  - mondtam félhangon. – Én doktorrá léptetnélek elő a józan ész triduanes-én. Szólítsd ide az a csinos termetű tejesasszonyt! Szólítsd te ide, a kutyafáját!, az én hangom elment.

Kelt:
2009 szeptember 21. hétfő – 08:42
Címkék:
Hozzászólás:
eddig 10