Posts in Category: konyha

férfiak, ha főznek

A képet Mamasz lőtte (respect). Balu és Pí épp Miksit avatják be.

Honlap/blog ajánló

Főleg a Gödöllő környékieknek lehet érdekes. Van egy jó kis étterem/kávézó Gödöllőn, a Solier. Csak pár hete találtam és egyre jobban tetszik, amit csinálnak. És nem csak az ételekre gondolok, az csak az eleje. Jó ételeket enni jó dolog és szeretjük, ha az ételeink jó minőségű alapanyagból készülnek, mert tudjuk, hogy az nekünk jó. Akár van benne hús/tej/tojás/gabona/stb., akár nincs.

Volt ez a cikk a dining guide-on a minap. A gimi latin tanára levajazta a solier séfjével, hogy főz a kölköknek pár dolgot, amit már az ókori rómaiak is e(he)ttek. Nagyon jó ötletnek tartom. Amikor ilyenekről olvasok, szeretnék gimnazista lenni és latint tanulni (erre a kettőre amúgy semmi okom nem lenne, soha nem is volt).

Most pedig beleszaladtam a G7 blogba, ami a gödöllői helyi élelmiszertanács működtet. Határozottan érdekes. Bemásolom ide a bemutatkozásukat, de érdemes megnézegetni a bejegyzéseket is:

G7 blog a helyi élelmiszerrendszer fejlesztésről szól: környezetkímélő, regionális, bio, vegetáriánus helyi alapanyagokról, környezettudatos életvitel lehetőségeiről, beszerzési forrásokról és helyi termelőkről, háztáji kertészkedésről, növénytermesztés és állattartásról, szezonális receptekről, főzőtanfolyamokról, receptversenyekről, sütő-és főzőversenyekről, fesztiválokról, gasztronómiai programokról, ínyenc menükről, borvacsorákról.

A kezdeményezés szervezői:
– Balázs Bálint – Környezeti Társadalomkutató
– Szoljár Csaba –Solier Cafe
– Matthew Hayes – Babatvölgyi Biokertészet Tanüzem
– Nagy Gábor – Nyitottkert Alapítvány
– Varga Adrienne – SZIE KTI egyetemi adjunktus
– Vadovics Kristóf – Greendependent
– Dr Horváth Mihály – GAK
– Naár Tamás – GAK
– Tarnik Csilla
– MGE Gödöllő

zöldséges tészta

Szereplők
(a megjelenés sorrendjében):

Víz

Tészta
Olivaolaj
Zöldségek
Fűszerek
Grana Padano

Körözöttes kenyér

Amikor először döntöttem úgy, hogy kenyeret fogok sütni, senki nem szólt, hogy csak módjával, mert ez bizony addiktív. Én legalábbis rászoktam, bár az is igaz, hogy egy másodpercig sem bántam meg. Az a heti néhány kenyér olyan örömet okoz, amiről nem szívesen mondanék le. Mostanában elsősorban Limara receptjeivel játszom, mert a szakácsok könyvében lévő kenyeret meguntuk és a gyerekeim következetesen visszautasítják a vegyes lisztes megoldásokat, úgyhogy csak fehér kenyér játszik. Ez a mostani épp az imént lett kész. Limara mindennapi kenyere, aszkorbinsav és burgonyapehely nélkül, viszont öregtésztával. A játék csak annyi benne, hogy mivel nincs kacsasütő jénaim (és nem is tervezem beszerezni), kerestem a legmegfelelőbb edényt, amiben reprodukálhatom azt a ropogós héjú fehér kenyér klasszikot, amit nála láttam. Ma végre megtaláltam az igazit. És íme a végeredmény. Ropogós, lyukacsos, mindenhol tökéletesen átsült kenyér. Nekem úgy működik a legjobban, ha ebben a magas edényben sütöm, de fedő nélkül és a sütő aljára teszek egy tepsiben vizet, hogy a páratartalom meglegyen. Még gondolkodom a római tálon is, előzőleg jól beáztatva talán abban lehetne szép nagy kenyeret sütni. Csodás egybeesés, hogy anyukám prezentálta hozzá a körözöttett, mert így lett kerek. Azért a végén paprika is került rá, de az már tényleg a hab a tortán. Vacsorára.

(Régen mindig Omi csinálta a körözöttet. Szerintem az utóbbi két évben nem is csináltam, pedig imádom. De így vagyok a húslevessel is, az is a ő reszortja volt. Most nézem, milyen slendrián voltam ezzel a recepttel, de most már így marad.)

Brownies – kakaóból

Debnek (Smitten Kitchen) volt oka kipróbálni a browniest kakaóból. Nekem is megvan a magam oka, mégpedig az, hogy hiába tárazok be csokiból, ha elfogy, nincs mit tenni, kakaóból kell valamit sütni. És mégis lőn brownies.

A legjobb kakaós brownies
forrás: Alice Mendrich’s Bittersweet

14 dkg vaj
28 dkg cukor
6-8 dkg holland kakaópor
1/4 tk só
1/2 tk vanília kivonat
2 nagy tojás, hidegen
66 gliszt
2/3 bögre dió vagy pekán dió (ízlés szerint, de el is hagyható)

A vajat a cukorral a kakaóval és a sóval gőz fölött összeolvasztom. Időnként megkeverem, hogy homogén legyen a cucc, aztán amikor már forró, de még nem rotyog, félreteszem kicsit hűlni. (Ezt mikróban is lehet csinálni, de én jobban szeretem így, mert sokkal egyszerűbb kóstolgatni.)

Közben előmelegítem a sütőt 170 fokra és a rácsot a sütő alsó harmadába teszem. Elvileg sütőpapírral írja, de nekem az is elfogyott, úgyhogy én egy kivajazott 20×20-as szilikon formát készítettem elő.

Fakanállal elkeverem benne a vaníliát, egyesével beleütöm a tojásokat, mindkettővel jó alaposan kikeverem. Mikor a tészta fényes, homogén és sima, beleöntöm a lisztet, de csak addig keverem, amíg teljesen el nem tűnik. Ha akarok bele magokat, akkor azokat is elkeverem benne, aztán az egészet belesimítom a formába.

Csak addig sütöm, amíg a fogpiszkáló enyhén tésztásan jön ki belőle – nekem 35-40 perc, az eredeti recept szerint 20-25, sütőtől függ, tesztelni kell. Szeletelés előtt meg kell várni, amíg teljesen kihűl (a folyamat meggyorsítható a hűtőben, ha sürgős). Éles késsel 16 vagy 25 kockára vágható.