Kategória Archívum: "konyha"

fotogén ebéd;)

A leves: eredetileg Starfoki receptjét kezdtem el csinálni, de aztán kicsit más lett. Igen, mert nekem összesen volt egy csomag zöld spárgám és gondoltam, a levest bő lére eresztem és abból használok majd fel alaplének a második fogáshoz, amit viszont a gasztrotippen találtam. A desszert tegnap este készült, hirtelen felindulásból. Ezt a mai két fogást nagyjából egyszerre főztem, de azért megpróbálom érthetően leírni. Szóval végül ez lett – bő 2 személyes adagok (a desszert nem, az durva).

.
Spárgás zöldségkrém leves és spárgás kölesrizottó
.
30 dkg friss zöld spárga szára + pár virág
10 dkg spárgabimbó
10 centis darab póréhagyma
1 pici vöröshagyma
1 zellerszár
1 kis sárgarépa
1 jókora löket olívaolaj
1 liter zöldségleves, biokockából
frissen őrölt feketebors (sok!)
vaj
2 dl tejszín
.
néhány ek. olívaolaj
egy kis darab vaj
1 új főzőhagyma
20 dkg köles hideg vízben leöblítve
1,5 dl száraz fehérbor
1/2 l zöldségalaplé (nálam a levesből kivéve)
kevés vaj
frissen őrölt bors
zöldspárga virágok
.
A levest indítom el először. A hagymákat aparóra a zellert és a sárgarépát nagyobbacskára aprítom és némi olívaolajon, lassú tűzön 10 percig párolom. Közben felforralok 1 liter vizet és két bio zöldségleves kockából lét készítek. A felaprított spárga szárakat a többi zöldséghez adom és felöntöm a lével. 20 percig fedő alatt főzöm, hogy a spárga szárak megpuhuljanak.
Amikor már majdnem kész, nekilátok a második fogásnak. Egy teflonserpenyőben vajon megpirítom a spárgafejeket – só-bors – majd félreteszem őket. Olívaolaj és vaj keverékén üvegesre párolom a felaprított hagymát majd beleszóróm a kölest. Jól összekeverem majd felöntöm a borral. Kis lángon addig főzöm, amíg eltűnik (részben elpárolog, részben beszívja a köles), aztán a levesről leveszem a fedőt és a kis merőkanállal lassan adagolom a lét a köleshez, közben mindig megkeverve. Kóstolgatom, hogy mikor jó, mert a köles hamar elkészül. Ha kell, megsózom. Belekeverek egy darabka vajat, a spárga virágok egy részét, megborsozom és leveszem a tűzről. Kész.
Visszatérek a leveshez: jól megborsoztam, kicsit megsóztam és mivel nekem (nekünk…) elég soknak tűnt, kb 2-3 decit kivettem és átszűrve eltettem a mélyhűtőbe, jó lesz az a zöldséglé máskor. A maradékhoz lassan hozzákevertem a tejszínt és  az egészet összeturmixoltam a botmixerrel. Szép zöld lett…:) belekevertem pár virágot és megettem.  A büdös kölkök épp csak megkóstolták, de nekem nagyon ízlett mindkettő. Végeredmény: én teljesen tele vagyok továbbá vacsorára én eszem meg a maradékot, a kölkök meg nyerskoszton vannak és gyümölcsöt meg káposztát esznek ebédre. Remélem azért a tegnapi csokikrémtortából (friss eperrel), amit Ízbolygónál találtam, azért esznek egy kicsit, mert ha azt is én falom be… akkor… akkor megint én jártam jól:)
.
. .

hamis túrógombóc

No, ilyen is rég volt már: recept! Az úgy kezdődött, hogy a múlt héten beszereztem 7 liter házi tehéntejet. 3 literből sajt lett, 1-1 liter aludtejből vaj illetve túró lesz és egy liter aludttejből ma gombócot csináltam:

Hozzávalók:

1 liter aludttej
5 ek cukor
1 tk só
15 dkg gríz
3 ek napraforgó olaj
20 dkg morzsa
tejföl és porcukorral elkevert fahéj a tetejére

Az aludtejet a sóval és a cukorral felteszem főni és amikor forr, lassan és folyamatos kevergetés mellett beleszórom a darát. Egy darabig még lassú tűzön, kevergetve főzöm, amíg a dara kissé megszívja magát, aztán fedő alatt hűlni hagyom. Amikor már kézmeleg, nedves kézzel gombócokat formázok belőle. Egy lapos serpenyőben felforrósítom az olajat és megpirítom rajta a morzsát. Ebbe forgatom bele a gombócokat. Én tejföllel és fahéjjal eszem, Blanki csak fahéjat kért rá és ami a fő, ízlett neki. Az íze egészen enyhén savanykásabb, mint ahogy emlékeimben a túrógombóc él (már jó régi emlék) és nagyon finom.

Vegavarázs receptje után szabadon.

drágakövek

Folyt. köv. >

Sajtos Stangli

Gabojsza konyhájában kezdem egész jól kiismerni magam: a minap a krumplifőzelékét főztem meg magamnak (ja, két napig azt ettem, mert a kölkök hátat fordítottak neki), ma pedig némi változtatással megcsináltam ezt a sajtost és tervben van ez a szendvicskenyér is, mert Blankinak tetszik (igaz, azt se szokta megenni, amit ő választ, kivéve, ha tejfölös tészta).

Sajtos Stangli

20 dkg trapista sajt
20 dkg vaj
30 dkg liszt
1 kispoharas tejföl
2 tojás

szezámmag + sajt a tetejére

A lisztet tálba tettem, a reszelő nagylyukú oldalán belereszeltem a fagyos vajat, közben időnként megszórtam a liszttel, hogy ne ragadjon össze. Lereszeltem a sajtot, majd a többi hozzávalóval összeállítottam a tésztát. Lisztezett felületen kb 1 cm vastagságúra nyújtottam. Nos, ezen a ponton elfelejtettem megkenni és csak úgy szárazon szórtam rá a sajtot meg a magokat, úgyhogy nyilván semmi nem akart a tetején maradni, de persze akkor már késő volt. Sütőpapírral bélelt tepsiben, 200 fokos sütőben kb 20 perc alatt világosra sütöttem.

Briós

Régi vágyam volt finom brióst sütni itthon. Aztán ma, amikor megláttam Eszter briósát, gondoltam, na itt az idő. Viszont mivel az ő receptjében pont három decivel több tej van, mint amennyivel én rendelkezem, elővettem kedvenc szakácskönyvemet és átdolgoztam a briós receptjét. Csak úgy, érzésre, mert fél kiló lisztből túl sok lett volna hármunknak, különben sincs réteslisztem, ráadásul 7 tojást nem tudok elfelezni :) Ez lett belőle:

2009-11-24_IMG_7432

Folyt. köv. >

Cipó¹ Classic

Amint arra már utaltam, másnap megsütöttem Limara fehér kenyerét. Mivel akkor anyuéknál aludtunk, nem hazai terepen történt az első próbálkozás és bár ízre nem érhette semmilyen kritika, külalakra meg sem közelítette a várakozásaimat. Aztán itthon nekifutottam újra és az eredmény ugyanaz lett, mivel nincs 8 literes kacsasütő jénaim, úgyhogy – mivel elfelejtettem időpen lekapni a tetőt – a kenyér kitöltötte a rendelkezésre álló teret és felvette a jénaim alakját. Az íze ezúttal is tökéletes volt. Még egy adag maradt az öregtésztából, úgyhogy tegnap este nekifutottam újra. Érdemes volt.

2009-11-13_IMG_6730

Folyt. köv. >

Spenótos gnocchi

Ennek a receptnek az eredetije Joanne Harris, a Francia Konyha című szakácskövében található.
Ez az adag 2 személyes, úgyhogy ha 4 személyre főzöl, akkor mindent duplán kell venni.
Finom volt, sajnálom, hogy a gyerekek felszínes tesztelés után elvetették.
Szerencséjükre, maradt reggelről vajaskifli :)

2009-11-06_IMG_6685

Folyt. köv. >

Limara vajaskiflije

Megsütöttem. Pont úgy, ahogy az eredeti receptben van.
Ja, kivéve aszkorbinsav. Hát, nem látszik rajta, hogy bármi hiányozna belőle:
ez a kifli úgy jó, ahogy van, még másnap is. Limarának lett egy új törzsvendége.
Miksi úgy eszi, hogy először a két végét harapja le és aztán csócsálja el a közepét.
Itt még gyanakodva nézi a lekvárt a tányéromon, aztán később majd rákattan…

2009-11-06_IMG_6630

Folyt. köv. >

Bloomer – újra

Megint megsütöttem a bloomert (régi recept),
azzal a különbséggel, hogy most került bele teljes őrlésű liszt is
és a tetején a kenéshez kapott egy pici sót és szezámmagot.

2009-11-04_IMG_6523

Folyt. köv. >

Felfedezéseim: vaj és kenyér

1. A vaj. A múltkor elfogyott itthon a vaj és elfelejtettem rendelni is. Persze attól fogva mindenki folyton vajaskenyeret kívánt :) A felfedezésem pedig: bolti, zsíros főzőtejszínből is lehet vajat köpülni egy robotgép segítségével – ez biztos: megpróbáltam és sikerült, pedig szkeptikus voltam. Tegnap délután beleöntöttem fél liter tejszínt a tálba és habverővel elkezdtem verni (na jó, nem: megkértem a robotot, hogy verje). Nem tudtam, hogy a főzőtejszínből nem lesz tejszínhab és az se látszott, hogy bármi történt volna vele azon túl, hogy a tetején úszkált némi hab. Betettem a hűtőbe, mondván, mindegy, max apránként megfőzöm. Aztán amikor kedden elkezdtem főzni az ebédet, elővettem, hogy akkor felhasználom mártásnak a tésztához, de úgy tűnt, valami megváltozott. Leszűrtem és a sűrű izét, ami a szűrőben maradt, visszaadtam a robotnak, de nem habverővel, hanem keverővel és csodák csodája: pár perc múlva, ahogy a nagykönyvben meg van írva, ott voltak a vajdarabkák, körülöttük kevés íróval. Megint leszűrtem, kézzel összegyúrtam a vajat, aztán belesimítottam egy tálkába (persze, ha lenne  ilyen vagy ilyen vagy valamilyen csodás vajformázó izém…). De így is finom volt a szicíliai szezámmagos tekerccsel. (Meg se kell jegyeznem, hogy Blanki nem volt hajlandó enni belőle, pedig tényleg teljesen átlagos, sima-normál vaj volt.)

2. A kenyér. Múlt vasárnap óta készítettem a kovászt egy rusztikus francia kenyérhez teljes kiőrlésű búza lisztből – először életemben – és meglepve tapasztaltam, hogy büdös. Azt hittem, jó szagú lesz, mint a kelő tészta, de nem: furcsán savanykás szaga volt. Reméltem, hogy a kenyér azért jó lesz, de annyira rosszul voltam a szagától, hogy kidobtam a szemétbe az egészet. Közben kinéztem egy másik kovászos kenyeret – egy San Franciscoi fehér kenyér – megpróbálom azt is, hátha.

Darázsfészek

Oké, ha pékség, hát legyen pékség :)

A minap diósat kívántam és lőn darázsfészek.

2009-10-21_IMG_6198

Folyt. köv. >