-
Főoldal > játék
Kategória Archívum: "játék"
füvek népe
Lehet potyázni
PanyiZsuzsinál, a Potya Péntek akció keretében lehet kommentelni egy 12 darabból álló sorozatra, ikeás lapozgatható asztali keretben. Azok a képek vannak benne, amiket a múltkor mutattam, de végül nem lett naptár, mert annyira kicsire kellett volna csinálni hozzá a betűket, hogy semmi nem látszott volna rendesen. Így maradtak az akvarell-hatású képek, minden hónapra vagy minden hangulatra jut egy :)
Magamnak is csináltam, itt lakik az íróasztalon :)
Naptár
Készítettem a PanyiZsuzsi potyapéntek akciójára egy naptárt - valamikor az elkövetkezendő hetekben fogja Zsuzsi kitenni (szólok, ha megvan a bejegyzés). Ízelítőnek megmutatom a képeket, amik mind az elmúlt időszak festményeses fellángolásának gyermekei. Ha némelyik ismerős, az bizonyára nem a véletlen műve :)
megint játék
467. oldal felső harmada
- Félsz a kalózoktól, Mike? – kuncogott Corky.
- Ááá. A legnagyobb veszélyt azok az idióták jelentik, akik nem tudják kezelni a radart. A legjobban úgy tudjuk elkerülni, hogy egy másik hajó megsarkantyúzzon, ha látnak minket.
Corky lefelé sandított a fényárban úszó hajóra.
- Látnak? Úgy néz ki, mint egy sétahajó szilveszterkor! Látszik, hogy az NBC fizeti a villanyszámládat!
A helkopter lassított, megkerülte a hatalmas, kivilágított hajót, és a pilóta a hátsó fedélzeten található helikopter leszállóhely felé kezdett manőverezni.
Ezt a könyvet most olvastam ki a múlt héten, de az van, hogy utazás közben még jobb, főleg unalmas utazások alkalmával, amikor nem lehet nézni a tájat: pl. repülőn vagy metrón.
A bónusz ez a hajós kép. Hamár. Mondjuk, ez Horvátországban készült, Murter szigetén, egy nyári hajnalon kb. ezer éve és meglehet, egyik hajón sincs radar. De legalább hajós :)
könyvizé
mert olyanom van. És mert a hétfői mintha nem lett volna annyira népszerű…
Ez, ami most került a kezembe nem olyan feladvány, mint az eddigiek, mert nem klasszikus és nem is szépirodalom – egy vékony kis könyvecske, valakitől kaptam száz éve. Attól még megtehetem, hogy nem írom oda, hogy ki írta és mi a címe :)
138. oldal alja – 139. oldal teteje (kiemelések a szerzőtől)
A hetvenes évek második fele az új konzervativizmus, az új jobboldal uralmát hozta a filozófiai, társadalomtudományi, politikai gondolkodásban. Ugyanezen évek ifjúsági szubkultúrájában a hippik helyét a punkok foglalták el.
A hatvanas évek, a hetvenes évek persze nem évre pontos időrendi egységek, hanem jelképes fogalmak: megnevezésükkel két ellentétes világnézeti tartalmú évtized között teszünk különbséget. A különbség akkor is nyilvánvaló, ha szembesítjük egymással a hippijelenség és a punkjelenség legfontosabb címszavait.
bogyókapcsolatok – akvarellizálva

szeretnék ilyeneket festeni – igaziból, festékkel, papírra…
talán majd télen, amikor kevesebb témát találok kinn, megpróbálkozom ezzel…
nagyon tetszenek…
könyves hétfő
118. oldal teteje – csak erős idegzetűeknek :)
- Hány ágyúgolyó kell ahhoz, hogy szétlőjék Lyon városát? – kérdezte a tisztelendő úr a Rézike után belépő régésztől, lélegzetvételt sem engedve neki.
- Tizenegy! – vágta rá Athanagorász.
- Az ördögbe is, az sok. Mondjon hármat.
- Három – mondta Athanagorász.
A tisztelendő úr felkapta a rózsafűzérét, és egymás után háromszor sebesen végighadarta. Aztán leeresztette. Rézike közben letelepedett Atha ágyára, aki döbbenten bámult vendégére.
- Mit keres a sátramban?
- Most érkeztem – magyarázta a tisztelendő. – Szoktak játszani hol a tetű komámasszonyt?
- Remek! - lelkendezett Rézike, s tapsikolt hozzá. – Játsszunk hol a tetű komámasszonyt!
- Nem lenne szabad magához szólnom – mondta a tisztelendő -, mert maga egy szemérmetlen perszóna, de csuda klassz mellei vannak.
- Kösz – nyugtázta a bókot Rézike. – Tudom.
- Claude Léont keresem – mondta a tisztelendő. – Körülbelül két héttel ezelőtt kellet ideérkeznie. Én vagyok az egyházmegyei remete-szakfelügyelő. Tessék, az igazolványom. Ebben az országban sok a remete, de meglehetősen messze innen. Claude Léonnak viszont itt kell lennie valahol a közelben.
- Nem láttam – mondta Athanagorász.
- Remélem is – válaszolta a tisztelendő úr. – A szabályzat értelmében a remete nem hagyhatja el remetelakát.
Egy kis álmodozás…
A faház gondolatát Ildi barátnőm ültette el a fejemben. Futólag beszélgettünk arról, hogy mi lenne ha…
És eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne ha nem lakással vagy házzal bíbelődnék legközelebb, hanem faházzal. És játszás közben találtam néhány érdekes és szép oldalt és néhány szimpatikus alaprajzot. Ez a site nagyon szép, öröm nézelődni rajta, úgyhogy én jó alaposan meg is néztem mindent. (A képekre kattintva azok forrásához lehet eljutni.)
Itt van például ez →
Már láttam magunkat… egy tó vagy folyó vagy patak partján áll a házunk, arccal a víz felé fordulva. A nap a víztükör fölött megy le - vagy jön föl – (szabadonválasztott) és a teraszon ülve lehet nézelődni és hallgatózni. Ilyenkor ősszel gyönyörűséges ködök úsznak hajnalban a víz fölött, télen lehet csúszkálni a befagyott vizen, tavasszal nézzük ahogy a vadkacsa fiókák úszni tanulnak, nyáron pedig vidáman lubickolunk a hűs vízben…
Tudnám szeretni.
Praktikusan pedig: két kis hálószoba, kis nappali-konyha-étkező trió, pici fürdőszoba.
.
könyves hétfő
Az előző bejegyzésnél már írtam, de akkor most itt is: csináljuk úgy, hogy a megfejtést nem áruljuk el, hogy akik később olvassák, azoknak is jusson szórakozás. És adtam neki nevet, úgyhogy most már akkor tényleg van ez a játék :)
Oké, ezt a könyvet most épp nem olvasom, és csak azért vettem elő, hogy felüssem valahol: 177. oldal felső harmada:
- Igaz, ami igaz – mondtam, azon igyekezve, hogy ne faljam be túlságosan gyorsan, s nyelvem mindkét felével kiélvezhessem e tésztában sült hús melegségét és porhanyósságát -, én is azok közül a gyomrukat szerető népek közül való vagyok, akikről a pástétomárus énekelt, de hallottad mit mondott e fickó, Miroul? Oc nyelvünk miatt a reform gyanúja alá estünk, s ettől máris gyűlöletesnek tetszünk. Kutya teremtette, ő az eretnek, nem én.
- Uram – felelte Miroul, szorgalmasan rágva -, mindig az dönti el, ki az eretnek, kié a többség és a nagyobb erő. Nimes-ben mi, Párizsban a pápisták.
- Aranyat ér minden szavad, Miroul - mondtam félhangon. – Én doktorrá léptetnélek elő a józan ész triduanes-én. Szólítsd ide az a csinos termetű tejesasszonyt! Szólítsd te ide, a kutyafáját!, az én hangom elment.
Blanki és kedvencei


Nem tudtam dönteni az első és a harmadik között, mindkettő nagyon tetszik, úgyhogy végül mindkettő bekerült…

könyves játék
Oké, a játékszabályokat eltöröltem. Az általam választott oldal általam választott, egymást követő mondatait idézem. Ez a könyv is akkor került elő, amikor előre hoztam a dobozokat az ajándékozás miatt, de gondoltam, elolvasom mégegyszer, mielőtt elpasszolom. Ez a részlet kellemes emlékeket idéz, ezért külön szeretem. A 176. oldal tetejéről:
(…) Olcsó helyek szóltak bele, ahol faszénen pirult a húspogácsa, és a kávét öt centért mérték. És – jaj – a kínai negyed serpenyőben pörkölődő csirkekásája verseng az Északi Part spagetti-önteteivel, a Halász-móló¹ puha rákjaival – de íme, Fillmore nyárson forduló bordái törnek előre! A derékhadat a Piac utca² szemet guvasztóan paprikás babja teszi, az embarcaderói éjszakai részeges utcáinak burgonyapirítói, a párolt kagylók, az öblön túlról, Sausalito felől – San Francisco-i vágyálmaim sereghajtói. S ködbe burkolva mindez, nyálcsordítóan harapós ködpárában, a lanyha éjszaka neonvillogásában szépségek magas sarkú cipőik csattogásában, a kínai kirakatában fehér galambok repkedése közepett…
Így talált rám Dean³, (…)
¹Fisherman’s Wharf
²Market Street
³ezt nem árulom el :)
















