PRANTÉ

07:30 Nohát. A busz elfelejtett felvenni reggel, úgyhogy taxival kellett odamennem az indulási pontra. Mint kiderült valamit összezagyváltak, úgyhogy odaadták a fuvardíjat. Viszont mire leültem a buszon, nem volt meg a telefonom. Visszarohantam az irodába, a csajszi telefonált a taxi vállalatnak, hogy nézzék meg, de nem volt ott. Basszus, kiesett a zsebemből, amikor a bőröndöt betettem a busz csomagtartójába, ott feküdt a kerék mellett a földön. Fellélegeztem: kezdődhet a nap.

09:07 Ha ilyen tudatos maradok, akkor úgy érzem minden a helyére kerül. Nem mondhatom, hogy olyasmit tanultam, amit eddig nem tudtam, inkább az van, hogy eddig talán nem voltam kész arra, hogy mindezt beépítsem az életembe. Hogy egyből észrevegyem, ha olyan érzelmeim vannak, amiket nem én választottam (félelem, düh, stb.) és azonnal semlegesítsem őket, mielőtt megnehezítik az életem. Hogy felismerjem, elég hoznom egy döntést, hogy mit szeretnék és nincs más dolgom, mint szabadjára engedni és látni, ahogy kibontakozik, a lehető legteljesebb módon, hogy a legmegfelelőbb időben jelenjen meg, teljesüljön be, olyan extrákkal, amikről álmodni sem lehet. “Véletlen” találkozásokkal, a körülmények lenyűgöző összjátékával. Tökéletesen.

13:34 A Yosemite (ejtsd: jozemiti, de nekem nem áll rá a szám, mindig jozemájtnak akarom mondani) előcsalogatta belőlem a szunnyadó sziklamászót. Először arra gondoltam, csinálok néhány közelit a vízesésről, de aztán észrevettem néhány kis medencét, amiket Omi imádott. Feszített víztükör, folyton frissülő hűs víz. Imádtam helyette is :) Sziklamászó lettem, de elég botcsinálta. Mindenesetre be kell szereznem egy kis hátizsákot, mert válltáskával sziklamászni elég gáz volt. Főleg úgy, hogy a másik oldalon meg az apparát fityegett. Elég suta voltam. A hely viszont tökéletes. Lenyűgöző. Cédrusok, fenyők. És megtöltöttem a kulacsom a vízesés vizével. Kétszer :)

18:51 Megyünk már SF felé a busszal. Láttam prérifarkast (coyote ugly)! Pont olyan, mint a gyalogkakukk mesékben :) Ezt a nemzeti parkot valószínűleg tavasszal kéne meglátogatni, amikor bővebb a vízhozam. El se tudom képzelni milyen lehet (ilyen, vagy ilyen vagy ilyen). Béreltem bringát és tekertem egy jót az ígéretes nevű Mirror Lake-hez (Tükör Tó), ami sajnos a nyári aszály miatt inkább pocsolyának tűnt és egyáltalán nem tükröződött, úgyhogy le se fotóztam. (Mások, máskor ilyen meg ilyen képeket csináltak ott).

22:35 Több mint egy órája itt vagyok a busz pályaudvaron – még fél óra és úton leszek Los Angeles felé. Ami azt illeti szívesen mennék egyből a reptérre és onnan haza, de mindegy. Eleget utaztam, hiányoznak a gyerekek.

23:00 Elindultunk. Reggel hétre érünk LA belvárosába. Körülnézek, aztán irány a reptér.

Tagged: lelki-szellemi