Azokban a kultúrákban, amelyekben őrzik az ősi tudást, tudják, hogy a hangnak ereje van (pl.: OM). A hang: rezgés, és ha megfelelően használjuk, a saját rezgésünket továbbítja, mondhatni bennünket. Megmutatja legbensőbb valónkat, azt a csodálatos, örökkévaló lényt, akik valójában vagyunk, azoknak, akik kellőképpen nyitottak a szavakon túli információk és az érzések befogadására. Ha megfelelően használjuk… Megfelelően használni egyszerűbb, mint gondolnánk – ezt lehet elsajátítani Anderstől és Cacinától.

Legutóbbi közös toningjaink alkalmával, Egyiptomban a hangom által keltett rezgést a hasam vagy a mellkasom elé tartott tenyeremmel is éreztem, az egész aurámban rezgett a bensőmben képzett hang. A hangom, ez az egyedi, csak rám jellemző, mégis univerzális hang, amelynek segítségével téren és időn át fel tudtam venni a kapcsolatot önmagammal, a múltammal és a jövőmmel. Ezt az újrakapcsolódást “itt és most” érezni és átélni, ebben a fizikai testben, tudatosan, eddigi életem egyik legnagyszerűbb élménye, tapasztalata.

Az ókori Memphis-hez tartozó területen három nagy piramis van: a vörös piramis (legfölül, velem az élen), a lépcsős piramis és ez a harmadik, aminek nem tudom a nevét. A története tetszik nekem: ez a piramis a legidősebb és azért ilyen a formája, mert amikor elkezdték építeni túl meredekre vették az oldalak dőlésszögét és menet közben elkezdett összeroskadni. Hogy orvosolják a problémát, módosítottak a dőlésszögön, ezért ilyen fura az alakja. Viszont a továbbiakban már minden priamist az új dőlésszöggel építettek meg. Ez a sztori akkor is jó, ha nem igaz :)