Nem tudom van-e megfelelő magyar szó erre, ezért inkább az angol kifejezést használom. Ezzel a “technikával” Amsterdamban egy workshopon találkoztam először, amikor Anders Holte előadott egy részt a Lemurian Homecoming című művéből. Ez annyira hidegrázós, libabőrös élmény volt, hogy tudtam, ebben van valami. Valami több, ami nem megfogható és nem annyira hallható, mint inkább érezhető… Aztán újra találkoztunk Breckenridge-ben, de igazán megismerkedni velük és a toninggal Berlinben, a Mystery School résztvevőjeként sikerült.
Azokban a kultúrákban, amelyekben őrzik az ősi tudást, tudják, hogy a hangnak ereje van (pl.: OM). A hang: rezgés, és ha megfelelően használjuk, a saját rezgésünket továbbítja, mondhatni bennünket. Megmutatja legbensőbb valónkat, azt a csodálatos, örökkévaló lényt, akik valójában vagyunk, azoknak, akik kellőképpen nyitottak a szavakon túli információk és az érzések befogadására. Ha megfelelően használjuk… Megfelelően használni egyszerűbb, mint gondolnánk – ezt lehet elsajátítani Anderstől és Cacinától.
Legutóbbi közös toningjaink alkalmával, Egyiptomban a hangom által keltett rezgést a hasam vagy a mellkasom elé tartott tenyeremmel is éreztem, az egész aurámban rezgett a bensőmben képzett hang. A hangom, ez az egyedi, csak rám jellemző, mégis univerzális hang, amelynek segítségével téren és időn át fel tudtam venni a kapcsolatot önmagammal, a múltammal és a jövőmmel. Ezt az újrakapcsolódást “itt és most” érezni és átélni, ebben a fizikai testben, tudatosan, eddigi életem egyik legnagyszerűbb élménye, tapasztalata.
Tagged: lelki-szellemi
