Volt ma egy bejegyzés a pixinfo blogon a vízcsepp fotózás technikájáról. A linken, amihez elvezetett, találtam ezt a filmet, amit a discovery készített és én most láttam előszőr és amit szeretnék megmutatni. Martin Vaugh, valami hét éve fotóz vízcseppeket. Valami hasonlót én is szeretnék megpróbálni. Lenyűgöző…
Blanki másik olyan kedvence, amit én is szívesen nézek vele, sokadszorra is, a River Cottage sorozat. Láttam pár részt a tévében régebben, de mióta megkaptuk DVD-n az első két sorozatot, mi is függők lettünk :) Most megvettem a második kettőt is és ezeket is szeretjük nagyon. Blanki imádja, hogy mindenféle állatokat tart és halász-vadász meg kertész meg főz. Teljesen be van zsongva a házkörüli állattartással kapcsolatban. Bár szerintem ő nem fehérje utánpótlásként gondol elsősorban az állatokra, mint Hugh… Legalábbis remélem… ugyanis ha azt hiszi, hogy én bármi háziállatnak elnyesem a torkát a vasárnapi ebéd reményében, akkor téved…
De ha már vadászat:
Blanki: menjünk afrikába
Anya: oké. és mit csinálunk afrikában?
B: vadászunk!
A: ???
B: lelövöm az oroszlánokat!
A: az van, hogy az oroszlánok elég kevesen vannak és nem szabad lelőni őket…
B: akkor majd lelövöm azt a keveset…
Amikor ezt meséltük a tesómnak még hozzátett valami ilyesmit: és elefántot is lövök… Lehet, hogy nem kellett volna megnézni vele a távol afrikátólt…
Nem csak azért, mert a lányom lóbolond és szereti a drámát, hanem mert én is így vagyok ezekkel, csak szolidabban – olyan felnőttesen, unalmasan :) Kicsit aggódtam, hogy mi lesz a film elejével, amikor az egyik kislány meghal a másiknak amputálják az egyik lábát és a ló is megsérül, de minden aggodalmam fölöslegesnek bizonyult. A heves érzelmi kitöréseknél megkérdezte, hogy: miért szomorú? miért sír? most mit csinál a lóval? meg ilyenek, de a válaszaim úgy tűnik kielégítették. A film után még mindig akar lovagolni menni és lovaglás után hazahozni a Lencsit a lovardából, nyergestűl, zablástúl mindenestűl, azaz Kincsessel és Didivel, Lencsi póni-barátnőivel együtt. Sajnos kedvencem, Vitéz nem lopta be magát Blanki szívébe, valami miatt ragszkodik az egészen kicsi pónikhoz, pedig hát a Vitéz se egy csatamén :)
Visszatérve a filmhez. Ha másért nem, a gyönyörű táj és általában a fényképezés miatt ezt a filmet is érdemes legalább egyszer műsorra tűzni.
Lehet találgatni, hogy Miksi melyik dvd-t hagyja elől nekem, hogy mindig belebotoljak… Csak annyit mondok: Cindy Crowford a főszereplő mindegyikben :)
Amikor úgy érzem, hogy minden, amit csinálni akartam, sinen van, leülök egy teával és olvasgatom a Bach-virágterápiás könyvet, a leírásokat, kóstolgatom a hülyeségeimet :) á, nem hülyeségek ám, inkább úgy mondanám: bizonyos témákban nem vagyok egyensúlyban.
Na, ahogy így olvasgatok, szép lassan bekúszik egy furcsa érzés. Olyan, mintha valami fontosat elfelejtettem volna. Valamit, ami nem várhat, de nem tudok rájönni, hogy mi lehet az… Igazán kellemetlen érzés… Ha belegondolok, valahol összefügg azzal, hogy mindent nekem kell csinálnom és minden egyedül az én felelősségem. Régen, amikor valami felmerült, megbeszéltük, hogy melyikünk szeretné a feladatot. Ezek között időnként volt olyan, ami nem volt a szívügyem, de ha nagyon nem tudtam hozzáfogni, Omi emlékeztett, hogy lassan összeszedhetném magam. De most senki nem emlékeztet és nem tudom, mindent megcsináltam-e… Bakker, keressek erre is virágesszenciát? Mindenesetre úgy döntöttem, hogy prioritást kap a lista-írás, abból baj nem lehet :)
Tagged: lelki-szellemi
Miksó délután kipakolta a dobozt, amiben a dvd-k vannak és találtam egy felirat nélküli disket, amit ugye be kellett tennem, hogy kiderítsem mi van rajta. Szerencsém volt, az Üvegtigrist kaptam :)
Egyszer már láttam ezt a filmet a tévében és ma nem volt kedvem angol romantikus filmet nézni – egy kezemen meg tudom számolni, hogy ez hányszor fordult elő velem az utóbbi hetekben :) Úgyhogy annak ellenére, hogy nem hiszek már abban, hogy lehet kikapni jó műsort a tévében, ha elég ritkán kapcsolom be, akkor annál nagyobb az esélyem, hogy pont akkor kedvemre való műsor van. Igen, én is érzem, hogy ez mennyire nem hangzik logikusan, de valójában semmi nem logikus ami jó :)
Ez a film vicces, de tény, hogy kell hozzá némi nyitottság :) Teszteljétek le, asszondom…
Megj.: ja, az igazsághoz hozzátartozik, hogy eddig a Büszkeség és balítélet ment dvd-ről, csak én fürödtem közben. Ha már it tartunk elmondom: forró fürdő, holt tengeri sóval, forró tea + a ráadás: szuszogó gyermek, aki NEM kel fel amíg ki nem jövök a kádból :)
Ja, és nem tudom honnan jön ez a fura hang. Először azt hiszem, talán a fa pattog a kandallóban, de fülelek és rájövök, hogy annak egész más hangja van, magasabb és kevésbé… visszhangos vagy mi. Vagy talán az egerek a padláson… de nem, már hetek óta nincsenek egerek a padláson, és nem is onnan hallom… Aztán rájövök. Minden évben eljátszom ezt a nyomozósdi szilveszterkor. Mire rájövök, hogy bakker, petárdáznak. Valamelyik faluban. A legközelebbi is pár km innen…
Na, boldog új évet megint :)
Katbo, köszönöm. Ez a film gyönyörű. Ilyen érintetlen természetért messzebbre is elmennék, mint Montana :)
Már a stáblistában van néhány biztos pont (számomra):
Ugyanaz a Philippe Rousselot fényképezte, aki – többek között – a Veszedelmes Viszonyokat (mármint amiben Malkovich a fsz.) az is gyönyörű.
Brad Pitt :)
Robert Redford rendezte (meg a Suttogót is ő), de én szinésznek is szeretem (Távol Afrikától)
Egyszerűen nincs mit írni a filmről (a sztori elég átlagos), mégis érdemes megnézni a táj szépsége és az operatőr profizmusa miatt
délben elmentünk a tesómmal az urnákért, kifizettem, és megkaptam a halotti anyakönyvi kivonatokat
érdekes módon ezek a hivatalos, kötelező körök nem készítenek ki, higgadtan és megfontoltan ügyintézek, mint akinek ez a dolga (talán mert ez a dolgom)
ami viszont semennyire sem rutinfeladat: hangosan kimondani, amit el kell mondanom, személyesen találkozni azokkal, akiket szeretek és akik nagyon hiányoznak
benn voltam az oviban, az ovónénik vártak minket
na, hátrálok egy kicsit
mivel most már több mint két hete főként itthon vagyunk és csak ritkán megyünk el, főleg a családdal találkozunk, elég kevés tapasztalatom van arról, hogy hogy vagyok. Amikor a saját kis kuckónk melegében üldögélünk és éljük az életünk szép csendes nyugalomban, könnyen abba az illúzióba ringatom magam, hogy “hű de jól vagyok!” (lásd Gyaloggalopp – ha már filmajánló). De a minap Noéminél is és ma az oviban újra szembesültem azzal, hogy amit írásban könnyedén el tudok mondani, azt szóban elmondani messze nem ugyanolyan. Az ovi és az ovival kapcsolatos tennivalók – a szülői estek, a mütyürkézés – nagyon hiányoznak. Sokkal inkább része volt az életünknek, mint amennyire az tudatosult bennem.
Azért mentünk, mert a szülők és az ovónénik üzentek nekem, hogy szeretnének adni valamit. Talán tudják, talán nem, hogy mennyivel többet adtak, mint ami kézzel fogható. A gondoskodásuk olyan érzés, mintha egy család lennénk – talán azok is vagyunk…
hazafelé menet csendesen esett az eső, nekem pedig csak folyt a könnyem, ugyanolyan csendesen
…
aztán itthon kibontottuk a dobozt és elolvastam a leveleket, megnéztem a gyerekek rajzait és verseit, elolvastam Flóra meséjét…
Tagged: lelki-szellemi
Valamelyik nap néztem ezt a filmet, ami először könyvben volt meg és imádtam, mint minden Forster regényt, amit olvastam. Aztán láttam a filmet, pár évvel a megjelenés után, még valamikor tini koromban és most is ugyanúgy tetszett.
Ez is olyan film, amit érdemes megnézni, szerintem.
Kedves KAnya, nagyon köszönjük! Tegnap este megnéztem a filmet, nagyon tetszett! Úgy látszik hozzászoktam a jó hosszú filmekhez mint például a több részes Jane Austen feldolgozások (amiket amúgy soha nem tudok együltő helyemben végignézni, pedig szeretnék) és komoly hiányérzetem volt, amikor vége lett… Szeretem ezt a nőt, már Bridget Jonesnak is nagyon jó volt szerintem és most sem csalódtam benne.
A múltkor említettem, hogy megnéztem párszor a büszkeség és balítélet hollywoodi változatát és az értelem és érzelem bbc sorozatát, nyilvánvaló, hogy látnom kell az előbbi bbc változatát és az utóbbi hollywoodiját is, mert így nem alkothatok megalapozott véleményt :) Új időszámításunk előtt nem voltam ám ilyen nagy filmnéző, de annyira bosszantanak a tévéműsorok, hogy azt fontolgatom, visszamondom a UPC műholdas előfizetést.
Omi a vígjátékokat szerette – én is szeretem őket, de a jó hosszú, kosztümös, romantikus meg történelmi filmeket még jobban :) Például Az ember, aki túl keveset tudott és az Idétlen időkig. Sem nem kosztümös, sem nem romantikus, viszont annyira vicces mindkettő, hogy századszor is tudok rajta nevetni :)
