Kategória Archívum: "film"

Vegyes mindenféle

Nem csak én fáradtam el, a gyerekek már kidőltek :) Ha sokáig ilyen hatással lesz rájuk az ovi, akkor Hawaii :)

Közben eszembe jutott, amit ma hallottam az egyik anyukától, hogy készülnek családi napközit (ha jól emlékszem, ezt mondta) indítani. Ami nagyon király lesz, mert akkor Miksinek és nekem  jó programunk lesz és ha úgy alakul - később, amikor már nem lesz rám szüksége – el tudok majd menni bármit csinálni. Mert sok a tervem, de nem igazán láttam át, hogy hogy fogom megvalósítani őket, de most kezd kitisztulni a kép és ez igazán kellemes érzés.

Blanka azt mondta ma hazafelé a buszon, hogy gyorsan költözzünk el, mert nem jó helyen lakunk. Furcsa ezt hallani, de az az igazság, hogy így sokkal egyszerűbb, mintha vadul tiltakozna.

Viszont mindenkinek úgy mutatkozott be az oviban, hogy ő Flóra. Mire az egyik kislány azt válaszolta, hogy járt ide egy Flóra, aki sajnos meghalt. Nem  hallottam, hogy a továbbiakban hogy szólították Blankát, de nekem nem áll rá a szám a Flórára, pedig úgy látszik komolyan gondolja. Az óvónéniknek is ugyanezt mondta, úgyhogy elmondtam nekik, hogy mi történt pár hete és tökéletesen vették az adást.

Folyt. köv. >

ma este

csapongó leszek, mert csapongani jó :)

A gyerekek elszenderedtek úgyhogy betettem ezt a filmet. Tudom, hogy milyen izé, mégis (vagy épp azért) imádom. Bármikor tudok pityeregni a végén, amikor találkoznak a parkban :) De azért már épp elégszer láttam ahhoz, hogy közben kényelmesen tudjak merengeni.

Úgyhogy merengek. Próbálom felidézni azokat az érzéseket és gondolatokat, amik délután leptek meg. Tekintve, hogy a bringa az utánfutóval ott fényeskedett a terasz mellett, nyilvánvaló volt, hogy elmegyünk kipróbálni. Úgyhogy fél hét körül elvágtattunk a naplementébe.

Folyt. köv. >

A tegnapi film

Családom és egyéb állatfajták DVDAzoknak, akik nem olvasták a könyvet, elárulom, hogy szerintem a film önmagában is nagyon kellemes.

Anyu polcán ott van Az alexandriai négyes, igaz, nem emlékszem, hogy olvastam volna (pedig azt hittem, hogy mindent elolvastam, ami megvolt, amikor még otthon laktam), de csak a minap esett le, hogy Lawrence Durrell és Gerald Durrell testvérek voltak… Azt hiszem kölcsönkérem anyutól azt a könyvet és elolvasom (újra?).

Visszatérve a filmre… Jó lehet olyan anyának lenni, mint a filmbeli családanya…

Miközben néztem, álmodoztam: ha felnőnek a gyerekek mi is elmegyünk valahová, ahová mindannyian vágyunk.

Hogy kell nyitottnak lenni a lehetőségekre? Hogy kell engedni, hogy csodák történjenek? És most nem a hétköznapok apró csodáira vagy a gyerekek fejlődésére gondolok, még csak nem is azokra a kis véletlenekre és szerencsékre, amik néha becsúszhatnak erős koncentrációm ellenére (ez itt a végén irónikusnak volt szánva). Nyilván épp ez a dolog nyitja. A koncentráció. Nyilván nem engedem meg, ha egyszer folyton el akarom csípni. Az agyam arra lett idomítva, hogy mindenre magyarázatot találjon és ok-okozati összefüggéseket fedezzen fel, de itt csődöt mond, mert csodákat ésszel nem hozhatok létre. Kell ész ahhoz, hogy miután a csoda megjelent kezdjek vele valamit, de nem azzal teremtem. Azzal tönkreteszem. Szabotálom. Azaz, ahogy odafordítom a figyelmem, ahol a csoda készülődik, azon nyomban elpárolog a lehetőség. Valamiért csak akkor tudnak megvalósulni, ha elvárások nélkül, nyitottan élek és örülök annak, ami van és hiszek abban, hogy minden a lehető legjobban alakul. Hogy az életem irányítója nem a sors izé vagy a kaporszakállú odafönn, hanem én magam. Ezért nincs értelme felelősöket keresni, hatalmat átruházni vagy bármi más taktikához folyamodni ahelyett, hogy vállalnám a felelősséget a gondolataimért, a döntéseimért, a szavaimért és a tetteimért.

Na. Hol is tartottam?

Jó film. Nézzétek meg :)

Homeproject

Homeproject a youtube-on

szombat éjjel

2009-06-07_2237

lehet, hogy megváltottuk a világot, bár ilyesmi pont nem rémlik

alighanem volt szó arról, hogy:

Folyt. köv. >

ma: pókhálók és filmklasszikusok ;)

Ma folytatódott a takarítás, ugyanis egy csomó doboznak csináltam helyet a hátsó (=rumli) szobában és közben legnagyobb örömömre előkerült a teleszkópos nyelű pókhálótalanító kézikészülék. Ennek örömére leszedtem a pókhálót mindenhonnan, ahol hirtelen felfedeztem őket. Most, ha felnézek, nem látok semmi különöset. A pókhálókkal (és általában mindennel, amit a takarítás során érintek) az van, hogy amíg ott fityegnek a sarkokban, addig eléggé zavarnak, de ha most valaki bejön, akinek nem hívtam fel a figyelmét korábban a pókhálókra, akkor az nem lát semmi különöset. Ha nincs pókháló az önmagában nem olyan nagy öröm, csak azzal összefüggésben, hogy tudom, hogy volt. Hogy mennyi volt. De azért vannak fokozatok. Például a fürdőszoba takarítása után (majd, ha megcsinálom) szemmel látható és feltűnő, hogy csili-vili, sehol egy maszat, kézek, lábak és egyéb kis testrészek lenyomatai.

Aztán, Blanki kiment az udvarra szórakoztatni a Pákót, Miksit elaltattam, én meg néztem a Vissza a Jövőbe első részét. Hehe.

még cseppek

Volt ma egy bejegyzés a pixinfo blogon a vízcsepp fotózás technikájáról. A linken, amihez elvezetett, találtam ezt a filmet, amit a discovery készített és én most láttam előszőr és amit szeretnék megmutatni. Martin Vaugh, valami hét éve fotóz vízcseppeket. Valami hasonlót én is szeretnék megpróbálni. Lenyűgöző…

és ha már tévézés

Blanki másik olyan kedvence, amit én is szívesen nézek vele, sokadszorra is, a River Cottage sorozat. Láttam pár részt a tévében régebben, de mióta megkaptuk DVD-n az első két sorozatot, mi is függők lettünk :) Most megvettem a második kettőt is és ezeket is szeretjük nagyon. Blanki imádja, hogy mindenféle állatokat tart és halász-vadász meg kertész meg főz. Teljesen be van zsongva a házkörüli állattartással kapcsolatban. Bár szerintem ő nem fehérje utánpótlásként gondol elsősorban az állatokra, mint Hugh… Legalábbis remélem… ugyanis ha azt hiszi, hogy én bármi háziállatnak elnyesem a torkát a vasárnapi ebéd reményében, akkor téved…

De ha már vadászat:

Blanki: menjünk afrikába
Anya: oké. és mit csinálunk afrikában?
B: vadászunk!
A: ???
B: lelövöm az oroszlánokat!
A: az van, hogy az oroszlánok elég kevesen vannak és nem szabad lelőni őket…
B: akkor majd lelövöm azt a keveset…

Amikor ezt meséltük a tesómnak még hozzátett valami ilyesmit: és elefántot is lövök… Lehet, hogy nem kellett volna megnézni vele a távol afrikátólt…

mai film: A suttogó

horse_whispererkép forrása

Nem csak azért, mert a lányom lóbolond és szereti a drámát, hanem mert én is így vagyok ezekkel, csak szolidabban – olyan felnőttesen, unalmasan :) Kicsit aggódtam, hogy mi lesz a film elejével, amikor az egyik kislány meghal a másiknak amputálják az egyik lábát és a ló is megsérül, de minden aggodalmam fölöslegesnek bizonyult. A heves érzelmi kitöréseknél megkérdezte, hogy: miért szomorú? miért sír? most mit csinál a lóval? meg ilyenek, de a válaszaim úgy tűnik kielégítették. A film után még mindig akar lovagolni menni és lovaglás után hazahozni a Lencsit a lovardából, nyergestűl, zablástúl mindenestűl, azaz Kincsessel és Didivel, Lencsi póni-barátnőivel együtt. Sajnos kedvencem, Vitéz nem lopta be magát Blanki szívébe, valami miatt ragszkodik az egészen kicsi pónikhoz, pedig hát a Vitéz se egy csatamén :)

Visszatérve a filmhez. Ha másért nem, a gyönyörű táj és általában a fényképezés miatt ezt a filmet is érdemes legalább egyszer műsorra tűzni.

apróságok

Lehet találgatni, hogy Miksi melyik dvd-t hagyja elől nekem, hogy mindig belebotoljak… Csak annyit mondok: Cindy Crowford a főszereplő mindegyikben :)

Amikor úgy érzem, hogy minden, amit csinálni akartam, sinen van, leülök egy teával és olvasgatom a Bach-virágterápiás könyvet, a leírásokat, kóstolgatom a hülyeségeimet :) á, nem hülyeségek ám, inkább úgy mondanám: bizonyos témákban nem vagyok egyensúlyban.

Na, ahogy így olvasgatok, szép lassan bekúszik egy furcsa érzés. Olyan, mintha valami fontosat elfelejtettem volna. Valamit, ami nem várhat, de nem tudok rájönni, hogy mi lehet az… Igazán kellemetlen érzés… Ha belegondolok, valahol összefügg azzal, hogy mindent nekem kell csinálnom és minden egyedül az én felelősségem. Régen, amikor valami felmerült, megbeszéltük, hogy melyikünk szeretné a feladatot. Ezek között időnként volt olyan, ami nem volt a szívügyem, de ha nagyon nem tudtam hozzáfogni, Omi emlékeztett, hogy lassan összeszedhetném magam. De most senki nem emlékeztet és nem tudom, mindent megcsináltam-e… Bakker, keressek erre is virágesszenciát? Mindenesetre úgy döntöttem, hogy prioritást kap a lista-írás, abból baj nem lehet :)

mai film

Miksó délután kipakolta a dobozt, amiben a dvd-k vannak és találtam egy felirat nélküli disket, amit ugye be kellett tennem, hogy kiderítsem mi van rajta. Szerencsém volt, az Üvegtigrist kaptam :)