PRANTÉ

na, akkor minden mellébeszélés nélkül címszavakban, azokról a filmekről, amiket mostanában néztem:

Nem tudom mi tetszett ezen a dokumentumfilm-szerűségen, ami arról az interjúról szól, aminek a végén Nixon megtört a Watergate-ügy kapcsán.

Az égető bizonyíték egyszerűen csak vicces. A maga módján.

A Jesse James szép.

A kalózos meg… azt is láttam.

Hát, bevallom töredelmesen, háromszor futottam neki és a mai volt a legeredményesebb: kb 30 percig bírtam. És ha nem lenne egy lemezen a Slumdog Millionaire-rel meg a District 9-nal, akkor rituálisan meg is semmisíteném, olyan rosszul esett. Többé nem próbálkozom vele, pedig mi tagadás, Brad Pitt még hülye bajusszal is jó, de nem, akkor sem. Végeztem. Ilyen az én kapcsolatom az erőszakkal. Nem bírom nézni. Akkor sem, ha művészet vagy mi. Basszus, kiakadtam. Jobban szeretek szórakozni, sírni vagy akár elgondolkodni a filmeken, de ez a kellemetlen érzés, amim most van, nem fincsi.

01:06 Amikor lehiggadtam és elmúlt a rossz érzésem, nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy ezzel a 30 perccel nem igazán adtam esélyt a filmnek. Talán úgy tűnik, nem lehet komolyan venni az ígéreteimet és ez nyilván így is van, ugyanis kisvártatva visszatettem és ott folytattam, ahol korábban abbahagytam. Igen, a hátralévő idő tényleg nem olyan volt. Hanem csak unalmas. Talán egyszer majd megnézem eredeti hanggal, hátha az nyújt valami élvezetet, mert így… ez a film még annál is nagyobb csalódás volt, mintha az egész olyan lett volna, mint az eleje.  Holnap megnézem a Pulp Fictiont. Az legalább vicces.

Official Avatar Movie

Megnéztem. Szerintem ezért találták ki a mozit, ezért az érzésért, amikor kijövök a filmről és még órákig fél méterrel a föld fölött lebegek. A technika önmagában engem kevéssé nyűgöz le, csak az számít, hogy hasson. És rám hatott. Még nem analizáltam miért, de tény, hogy a film utolsó órájában a libabőr állandósult.  Szeretem.

Csak én vagyok furcsa vagy más is szeretett volna Na’avi lenni a film után?