PRANTÉ » böjt

a böjtről – összegzés

Merci — Wed, 23 Jun 2010 20:08:08 +0000

egy hét után ez az én böjtöm szép csendesen elkezdett kimúlni

továbbra sem voltam éhes és egyre kevésbé voltam kívánós, de meguntam… a változatosság gyönyörködtet és hiányzott ez a fajta változatosság, úgyhogy lassan visszaengedtem az evés örömét a mindennapokba:)

így utólag könnyebb összeszedni, hogy miket tanultam:

nem azért eszem, mert éhes vagyok, hanem mert unatkozom, mert változatosságra vágyom, mert így élem ki a kreativitásomat, mert a mások is esznek, mert enni jó, stb.
egészen elképesztő tapasztalat számomra, hogy az egy hét alatt egyszer sem éreztem éhséget
nem gondoltam arra, hogy elájulok vagy legyengülök vagy valami más furcsaság történik velem, ha nem eszek gyorsan valamit
fittnek és energikusnak éreztem magam – pont annyira, mint egyébként
mióta abbahagytam a böjtöt, pontosan tudom, hogy mikor miért eszek (lásd fenti lista) és tudom, hogy van döntési lehetőségem, hogy annak ellenére vagy épp azért, valóban akarok-e enni, mit és mennyit és általában élek is a választás jogával (pl nem kell megennem a gyerekek maradékát, két kis kocka csoki is elég, stb.)
nem tudom mennyit fogytam, amikor menet közben megmértem magam, kb 5 kg-val voltam kevesebb, de azóta sem botlottam bele mérlegbe, úgyhogy nem tudom, hogy visszajött-e vagy sem. érzésre jobban érzem magam, de ennek számos más oka is lehet
nem lettem vega a böjttől, noha felmerült bennem a lehetősége, viszont sokkal kevesebb húst és kenyeret kívánok és sokkal több zöldséget meg gyümölcsöt
megerősödött a körmöm és úgy tűnik gyorsabban is nőtt (de lehet, hogy ennek sincs köze a böjthöz, nem tudom)
mielőtt belevágtam volna, azt hittem, a böjt nagy önmegtartóztatással és szörnyű kínokkal jár, de számomra nem ilyen volt, inkább csak egy érdekes kísérlet, amit bármikor meg lehet ismételni, amikor úgy érzem, hogy jól esne

nem jut most több az eszembe, de ha van konkrét kérdés, szívesen válaszolgatok, bár azt hozzáteszem, hogy szerintem egy ilyen akció mindenkinél másmilyen reakciót válthat ki, attól függően, hogy az illető milyen viszonyban van saját magával, a testével, az életével, a döntéseivel meg a világgal, hogy mit és miért hisz vagy nem hisz – ilyenek

hetedik nap – dél

Merci — Fri, 11 Jun 2010 11:00:54 +0000

Kicsit fásult vagyok ma ezzel a böjttel kapcsolatban. Úgy értem, most nem izgat, hogy mit esznek a gyerekek és az sem izgat, hogy én mit eszem, bár még csak dél van, szóval könnyen nagy a szám:) Igen, arról is akartam írni, hogy általában nagyjából hetente egyszer szoktam holt tengeri fürdősós fürdőzést csinálni, de amióta tart a böjt, minden második-harmadik napon megkívánom. (ingyenreklám: a dmben szoktam venni, mert valami hatszáz ft másfél kiló és ez három fürdéshez elég)

Azt hiszem a gyerekekkel futáshoz nem vagyok elég elszánt. Visszatérek még erre, ha mindenki óvodás lesz és lesz néhány szabad órám napközben. Addig is jöhet a torna és folytatódnak a séták a gyerekekkel.

…

Más: feltettem alulra a menübe egy új RSS funkciót: ”Szeretnék értesítést kapni az új bejegyzésekről!” Az email részben a FeedBlitz-en keresztül lehet fel- és leiratkozni, de van lehetőség bármilyen RSS hírolvasóba is egy kattintással betenni az oldalt. Ez azoknak is hasznos lehet, akik Explorert használnak és mindig csak a legfrissebb bejegyzést látják, mert ebben egyrészt benne van maga a bejegyzés teljes szövege és/vagy a fotók + van benne egy bejegyzésre mutató link + vannak benne korábbi bejegyzésekre mutató linkek is. Kérjetek és megadatik:)

Hatodik nap – délután

Merci — Thu, 10 Jun 2010 16:19:58 +0000

Rájöttem pár dologra a böjt közben. Az evéshez való viszonyommal kapcsolatban például. Nagyon élesen külön tudom választani az éhséget a megkívánástól. Mondjuk ez pont nem újdonság, mert ezt akkor is tudtam, amikor még dolgoztam, csak akkor annyival volt egyszerűbb, hogy a munka elterelte a figyelmem az evésről és nem voltam éhes. Általában késő délután ettem valami keveset, napközben csak vizet (+teát +kávét) ittam. Ez nem kúra volt, egyszerűen így éltem, minden tudatosság nélkül. Most viszont egyrészt tudatosan csinálom másrészt a böjt miatt arra is figyelek, hogy az a délutáni kis valami is lé legyen, lehetőleg tiszta zöldségleves.

Ma is főztem, karalábélevest. Pucolom, darabolom a zöldségeket. Blanki nézi egy darabig, aztán:
- Miért csinálod ezt? Hogy csak ezeket a leveseket eszed?
- Hát, csak eldöntöttem, mert a testemnek jólesik egy kis pihi. Meg mostanában kívánom ezeknek a friss zöldségeknek az ízét.
- Egyszer én is kívántam friss zöldeket, de elmentem az orvoshoz és meggyógyított.
No comment. Nem tudom, honnan veszi, hogy az orvosok nagyrésze szerint a vegetáriánus étrend nem az igazi, de jól nyomja. Hozza a formáját. Már meg sem lepődöm. A gyerek, aki SOHA nem fog otthon szülni, folyton orvoshoz akar minden létező és nem létező problémájával menni. Tökéletesen beleillik a képbe a zöldségek megvetése:) Lehet, hogy tényleg nem lenne neki megfelelő a waldorf-szemlélet. Úgy tűnik, neki tényleg egész más az útja. Legalábbis így az elején…

De elkalandoztam. Az van, hogy csak az egyhangúságot viselem nehezen. Nem vagyok éhes, nem vagyok fáradt és levert vagy ideges sem. De kikészülök attól, hogy több napig ugyanazt iszom. Ezért menet közben módosítottam a programon. Két-három naponta főzök egy zöldséglevest, leszűröm és azt iszogatom. A főtt zöldségeket homogenizáltam a botmixerrel és lefagyasztottam, kicsit megfűszerezve tökéletes lesz mártásnak vagy krémlevesnek vagy valaminek. Elolvastam egy cikksorozatot (itt kezdődik). Most, hogy látom, hogy nem okoz nekem gondot a szilárd ételek mellőzése, szerintem legközelebb valami olyasmit fogok csinálni, amit ott is írnak. Ja, tegnap anyunál ráálltam a mérlegre. 5 nap alatt kb 5 kiló szaladt le. Centiket nem mértem. Lassan elkezdhetek tornázni is. Ha van kedvem…

ötödik nap – reggel

Merci — Wed, 09 Jun 2010 06:59:33 +0000

Nohát, tegnap többször is akartam írni, aztán mégse. Nem igazán tudtam, hogy mi legyen a béltisztítás dologgal. Sok helyen olvastam, hogy ez elengedhetetlen, de én nem éreztem úgy. Arra sem vitt rá a lélek, hogy valami keserűt igyak, csak azért, hogy jól meghajtson, meg arra se, hogy beöntést adjak magamnak. Nem mintha bármelyik is elviselhetetlen lenne, vagy képtelen lennék rá, inkább azért, mert nem akarok beleavatkozni a természetes folyamatokba. Bízom a testemben és tudom, hogy jobban tudja, hogy mi a teendő, mint az agyam, vagy bárki más. Úgyhogy kissé elbizonytalanodtam, amikor az első három napon nem volt székletem, de mindig eszembe juttattam, hogy nem igazán vagyok tudatában, hogy mi történik a testemben, úgyhogy fölösleges aggódnom. És tényleg. Tegnap is meg ma is volt székletem és a fejfájás meg a szemfájás is teljesen elmúlt.

Az is kimaradt, hogy hétfőn délután megjött. Ez ugye király, mert ezzel még teljesebb a tisztulás. Másrészt viszont elég nyűgössé tett, ráadásul ilyenkor eléggé szoktam kívánni mindeféle kényeztető kajákat (v.ö. comfort food). Aztán ezek is elmúltak (megjegyzem, lenyűgöz, hogy szűk két nap alatt lezajlik).

Azért az van, hogy ezt egyedül sokkal könnyebb csinálni. Az első két napon, amikor egyedül voltam itthon, egyszerű volt. Elpakoltam mindent, lefagyasztottam, ami tutira nem kell és a hűtő közelébe se nagyon mentem. Pedig elvileg az első néhány nap a neheze. De mikor hazajöttek a gyerekek és elkezdtek röpködni a vajas kalácsok meg a melegszendvicsek, akkor… maradjunk annyiban, hogy nagy volt a kísértés. És nem az éhség miatt. Továbbra sem vagyok éhes és egyre kevésbé vagyok kívánós.

Ja, nincs mérlegem. Nem tudom pontosan mennyi kiló voltam előtte, úgyhogy marad az érzés, hogy hogy és milyennek érzem magam. Pillanatnyilag nem érzek változást, de ez még változhat.

harmadik nap – dél

Merci — Mon, 07 Jun 2010 09:07:18 +0000

Tegnap délután elkezdett fájni a jobb szemem. Nem tudom, van-e köze a böjthöz, de mindegy is. Olyan jellegű fájdalom, mint amikor nagyon kifárasztja a monitor vagy az olvasás. Ma már jobban van, de még érzem, főleg, amikor hirtelen másfelé nézek. Hogy teljes legyen a tisztulás, ma megjött, úgyhogy éljen az alaposság. Azt gondoltam, hogy a kettő együtt elég morcossá tesz majd, de nem. Továbbra sem vagyok éhes. És kevésbé vagyok kívánós, bár tegnap este hazajöttek a gyerekek és a rutintól való elszakadás eléggé próbára tett (nem megenni az utolsó falatot, amit meghagynak, stb.) Továbbra is ennék valami/bármi sósat. Lehet, hogy ezt a léböjt izét úgy kéne csinálni, hogy káposztaleves ezzel a limonádéval felváltva. Még az is lehet, hogy összedobok ma egy lazát és kipróbálom. A gyerekek sarazni akarnak pucéran. Megyek, csinálok nekik dagonyát.

Első nap – este

Merci — Sat, 05 Jun 2010 19:13:05 +0000

Nem voltam éhes. Kívánós, az igen, főleg sósat kívántam. Édeset is egyszer-kétszer, de az nem volt olyan erős. Gondolom azért, mert a limonádém is édes. Viszont egy tál üres leves… Az jól esne:) De nem vészes ám, elvagyok, mint a befőtt. Nem is tudom… sokszor van olyan, hogy elfelejtek enni, de az olyankor nem tudatos. Olyat még nem csináltam, hogy előre megfontolt szándékkal nem ettem szilárdat. Nem vártam semmi különöset és olyan is: semmi különös.

Megittam 3 liter vizet és a koktél nagyjából két harmadát. Eddig. És a maradékot is megiszom. És esetleg még egy kis vizet:)

Első nap – dél

Merci — Sat, 05 Jun 2010 09:56:55 +0000

köszönöm, jól vagyok. az utóbbi hetekben már rászoktam arra, hogy dél előtt max gyümölcsöt eszem, de leginkább azt sem, így ez nem jelent változást, ahogy az sem, hogy megittam másfél liter vizet. reggel bekevertem ugyan a mai adagot, de mivel nem voltam “éhes”, nem nyúltam még hozzá.

viszont a tisztítási lázat kiterjesztettem magamról a lakásra és délelőtt leráncigáltam a huzatot a kanapé párnáiról és kimostam őket. a kanapé maga úgy tűnik menthetetlen, arra szerintem új huzatot varrok, ha meg tudom preparálni a varrógépet. és ha vettem anyagot. moshatót.

most viszont kimegyek a kertbe, mert olyan gyönyörűséges idő van, hogy nincs kedvem tovább itt benn üldögélni…