PRANTÉ

egy hét után ez az én böjtöm szép csendesen elkezdett kimúlni

továbbra sem voltam éhes és egyre kevésbé voltam kívánós, de meguntam… a változatosság gyönyörködtet és hiányzott ez a fajta változatosság, úgyhogy lassan visszaengedtem az evés örömét a mindennapokba:)

így utólag könnyebb összeszedni, hogy miket tanultam:

• nem azért eszem, mert éhes vagyok, hanem mert unatkozom, mert változatosságra vágyom, mert így élem ki a kreativitásomat, mert a mások is esznek, mert enni jó, stb.
• egészen elképesztő tapasztalat számomra, hogy az egy hét alatt egyszer sem éreztem éhséget
• nem gondoltam arra, hogy elájulok vagy legyengülök vagy valami más furcsaság történik velem, ha nem eszek gyorsan valamit
• fittnek és energikusnak éreztem magam – pont annyira, mint egyébként
• mióta abbahagytam a böjtöt, pontosan tudom, hogy mikor miért eszek (lásd fenti lista) és tudom, hogy van döntési lehetőségem, hogy annak ellenére vagy épp azért, valóban akarok-e enni, mit és mennyit és általában élek is a választás jogával (pl nem kell megennem a gyerekek maradékát, két kis kocka csoki is elég, stb.)
• nem tudom mennyit fogytam, amikor menet közben megmértem magam, kb 5 kg-val voltam kevesebb, de azóta sem botlottam bele mérlegbe, úgyhogy nem tudom, hogy visszajött-e vagy sem. érzésre jobban érzem magam, de ennek számos más oka is lehet
• nem lettem vega a böjttől, noha felmerült bennem a lehetősége, viszont sokkal kevesebb húst és kenyeret kívánok és sokkal több zöldséget meg gyümölcsöt
• megerősödött a körmöm és úgy tűnik gyorsabban is nőtt (de lehet, hogy ennek sincs köze a böjthöz, nem tudom)
• mielőtt belevágtam volna, azt hittem, a böjt nagy önmegtartóztatással és szörnyű kínokkal jár, de számomra nem ilyen volt, inkább csak egy érdekes kísérlet, amit bármikor meg lehet ismételni, amikor úgy érzem, hogy jól esne

nem jut most több az eszembe, de ha van konkrét kérdés, szívesen válaszolgatok, bár azt hozzáteszem, hogy szerintem egy ilyen akció mindenkinél másmilyen reakciót válthat ki, attól függően, hogy az illető milyen viszonyban van saját magával, a testével, az életével, a döntéseivel meg a világgal, hogy mit és miért hisz vagy nem hisz – ilyenek

Rájöttem pár dologra a böjt közben. Az evéshez való viszonyommal kapcsolatban például. Nagyon élesen külön tudom választani az éhséget a megkívánástól. Mondjuk ez pont nem újdonság, mert ezt akkor is tudtam, amikor még dolgoztam, csak akkor annyival volt egyszerűbb, hogy a munka elterelte a figyelmem az evésről és nem voltam éhes. Általában késő délután ettem valami keveset, napközben csak vizet (+teát +kávét) ittam. Ez nem kúra volt, egyszerűen így éltem, minden tudatosság nélkül. Most viszont egyrészt tudatosan csinálom másrészt a böjt miatt arra is figyelek, hogy az a délutáni kis valami is lé legyen, lehetőleg tiszta zöldségleves.

Ma is főztem, karalábélevest. Pucolom, darabolom a zöldségeket. Blanki nézi egy darabig, aztán:
- Miért csinálod ezt? Hogy csak ezeket a leveseket eszed?
- Hát, csak eldöntöttem, mert a testemnek jólesik egy kis pihi. Meg mostanában kívánom ezeknek a friss zöldségeknek az ízét.
- Egyszer én is kívántam friss zöldeket, de elmentem az orvoshoz és meggyógyított.
No comment.  Nem tudom, honnan veszi, hogy az orvosok nagyrésze szerint a vegetáriánus étrend nem az igazi, de jól nyomja. Hozza a formáját. Már meg sem lepődöm. A gyerek, aki SOHA nem fog otthon szülni, folyton orvoshoz akar minden létező és nem létező problémájával menni. Tökéletesen beleillik a képbe a zöldségek megvetése:) Lehet, hogy tényleg nem lenne neki megfelelő a waldorf-szemlélet. Úgy tűnik, neki tényleg egész más az útja. Legalábbis így az elején…

De elkalandoztam. Az van, hogy csak az egyhangúságot viselem nehezen. Nem vagyok éhes, nem vagyok fáradt és levert vagy ideges sem. De kikészülök attól, hogy több napig ugyanazt iszom. Ezért menet közben módosítottam a programon. Két-három naponta főzök egy zöldséglevest, leszűröm és azt iszogatom. A főtt zöldségeket homogenizáltam a botmixerrel és lefagyasztottam, kicsit megfűszerezve tökéletes lesz mártásnak vagy krémlevesnek vagy valaminek. Elolvastam egy cikksorozatot (itt kezdődik). Most, hogy látom, hogy nem okoz nekem gondot a szilárd ételek mellőzése, szerintem legközelebb valami olyasmit fogok csinálni, amit ott is írnak. Ja, tegnap anyunál ráálltam a mérlegre. 5 nap alatt kb 5 kiló szaladt le. Centiket nem mértem. Lassan elkezdhetek tornázni is. Ha van kedvem…

Tegnap délután elkezdett fájni a jobb szemem. Nem tudom, van-e köze a böjthöz, de mindegy is. Olyan jellegű fájdalom, mint amikor nagyon kifárasztja a monitor vagy az olvasás. Ma már jobban van, de még érzem, főleg, amikor hirtelen másfelé nézek. Hogy teljes legyen a tisztulás, ma megjött, úgyhogy éljen az alaposság. Azt gondoltam, hogy a kettő együtt elég morcossá tesz majd, de nem. Továbbra sem vagyok éhes. És kevésbé vagyok kívánós, bár tegnap este hazajöttek a gyerekek és a rutintól való elszakadás eléggé próbára tett (nem megenni az utolsó falatot, amit meghagynak, stb.) Továbbra is ennék valami/bármi sósat. Lehet, hogy ezt a léböjt izét úgy kéne csinálni, hogy káposztaleves ezzel a limonádéval felváltva. Még az is lehet, hogy összedobok ma egy lazát és kipróbálom. A gyerekek sarazni akarnak pucéran. Megyek, csinálok nekik dagonyát.

köszönöm, jól vagyok. az utóbbi hetekben már rászoktam arra, hogy dél előtt max gyümölcsöt eszem, de leginkább azt sem, így ez nem jelent változást, ahogy az sem, hogy megittam másfél liter vizet. reggel bekevertem ugyan a mai adagot, de mivel nem voltam “éhes”, nem nyúltam még hozzá.

viszont a tisztítási lázat kiterjesztettem magamról a lakásra és délelőtt leráncigáltam a huzatot a kanapé párnáiról és kimostam őket. a kanapé maga úgy tűnik menthetetlen, arra szerintem új huzatot varrok, ha meg tudom preparálni a varrógépet. és ha vettem anyagot. moshatót.

most viszont kimegyek a kertbe, mert olyan gyönyörűséges idő van, hogy nincs kedvem tovább itt benn üldögélni…