a {blog} kategória archívuma

Szökésben

Ma reggel arra ébredtem, hogy a kutya őrülten ugat a teraszon. Általában semmi oka rá, úgyhogy nem izgattam magam miatta különösebben, de azért szép óvatosan, hogy fel  ne ébresszem a gyerekeket, kikászálódtam az ágyból, odamentem az ablakhoz és kinéztem, hátha mégiscsak van ott valami. Hát volt. Nagyon is.

- BLANKI! MIKSI!  Keljetek fel, gyertek gyorsan, lovak vannak a kertben!

Az egész olyan volt, mint Blanki egyik valóra vált álma. Nyolc gyönyörű ló legelészett a kertben. A kutya meg csak ugatott. Bár ez senkit nem érdekelt. Elrohantam a fényképezőgépért, a gyerekek lelkesen beszéltek mind a ketten egyszerre. Egy szavukat sem hallottam. A kertben, a reggeli fényben maga vk. olt csoda az a nyolc ló. Nagyok voltak. Láttam már lovat közelről, de a karámok hozzájuk vannak méretezve. Minden hozzájuk van méretezve. Itt nálunk visszont nem ez a helyzet. Minden törékenynek és aprónak tűnt, ahogy ott álltak. Aztán kimentünk, bár fogalmam sem volt, hogy mit fogok csinálni.  Kimentünk és a terasz előtt állva tovább bámultuk őket. Aztán valamit mondtam Blankinak és ettől megijedtek. 10 másodperc múlva csak a felvert por maradt utánuk.

Pont, mint egy álomban.

. .

Tagged:

Kelt:
2010 június 10. csütörtök – 07:07
Címkék:
Hozzászólás:
eddig 5

ma

több dolog is történt, nagyjából egyszerre

a történet ott kezdődik – a non-facebookerek kedvéért elmesélem – hogy kedden a bal felső egyesem félbetört. ez, mint kiderült, több okból kifolyólag is jó volt nekem: 1. megszépül a mosolyom 2. találtam király fogorvost 3. fájdalommentesen tudhatom le az egészet. ugyanis ez az a fogam, amit már korábban gyökérkezelni kellett meg el is volt repedve, mert az összes kölköm állandóan lefejelte és ami most megadta magát. félig. még aznap sikerült szert tennem legújabb fogorvosomra, akivel maximálisan elégedett vagyok (ez itt az, köszi Pí). ideiglenes koronát kaptam, addig is, amíg elkészül a végleges. ma mentem vissza az újabb próbára, meg is ejtettük. kb fél óra múlva éreztem, hogy valami történt. igen, piszkáltam a nyelvemmel, de nem annyira. az volt, hogy a kis csonk, amire az ideiglenes koronát felaplikálta, tőből letört. megint teljesen fájdalommentesen. egyszerűen elvált tőlem, mint ágtól a levél… én meg visszamentem a fogorvoshoz, aki hirtelen kipucolta a gyökértömésemet – amiről utóbb kiderült, hogy a röntgen számára láthatatlanul mégiscsak gázos volt és újra betömte és az ideiglenes koronát visszaaplikálta valahogy, azzal a figyelmeztetéssel, hogy kizárólag kirakati a cucc, nem funkcionális, úgyhogy ne is gondoljak arra, hogy úgy használom, mintha fog lenne. és akkor több dolog nyert értelmet hirtelen: 1. mindig is akartam léböjt kúrát tartani, hát most tényleg, miért ne akkor csináljam, amikor amúgy se ehetek rendesen 2. Kanya pár hónapja reklámozta ezt a Neera cuccot, ami már akkor is nagyon izgatta a fantáziámat 3. mikor először eljöttem ma a fogorvostól, láttam egy bio boltot, aminek a kirakatában épp ezt reklámozták, csak akkor még nem tudtam, hogy most fogok léböjtkúráttartani 4. még nyitva volt, amikor másodszor is végeztem, úgyhogy hirtelen elhatározással berongyoltam és megvettem a 10 napos kúrához valót. aztán kazajöttem és lefagyasztottam, amit nem esznek a gyerekek és a hétvégén megfőzöm és szintén lefagyasztom, amit lehet és hawaii, mert a kölkök örülhetnek, ugyanis 10 napig csak olyasmit főzök, amit ők választanak:)

jó kis történet, nem?:)

Kelt:
2010 június 4. péntek – 20:16
Címkék:
Hozzászólás:
eddig 4

megint az illatokról

mert imádom az akác illatát. a bodzáét is, de ez utóbbit csak és kizárólag a szabadban tudom értékelni. Blanki behozott hétfőn egy csokorral a házba, én meg három napig keresgéltem, hogy hová pisilhetett a macska, mire rájöttem, hogy a bodzát érzem. amint az orromhoz emelem a virágokat, már nem érzem a macskapisit, de ha csak úgy elmegyek mellette, mindig az ugrik be. úgyhogy nincs több bodza a házban. kinn viszont annál inkább és ez így van jól.

a “bűz” semlegesítésére azt találtam ki, hogy muskotályzsályát csepegtettem az illatmécsesbe. aki szült már otthon az el tudja képzelni, milyen itthon a hangulat. a muskotályzsálya Miksi születése óta a csendes türelem, az anyaság és a szülés illata. bár most nem gyerek születik, azért a hangulatomhoz jól illik ez az illat. nagyon is.

Kelt:
2010 május 26. szerda – 15:48
Címkék:
Hozzászólás:
eddig 2

így jártam

A yahoos premium accountomat valaki feltörte és elárasztotta spammal azokat, akik a címlistában szerepeltek. Mindent töröltem aztán megszüntettem azt az e-mail címet. Ha te is kaptál belőle, tiltsd le, én többet arról a címről nem küldök semmit. Evvan.

Kelt:
2010 május 17. hétfő – 20:34
Címkék:
Hozzászólás:
eddig 1

mostanában…

fura dolgokat találok ki…

például azt találtam ki, hogy veszek 7,5 liter házi tehéntejet és mindenféle házi tejterméket csinálok belőle - hogy ez miért fura? hát csak azért, mert ha valamit, ami kapható gyári kivitelben, elkészítek itthon, akkor a gyerekeim zsigerből elutasítják (lásd pl. házi kecsap, majonéz) Blanki már a házi tejföl és tejszín gondolatától is megijedt. hacsak nem tudom valahogy beleeszkábálni a kiürült dobozokba a saját gyártásút. Igaz, volt ellenpélda is, mert a kenyeret szeretik és Maci kakaós csigája is teljes siker. majd meglátjuk.

meg azt is kitaláltam, hogy milyen jó lenne újra rendes ételeket főzni és mivel a gyerekeim nem csak hogy nem igényelnek, hanem határozottan vissza is utasítanak mindent, ami a tejfölös tésztán túl van. nyilván túlzok, de tény, hogy ez a helyzet most már az agyamra megy, annyira unom azt a 10-15 féle kaját, amit meg is esznek.

meg még azt is kitaláltam, hogy nem fogok ezen az egész költözés dolgon agonizálni, mert még mindig tökéletesen jól érezem itt magam és a gyerekek is, úgyhogy amíg nem jön valaki, aki azt mondja, hogy “itt egy zsák pénz és tünés, itt én akarok lakni”, addig mi lakunk itt és ennek megfelelően tesszük a dolgunkat. és akkor Blanki a sülysápi oviba fog járni, úgyhogy ha maradunk, akkor az lesz, ha meg nem maradunk, akkor lesz, ami lesz (az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezt a sülysápi ovi dolgot a védőnéni hozta majd ajánlotta fel, majd ő is íratta be a lányt, aki 10 percenként változtatja a hozzáállását és hol nagyon akar oviba menni, hol pedig kijelenti, hogy ő aztán soha, de ilyet én már láttam, úgyhogy cseppet sem vagyok meglepve)

aztán az is van, hogy jelentkeztem egy… izére… táncra… szóval erre. Gabrielle Roth találta ki, van róla pl ez a videó. ez meg úgy volt, hogy van egy kolléganőm, aki már egy ideje jár ilyen workshopokra és minap láttam a facebookon, hogy jelentkezett és amikor megnéztem, úgy éreztem, ezt én is ki akarom próbálni. gyorsan jelentkeztem is és alig várom. azóta néhányszor azért elbizonytalanodtam, mert bennem is ott vannak azok a régi sztereotípiák, arról, hogy a táncosok karcsú humanoidok, akik tudnak valamit, amiről a többi nem-táncosnak fogalma sincs. közben tudom, hogy egyrészt, szarok a sztereotípiákra, másrészt, azt csinálok, amit akarok, szóval kihozom ebből a legtöbbet, ami nekem van benne odakészítve.

és úgy döntöttem, hogy egy szép napon elmegyek jobb agyféltekés rajz meg festés tanfolyamra is, mert már olyan régóta birizgál, de eddig valamiért nem…

Kelt:
2010 május 14. péntek – 22:20
Címkék:
Hozzászólás:
eddig 1

burok

Már azon voltam, hogy írok egy bejegyzést arról, hogy miért nem írok, amikor ma reggel rá kellett ébrednem, hogy még mindig burokban élünk. Ez nem annyira meglepő, ha tekintetbe vesszük, hogy én választottam ezt így, én akartam burokban élni, mert úgy éreztem, a belső “házimunka” mellett már se erőm se kedvem a külvilág szemetét is a helyére tenni, még ha ez azzal jár is, hogy kellemes dolgokról is lemaradok. Lemondtam a műholdas tévét és kerültem a híroldalakat. Megérte és jó volt így. Aztán idén elkezdtek a dolgok megváltozni és éreztem, hogy kezd a világ kinyílni számomra. Egyiptom, az egyiptomi út és mindaz, ami ezzel járt, nagyon sokat segített abban, hogy úgy érezzem, nagy munka áll mögöttem, amit tökéletesen elvégeztem. Fellélegeztem és megkönnyebbültem.  És érzem, hogy minden mozgásba lendült körülöttem. Érdekes visszanézni, visszagondolni az elmúlt kb 1 évre és érezni, hogy minden kivárt, minden mozdulatlanságba dermedt körülöttem. Amíg én nem álltam készen a tovább haladásra, arra, hogy tudatosan, őszintén hozzam meg a döntéseimet, amíg bizonytalan voltam és úgy éreztem, várok még, ráérek még, addig semmi nem történt.

Amúgy ez a burok-izé arra hasonlít, amikor a gyerekeket vártam. Valamelyik nap néztem a biztonsági mentéseket és nem értettem, hogy 2007-ben miért készült olyan kevés kép. Aztán rájöttem, hogy akkor vártam Miksit. Ugyanez volt a Blankival és Floresszel is, de akkoriban kevésbé volt észrevehető.

Ja, a legviccesebb, ami miatt elkezdtem ezt a bejegyzést írni, hogy miből eszméltem rá a burokra. Leírom az egész folyamatot, mert annyira nem jellemző. Szóval facebook, Eszter kirakja az ex kormányszóvívő öngyilkosságáról szóló cikkre mutató linket, akiről semmit sem tudtam, nem is értem, miért kezdtem el olvasni. Valószínűleg csak pihenni akartam egy kicsit két kerti etap között és bármit elolvastam volna, ami jön. Na és abban a cikkben volt egy utalás arra, hogy Gyurcsány lemondott. Amiről én teljesen lemaradtam. Azt se tudom, ki most a miniszterelnök…  Azóta ezen röhögök:)

Tagged:

Kelt:
2010 április 3. szombat – 12:38
Címkék:
Hozzászólás:
eddig 8

Fotók

Felkerültek a kedvenc egyiptomi fotók. Katt ide, ha érdekel.
Előbb-utóbb jön a szöveges rész is, most ezek vannak.

Jó szórakozást!

Kelt:
2010 március 5. péntek – 21:13
Címkék:
Hozzászólás:
még nincs

facebook

Hát igen, már jó ideje, hogy regisztráltam, de nem csináltam semmit. Aztán pár hete valami miatt jó ötletnek tűnt körülnézni egy kicsit és megkeresni néhány régi barátot. Aminek az lett a következménye, hogy hosszú évek után újra találkoztunk és tök jó volt. Aztán elkezdtem játszani a FarmVille-lel és szerintem jó móka. Nem is annyira azt szeretem benne, hogy ások, ültetek, aratok, stb, hanem az, hogy meglátogatom a szomszédaimat és ők is meglátogatnak engem és küldünk egymásnak ajándékot és bár némelyikükkel személyesen nem találkoztam vagy 20 éve, most jókedvem kerekedik, ha meglátom a nevüket – ez banálisan hangzik, de ez van. Tudom, hogy ez másféle kapcsolat, mint amikor felhívjuk egymást telefonon vagy találkozunk, vagy írunk egymásnak. De nagyon hasonlít ahhoz, amikor például kommentet írunk egymás blogjába. Az érzelmek átmennek és a kapcsolat létrejön, akár tudomásul vesszük, akár nem.

Kelt:
2010 március 2. kedd – 13:04
Címkék:
Hozzászólás:
még nincs

az úgy volt…

Az úgy volt, hogy leültem a géphez és gondoltam, írok valamit az elmúlt két hétről. Ugyanabban a pillanatban, amikor
kinéztem az ablakon,  feltűntek a gyerekek.  Kinn játszanak a napon,  kergetik a kutyát meg a macskát és remekül
szórakoznak. Úgyhogy most kimegyek, pakolgatok egy kicsit a kertben, aztán majd írok, ha megunom a tavaszt :)

Kelt:
2010 március 2. kedd – 10:34
Címkék:
Hozzászólás:
eddig 2

Valami történt

Szeretnék írni Egyiptomról. Szeretnék írni arról, amit éreztem, amit láttam, ami történt és amit csináltam. Szeretnék leírni mindent, de nem tudom, hogy kezdjek hozzá. Már tavaly is kellett¹ naplót vezetnem utazáskor ezért most is minden nap – sokszor naponta többször is – írtam az útinaplóba. A látnivalókról kevésbé, ezekről inkább fényképek készültek, sokkal inkább a gondolataimról, az érzéseimről. Ezeket a naplóbejegyzéseket egyszercsak bemásolom majd ide, most inkább valamiféle összegzést szeretnék írni. Remélem sikerül.

Ez az utazást tökéletesen teljes volt. Az elején úgy éreztem, hogy valami kimarad, ha egy nagy szállodalánc egyik pöpec szállodájában fogunk lakni. Féltem, hogy pont azt nem fogom tapasztalni, ami miatt általában utazom: az érzést, hogy milyen ott lenni, jelen lenni, együtt lenni azokkal, akiknek az a hely az otthonuk. Szerettem volna közelről látni, hallani, szagolni és érezni Kairót.

Aztán, amikor elmentünk az Egyiptomi Múzeumba és az oda-vissza út alatt nézelődhettem egy kicsit a busz ablakából, hát, elbizonytalanodtam. Mert Kairó hatalmas és az egyes érdekes kerületek, látnivalók nagy távolságokra vannak egymástól. És valahogy elmúlt a vágy, hogy csak úgy sétálgassak, ahogy általában szoktam. Úgyhogy szép lassan megnyugodtam, hogy minden úgy van jól, ahogy van és hogy akik megszervezték ezt az utazást, tudták mit csinálnak. És lássuk be, ez kellemes, megnyugtató érzés.

Folyt. köv., most kimegyek kicsit a kertbe, folytatom a tavaszi nagytakarítást.

¹ kénytelen voltam, mert az íráskényszeremmel nem lehetett bírni

Tagged:

Kelt:
2010 február 15. hétfő – 18:36
Címkék:
Hozzászólás:
eddig 3