a {blog} kategória archívuma

blogajánló

Két magyar blogot is találtam tavaly, amiket egy ideje készülök reklámozni, hátha van, aki még nem ismeri őket.

Az egyikben Józsi bácsi könnyed stílusban, majdhogynem konyhanyelven, mégis alaposan magyaráz el olyan dolgokat, amiket – én azt hittem – nehéz vagy épp lehetetlen egy blog keretein belül kifejteni. Őszinte örömömre, tévedtem. Józsi bácsi gondolatai a világról (http://www.ivi.hu) remek olvasmány.

A másik, a Csillagmag (http://csillagmag.hu/category/csillaguzenetek/). Erről nem tudok mit írni, csak azt, hogy minden szavával egyetértek és hogy hasonló folyamatok zajlanak bennem, mint amikről Kiss Balázs Kunó ír. (A fő különbség, hogy én nem konyítok az asztrológiához, csak szeretem. Valamint, hogy ő le tudja írni, mindazt amit én képtelen vagyok szavakba önteni – ebben hasonlít Józsi bácsira.)

Honlap/blog ajánló

Főleg a Gödöllő környékieknek lehet érdekes. Van egy jó kis étterem/kávézó Gödöllőn, a Solier. Csak pár hete találtam és egyre jobban tetszik, amit csinálnak. És nem csak az ételekre gondolok, az csak az eleje. Jó ételeket enni jó dolog és szeretjük, ha az ételeink jó minőségű alapanyagból készülnek, mert tudjuk, hogy az nekünk jó. Akár van benne hús/tej/tojás/gabona/stb., akár nincs.

Volt ez a cikk a dining guide-on a minap. A gimi latin tanára levajazta a solier séfjével, hogy főz a kölköknek pár dolgot, amit már az ókori rómaiak is e(he)ttek. Nagyon jó ötletnek tartom. Amikor ilyenekről olvasok, szeretnék gimnazista lenni és latint tanulni (erre a kettőre amúgy semmi okom nem lenne, soha nem is volt).

Most pedig beleszaladtam a G7 blogba, ami a gödöllői helyi élelmiszertanács működtet. Határozottan érdekes. Bemásolom ide a bemutatkozásukat, de érdemes megnézegetni a bejegyzéseket is:

G7 blog a helyi élelmiszerrendszer fejlesztésről szól: környezetkímélő, regionális, bio, vegetáriánus helyi alapanyagokról, környezettudatos életvitel lehetőségeiről, beszerzési forrásokról és helyi termelőkről, háztáji kertészkedésről, növénytermesztés és állattartásról, szezonális receptekről, főzőtanfolyamokról, receptversenyekről, sütő-és főzőversenyekről, fesztiválokról, gasztronómiai programokról, ínyenc menükről, borvacsorákról.

A kezdeményezés szervezői:
- Balázs Bálint - Környezeti Társadalomkutató
- Szoljár Csaba - Solier Cafe
- Matthew Hayes - Babatvölgyi Biokertészet Tanüzem
- Nagy Gábor - Nyitottkert Alapítvány
- Varga Adrienne - SZIE KTI egyetemi adjunktus
- Vadovics Kristóf - Greendependent
- Dr Horváth Mihály - GAK
- Naár Tamás – GAK
- Tarnik Csilla
MGE Gödöllő

 

 

jöhet egy kis politika?

Nem volt ez mindig így. Sőt, soha nem volt így. A híradó soha nem érdekelt. Amíg a környezetemben élők ragaszkodtak hozzá, néha beleszaladtam, de ha volt rá mód, inkább kerültem. Aztán, amikor én dönthettem, megoldottam, hogy még véletlenül se szaladhassak bele. Egészen pár héttel ezelőttig. Azt vettem észre, hogy érdekel mi történik. Hogy rákattintok a hírekre, amiket az ismerőseim osztanak meg a fészbukon és mazsolázok az index hírei közül. Viszont korábbi tapasztalataimmal ellentétben mostanában nem húzom fel magam semmin. Kiváncsi vagyok és optimistább, mint valaha. Optimistább, mint mikor nem tudtam mi történik. Akkoriban azt gondoltam, hogy nyugodtabb vagyok, ha nem bosszantom fel magam a világ hülyeségén. És így is volt, hiszen amiről nem tudok, az nem bosszant. Most viszont a hírek egyszerűen csak keresztül áramolnak rajtam, anélkül, hogy nyomot hagynának. Csak úgy, spontán.

Most úgy vagyok tájékozott(abb), hogy közben nem ijeszt meg, nem aggaszt és nem befolyásol mindaz, amiről tudomást szerzek. Érdekes. Minden erőfeszítés nélkül képes vagyok kívülállóként szemlélni az eseményeket és mélyen – vagy nem is olyan mélyen – belül tudom, hogy mindaz, ami most történik olyan, mint egy vajúdás vagy még inkább mint egy nagytakarítás, aminek az eredménye egy szebb új világ. Úgy tűnik itthon még nem elég nagy a bűz és a kosz, ahhoz, hogy a többség egy emberként akarja a változást, de a világon sok helyen már a mocsok és a szemét felfedezésénél tartunk és sok területen már a lomtalanítás is elkezdődött. Ha ezzel megleszünk, jöhet a takarítás és a rendrakás. Ez a folyamat talán nem kellemes, de szükségszerű.

Ezek jutottak eszembe, amikor ezt a videot néztem. Ez a közel egy órás dokumentumfilm a wikileaks történetéről szól és magyar felirat készült hozzá. A takarítós analógiánál maradva, a wikileaks és a hozzá hasonló oldalak benéznek az ágy meg a szőnyeg alá, a titkos helyekre, például a konyhaszekrénybe, ahová a csontvázat rejtették. Vagy úgy is mondhatnám: nem (csak) ott takarítanak, ahol a papok táncolnak.¹

.

¹ mi volt a címe annak a régi olasz filmvígjátéknak amire gondolok?

Na, mit találtam? Fotóstáska!

Elég gyakran nézelődöm ezen az oldalon, és nem csak azért, mert Rita nagyon is kedvemre való photoshop kiegészítőket (actions) készít, nem is csak a tök jó leírásokért (tutorial), amikből már eddig is egy csomót tanultam, hanem mert ráadásul eléggé hasonló az ízlésünk és az életszemléletünk. Na, tőle jutottam el Pamela Topping (profi fotós) oldalára, ahol megtaláltam, amire mindig is vágytam. Hány éve cipelem magammal a gépet és az objektíveket…? Nyolc? És soha nem voltam igazán elégedett egyik fotós táskámmal sem. Nem szeretem, hogy üvölt róluk, hogy mi van bennük, esetlenek és elég rondák (szerintem). És akkor, Pamela oldalán találtam ezt a céget, amelyik az Epiphanie táskákat készíti. Bakker, tök jó fotóstáskák. Jó színek, csinosak, szépek, praktikusak. Akarok egyet! (Katt a képre, ha tetszik!)

Oké, ha már így belelkesültem, kilistázom ide azokat a női fotós táskákat, amik tetszenek. Ha találtál olyat, ami szerinted jól néz ki, írd meg és beteszem. Még időben vagyunk, karácsonyra meglesz:)

tovább is van… »

my social life

A facebook azért jó, mert ott aztán mindenki találkozhat az ismerősei között olyan tulajdonságokkal, amiktől égnek áll a haja. Az én ismerőseim – vagyis, akik bármilyen okból az ismerőseim között szerepelnek – négy jól elkülöníthető csoportra oszlanak: 1. akiknek a linkjeit, hozzászólásait, csoportmeghívásait stb., érdemes megnézni közelebbről, azaz, akikkel nagyjából egy hullámhosszon vagyunk; 2. akikkel elvagyok, de semmi különös; 3. akik enyhén irritálnak és 4. akiket nem bírok elviselni. Ezek közül az első és a második csoportról nincs mit beszélni. A harmadik csoporttal gyakorlom a türelmet. Ők azok, akik olyan tükröt tartanak nekem, amivel van kedvem foglalkozni és megvizsgálni, hogy mi a bajom velük és ez hol köszön vissza bennem. Ezért ezt a csoportot hangulatomtól függően ignorálom vagy nem. A negyedik csoport tagjait általában nemes egyszerűséggel letiltom az üzenőfalamról, mármint úgy, hogy ne lássam a státuszukat (mint ahogy a farmvillet-t tiltja le mindenki, aki nem játszik – hehe). A harmadik és a negyedik csoport között elég nagy az átfedés, ezért időről időre felülvizsgálom a letiltottakat és ha úgy érzem, megint beengedem őket – csak virtuálisan és csak próbaidőre – az életembe. És ugyanígy, ha a harmadik csoportból valaki túllő a célon, kíméletlenül eltüntetem. Nekem ez a módszer bevált, így csak épp annyi bosszúság ér, amennyit a jó hangulatom kockáztatása nélkül be tudok vállalni.

És visszatérve a kitörölt hozzászólásokra, még arra jöttem rá, hogy azért is nehéz néha féken tartanom segítő szándékom, mert szeretem úgy érezni, hogy valakinek jobbá tettem az életét vagy bármi módon segítettem. Akkor is, ha egyébként tisztában vagyok azzal, hogy ez egy hatalmas illúzió, és képtelenség, mert mindenki csak a saját életét teheti jobbá (amint rosszabbá is) és mindenki csak saját magán segíthet. Valójában egyfajta önteltség és talán nagyképűség, hogy azoknak is meg akarom mutatni, amit tudok, amit tapasztaltam, akiket ez (utólag úgy érzem) egyáltalán nem érdekel. Ha összeszedettebb vagyok és bízok magamban (AHMYO!), akkor nincs szükségem ilyen önbizalom-növelő praktikákra. Nem mások tesznek hasznossá. Nem az tesz fontossá vagy csodálatos emberré, hogy valaki ezt elismeri rólam, ahogy másokat sem az tesz fontossá vagy csodálatossá, hogy én ezt elismerem róluk. Mindannyian azok vagyunk, úgy ahogy vagyunk, bármilyen szerepeket játszunk is el éppen és bármit is gondoljanak a többiek ezekről a szerepekről. Végülis ezért gáz valakinek az életét kérés nélkül megjavítani, mert ezzel gyakorlatilag azt üzenem neki, hogy ő maga képtelen rá vagy rossz úton jár, stb., azaz kétségbe vonom a kompetenciáját. Kicsit más a helyzet, ha valaki úgy érzi, tudok neki segíteni és konkrétan kérdez valamit, amire válaszolok, ha tudok, de ilyenkor is ő dönti el, hogy hogyan tovább.

az pálinkárúl

A náthám akart is kitörni, meg nem is. csütörtökön zsongott a fejem, folyt az orrom és úgy összességében is furán éreztem magam. nem pont három napos akcióra voltam kondícionálva. viszont akkor elém került Eszter bejegyzése Pelle Laci pálinkáiról. Már korábban is említette ezt a nevet, meg a Pásztortüzek programjában is szerepelt, de eddig nem láttam fotót. Röviden: a kép alapján összekötöttem, hogy ez a Pelle Laci ugyanaz a Pelle Laci, akivel évekkel ezelőtt kollégák voltunk és akinek az utóbbi 6 évben a pálinkafőzés a hobbijává illetve szenvedélyévé vált.

Szombaton aztán beültünk a pálinka-kóstolásra és miközben mi szopogattuk a jobbnál jobb pálinkákat, meghallgathattuk, hogy készülnek  és miből.  Nem írom le, mert Eszternél is el lehet olvasni és az ő posztja sokkal megbízhatóbb forrás, mint a memóriám, ami kissé elfelhősödött a kóstolgatás végére. 7 féle pálinkát kóstoltunk: Cigánymeggy, Feketeszeder, Mádi Sárgamuskotály Szőlő Pálinka (azaz nem törköly),  Tokaji Aszutörköly, Borpárlat (konyak) és Furmint törköly. Hát, lehet, hogy nem ebben a sorrendben. Aztán néhányat újra megkóstoltunk. És most nézem az egyik lelőhelyen, hogy milyen sok féle van még, amik szintén nagyon izgatják a fantáziámat: Birs Pálinka, Fürtösmeggy Pálinka, Magyar Kajszi Pálinka, Szomolyai Cseresznye Pálinka és Vilmoskörte Pálinka is van a kínálatban. (Vilmoskörtét például  feltétlenül akarok.) Nem vagyok kritikus, de meg tudom különböztetni azt ami izlik, attól, ami nem.  Megpróbálhatnám sorrendbe állítani őket, hogy melyik ízlett a legjobban és melyik legkevésbé, de nem vagyok rá képes. Mindegyik ízlett. Gyümölcsösek, illatosak és  finomak. Nagyon finomak.

Igyunk Pelle Párlatokat, mert az jó nekünk:)

kert

pár hete jutott eszembe, de aztán elfelejtettem leírni és most megint beugrott: ha Blanki írna naplót, most biztos beleírná “anyám újra kertészkedik. végre.” hát igen. valahogy nekem nyáron soha nem ment a kertészkedés. nem szeretek a tűző napon kinn lenni és dolgozni. a tavasz meg az ősz bejön, szeretem az egyre alacsonyabban vándorló napot, ezt a 20 fok körüli hőmérsékletet, a szeleket és az esőket. ilyenkor sokkal hatékonyabb vagyok, nem csak a házon kívül, hanem benn is. 8-kor már végeztem a tibetivel – ezt mindig nyitott ajtónál csinálom, így egyúttal kiszellőztetem a szobát is meg a fejemet is. 9-re kitakarítottam két és fél szobát, 11-re kigyomláltam a kiserdőt a ház elől ≈ kiszedtem a 2-3 méteres akác hajtásokat, hogy a kis nyírfáim kapjanak egy kis fényt. hegynyi eltüzelhető gallyat hordtam össze Vitya és a gyerekek nagyobb örömére. most tele vagyok véres karcolásokkal, de jól érzem magam.

kellemesen elfáradtam, jól bereggeliztünk, jöhet a második menet meg a keksz sütés. Megsütöm ezt a kedvenc kakaóst vagy ezt a házi pilótát csak kakaósból vagy valamit ebből a jó kis könyvből ami új szerzemény, a gasztrotippen lőttem.

mi van már megint?

tegnap (vagy tegnapelőtt? mindegy.) felkeltem reggel és egész fel voltam dobva. miközben a reggelit csináltam határozottan az volt az érzésem, hogy valami megváltozott velem/bennem és bár nem tudom mi volt az – ha egyáltalán tényleg történt valami – de kit érdekel, ha egyszer jókedvem lett tőle? úgy éreztem, tele vagyok energiával és nagy lelkesedésemben úgy döntöttem: itt az ideje leszakadni a számítógépről és letiltottam a farmville-t az üzenőfalamról. aztán rájöttem, hogy én jobban szeretem a radikális változásokat és ma délben, mikor a tegnapi (vagy tegnapelőtti) feldobottságom amúgy sem volt már sehol, szépen letiltottam a facebookot is. aztán elmentünk kirándulni, de mindenki megsértődött, úgyhogy elég hamar hazajöttünk.

lehet, hogy a telihold és a napéjegyenlőség együtt csinál ki ennyire, ráadásul közeledik a 10-10-10 is, ezért úgy döntöttem, elég az asztrológiából meg az előrejelzésekből is, lesz ami lesz, állok elébe

mai négyes kívánságlistám: tisztánlátás elfogadás kreativitás utazás

reggelire csokis süti, ebédre vajas kenyér párizsival. a napi menü, mint elveszettségem fokmérője. viszont kérdés, hogy ha így haladok, mi lesz itt vacsorára? gyanítom, hogy nem én fogom eldönteni. mostanra nagyjából döntésképtelen lettem.

kőbevésve az élet virága / flower of life carved in stone

Ezt most nagyon szeretem!

háttér: prehistoric / shadowhouse creations
brush:  én csináltam egy wikimédián talált kép alapján

Az “anno”

háttér: cracked up / shadowhouse creations

állatok: fabolous beasts brushes / hogret

mindhárom változat alapja a glossy stylo wp template. nem százas, de egyszerű, tiszta és átlátható a szerkezete – minden szempontból.