elkészült a domain, de még nem alakult ki pontosan, hogy hogy nézzen ki, ezért a főoldal még üres
van viszont blog, ahová nem engedi beimportálni az összes bejegyzést, csak november 12-ig (no comment), úgyhogy most tiszta lappal indulok, aztán majd meglátjuk
és készült album is, ahová szép lassan felteszem a kedvenc fotóimat
Bízom benne, hogy azok, akik úgy találtak el hozzám, hogy a keresőbe beírták: ‘David Austin rózsa’, végül megtalálták, amit kerestek. Mostanra eljutottunk oda, hogy (legalább) két helyen lehet kapni David Austin rózsáit: A Budai Kertcentrumban és az Oázis Kertészetekben. Ezek a rózsák olyan nagyon gyönyörűek, hogy arra nincsenek is szavak, de a fotók a honlapon magukért beszélnek…
és szerintem nézd meg a csokrokat is, kis ízelítő:
Jó régóta nem írtam, valahogy nem volt kedvem… most sincs, mégis leültem, hogy egy kicsit összetereljem a gondolataimat…
Év elején azt gondoltam, hogy majd márciusra kitűzök egy napot, de elmúlt a március anélkül, hogy akár csak megpróbáltam volna tenni valamit… aztán azt gondoltam, sebaj, majd májusban, de most úgy látom, hogy a május nem igazán lesz jó, viszont most nem gondolok semmit és ezért fogalmam sincs, hogy mi lesz a hamvakkal, pedig ezt a témát már unom ideje lenne lezárnunk. Blankinak nem meséltem a hamvasztásról, mert nem érdekelte, most viszont néztünk együtt egy filmet, amiben máglyán égették el a halottakat és azt mondta, hogy nekünk is ezt kéne csinálni. Ami tök jó, mert elmondhattam neki, hogy ez már meg is történt. Viszont nem evidens számára, hogy attól még vannak hamvak, azaz szerinte ezzel a téma lezárva. Az van, hogy semmi késztetést nem érzek, hogy foglalkozzam ezzel a dologgal. Valaki, akinek ez igazán fontos, magára vállalhatná a családból, mert ha rajtam múlik…
Viri meglépett. Múlt vasárnap elcsavarogtak és Pákó egyedül jött haza. Sajnálom. Még remélem, hogy visszajön hozzánk.Nem tudjuk megkeresni, mert csütörtökön (mármint múlt csütörtökön, 16-án) az autóm bemondta az unalmast és én is pontosan ugyanezt tettem (gyalog nem indulok el megkeresni, mert… maradjunk annyiban, hogy Miksivel nem egy álom a kirándulás). Szóval azóta nincs autóm, itthon vagyunk. Kezdek belejönni: házhozszállíttatom, amire szükségünk van és kiderült, hogy így sokkal tudatosabb vásárló vagyok, mint személyesen :) Nincs az a meglátni és megszeretni típusú kocsiba dobálás és a gyerekek is lecsúsznak a lehetőségről, hogy egy csomó szép csomagolású de teljesen fölösleges holmiért könyöröghessenek. Mivel listából dolgoztam, elfelejtettem édességet és sósságot rendelni, ami szintén jó hír, mert így maradnak a magok, a gyümölcsök és a házi készítésű mindenféle.
És elkezdtem intézni a honlapot is (FYI: ViMiZo, rád hivatkoztam), most már csak meg kéne tölteni tartalommal :)
Miksi szótagokat mond. Minden szóból egy szótagot, beépített randomizálóval, ami azt jelenti, hogy nem mindig az első szótagot mondja, hanem mindig mást. Úgyhogy akkor tudom, hogy mit akar, ha rámutat vagy sikerül élesítenie a telepatikus adó-vevőnket.
Blankival voltunk az oviban, hogy egy kicsit megnézzék egymást maguknak ő meg az óvónénik. Játszottak főzést és mosogatást, rajzolt is, mesélt is. Látszott, hogy jól érzi magát. Eddig, ha oviról volt szó, azt mondta, hogy ő nem lesz ovis se meg iskolás se, bár iskolás néha igen, azóta viszont nagyon várja az ovit. Kérdezte, hogy mikor megy oviba, mondtam, hogy ősszel, amikor vége lesz a nyárnak, amikor elkezdenek sárgulni a levelek. Úgyhogy most időnként odajön hozzám, és tájékoztat, hogy úgy látja, mintha sárgulnának a levelek… Így megy ez :)
¹ = jobban szeretem ezt a latin nevét, mint a hortenziát, a magyart, fogalmam sincs miért
