Köszönik a tapsot
Posted on csütörtök, szeptember 2nd, 2010 at 10:58
Author Archive
Variációk egy témára – napraforgók napfürdőznek
Posted on kedd, augusztus 31st, 2010 at 21:42
Lassan egy hete nézegetem ezt a képet mindenhonnan. Csűrtem-csavartam, masszíroztam – sehogy se tetszett, hogy az a pár szirom annyira kiégett. Aztán ma rájöttem a megoldásra: fekete-fehér! és lőn. Nekem ez, a legsötétebb a kedvencem.
finom almatorta
Posted on kedd, augusztus 31st, 2010 at 20:42a recept régi, a fotó új
az alma nyári, a hangulat őszi
a tészta édes, a gyümölcs savanyú
a nap süt, a szél fúj, hűvös van.
ilyen ez az átmeneti időszak
ilyennek szeretem
Nyomorult-e vagy?
Posted on péntek, augusztus 27th, 2010 at 11:49Jó pár napja időnként eszembe jut és hol akarok róla írni, hol meg nem érdekel annyira, de most eldöntöttem, hogy leírom és akkor legalább nem motoszkál tovább. Az egész akkor került előtérbe, amikor hozzászóltam egy bejegyzéshez. Leírtam a témában a saját tapasztalataimat és hogy nekem mi segített az adott problémában. Aztán jött egy másik hozzászóló és minden személyeskedés nélkül azt javasolta a blog írójának, hogy szerinte ne hallgasson a többi nyomorultra, hanem forduljon szakemberhez a problémájával. Ez így rendben is van, mindenkinek saját véleménye van, stb. De a “nyomorult” nem hagyott nyugodni. Az első reakcióm a sértett büszkeségé volt. ÉN nem vagyok nyomorult! Kikérem magamnak! Hülye picsa, mit képzel, hogy merészeli! stb. :) Ezen hamar túltettem magam, elég gyerekes reakció részemről, különben is, attól még nem leszek nyomorult, hogy valaki ebbe a kategóriába sorol. De a “nyomorult” újra meg újra előjött engem nyaggatni, hogy hogy is van ez akkor?
És amikor nyugodtan átgondoltam eszembe jutottak dolgok. Például valahol olvastam, hogy az indiánoknál csak az lehet gyógyító, aki bizonyos betegségeken átesik. Nem segíthet olyasmiben, amit nem tapasztalt saját magán, amit nem ismer. (oké, ez így nem túl tudományos, de nem emlékszem többre és a téma szempontjából ennyi elég is) Hát, én olyasmiről beszélek, amit tapasztalok, amiben benne vagyok és nyilván másnak nem biztos, hogy megfelelnek az én megoldásaim, de legalább megmutatják, hogy másképp is lehet, hogy a lehetőségek száma végtelen és hogy mindent túl lehet élni.
Aztán azt csináltam, hogy figyeltem az érzelmeimet. Nyomorult vagyok? Nem, már nem. Utólag visszanézve, azt hiszem az voltam, bár akkoriban ezt nem vettem észre magamon (szóval mégse voltam az!). Ezért is jó a pillanatban élni, mert az adott pillanatban a lehető legjobban vagyok, nincs viszonyítás, nincsenek problémák. Problémák csak akkor vannak, ha engedjük bekavarni a múltat és a jövőt. Ez nem azt jelenti, hogy ne legyenek emlékeink és vágyaink, csak azt, hogy ezeknek nem kell befolyásolniuk a pillanat szépségét. De visszatérve az érzelmekre. Érzem a fejlődést és érzem, hogy van tovább, de ez nem jelenti azt, hogy nyomorult vagyok. Azt hiszem tökéletes nem leszek, de nem is ez a cél. A cél maga az élet, a tapasztalás. És én még sok mindent akarok tapasztalni.
Van egy olyan érzésem, hogy valamit még akartam írni erről, de most nem jut eszembe. Most megyek és megpróbálom beüzemelni a fűkaszát. Ez jó móka, mert még soha nem csináltam, hasonló az első láncfűrészes akciómhoz, azzal a különbséggel, hogy ez a cucc még soha nem volt a kezemben és nem is tudom, hogy hogy működik. Tank! Egy Stihl FS 45-öst kell használnom!
Elképzelek egy nőt…
Posted on csütörtök, augusztus 26th, 2010 at 08:20Pudingocskánál találtam ma reggel. Patricia Lynn Reilly két verse alapján született (nem tudom ki fordította). Aki tud angolul, az szerintem olvassa el eredetibben is: az első, a második. Valami miatt itt egy olyan verzió olvasható, amiben valaki kissé megváltoztatta a versszakok sorrendjét és formáját meg hozzá is toldott jó pár sort, de ez is szép.
Elképzelek egy nőt, aki hiszi, hogy helyes, és jó dolog, hogy nőnek született. Egy nőt, aki hálás a megtapasztalásaiért, és elmondja a történetét. Aki elutasítja azt, hogy mások vétkét a saját testében, vagy életében hordozza. Elképzelek egy nőt, aki elismeri, hogy a múlt hatással van a jelenre. Egy nőt, aki átlépett a múltján. Aki a jelenben gyógyult meg. Elképzelek egy nőt, aki szerelemmel viseltetik a saját teste iránt. Egy nőt, aki hiszi, hogy a saját teste éppen úgy a megfelelő, ahogy van. Aki tökéletes forrásként ünnepli testének ritmusait, ciklusait. Elképzelek egy nőt, aki úgy öleli magához szexualitását, mint saját magát.
Egy nőt, aki örömét leli önmagában. Aki erotikus természetét szégyen és bűntudat nélkül éli meg. Elképzelek egy nőt, aki az Istennő testét, a saját teste változásaiban tiszteli. Egy nőt, aki megünnepli évei gyarapodását és bölcsességét. Aki elutasítja, hogy értékes életerejét testének és élete változásainak az elrejtésére használja fel. Elképzelek egy nőt, aki belépett az emberi érzelmek teljes birodalmába. Egy nőt, aki érzéseit tisztán és közvetlenül fejezi ki. Aki megengedi nekik, hogy olyan lágyan vezessék őt, ahogyan a lélekzet. Elképzelek egy nőt, aki kimondja az igazságot. Egy nőt, aki bízik a megtapasztalásaiban és kifejezi azokat. Aki elutasítja, hogy mások gondolatihoz, felfogásához, vagy reakcióihoz alkalmazkodjon.
Elképzelek egy nőt, aki követi kreatív impulzusait. Egy nőt, aki eredetit alkot. Aki elutasítja, hogy belső világában valaki más színeivel fessen. Elképzelek egy nőt, aki önmagát saját istenei által jelöli. Egy nőt, aki az istenit önmagában, saját képmásában képzeli el. Aki személyes spiritualitásán keresztül tájékozódik a mindennapokban. Elképzelek egy nőt, aki elutasítja, hogy megadja magát isteneknek, guruknak, magasabb erőknek. Egy nőt, aki mélyen alámerült saját belső világába. Aki magának követeli, hogy impulzusaival, ösztöneivel harmóniában éljen. Elképzelek egy nőt, akit érdekel a saját élete. Egy nőt, aki úgy öleli magához saját életét, mint tanítóját, gyógyítóját és kihívását. Aki hálás a szépség és a kegyelem hétköznapi pillanataiért.
Elképzelek egy nőt, aki saját életének az írója. Egy nőt, aki bízik a saját megérzéseiben, amelyek megmutatják, hogy mi a jó az ő számára. Aki elutasítja, hogy életformáját megváltoztassa azért, hogy az mások elvárásaival találkozzon. Elképzelek egy nőt, aki részese a saját életének. Egy nőt, aki kreativitásának minden egyes kihívását megtapasztalja. Aki saját maga érdekében tisztán és erővel cselekszik.
Elképzelek egy nőt, aki ravaszul bánik a magánnyal. Egy nőt, aki önmaga rendelkezésére áll. Aki úgy választja ki barátait és szerelmeit, hogy azok képesek legyenek elfogadni, ha egyedül akar lenni. Elképzelek egy nőt, aki nem alacsonyítja le a saját életét azért, hogy mások jobban érezzék magukat. Egy nőt, aki minden kapcsolatában évei, tapasztalata, és bölcsessége egészét adja.
Aki arra számít, hogy jelenlétével kihívást és áldást hoz mások életébe. Elképzelek egy nőt, aki vállalja az egyenlőséget a párkapcsolataiban. Egy nőt, aki nem hiszi tovább, hogy alacsonyabb rendű egy férfinál és szüksége van arra, hogy megmentsék. Aki elfoglalja az őt megillető helyet az emberek közösségében.
Elképzelek egy nőt, aki elutasítja, hogy értékes életerejét a krízisek, és konfliktusok támogatására használja. Egy nőt, akinek kapcsolatai mély elégedettségben és nyugalomban telnek, anélkül, hogy kihasználnák őt. Aki törvényszerű ügyességgel választja meg barátait és szerelmeit, akikkel az élet kihívásain áthajózik. Elképzelek egy nőt, aki a nőt tiszteli saját életében. Egy nőt, aki az asszonyok körében ül. Aki emlékezteti magát, az igazságra amikor az feledésbe merül.
Elképzelek egy nőt, aki feladta az intellektuális biztonság és a jóváhagyás iránti vágyait. Egy nőt, akinek minden cselekvése, kiejtett szava erőteljes közléssé válik. Aki fenntartja magának a jogot, hogy igazabbá tegye a világot. Elképzelek egy nőt, aki a tudásban és önmaga szeretetében kiteljesedett. Egy nőt, aki hűséget fogadott saját életének és képességeinek. Aki minden mást figyelmen kívül hagyva hű marad önmagához.
Képzeld el, hogy Te vagy ez a nő!