Nincsenek problémáid, csak unatkozol!
Elmesélek egy történetet. Facebookos barátaim a végét nagyjából ismerik, de szeretném elmondani az elejét is, mert nagyon is kedvemre való.
Az úgy kezdődött, hogy februárban, Egyiptomban hallottam egy könyvről, amit Marisa Calvi és Kuthumi Lal Singh írt (előbbi közvetítve ez utóbbi szavait) és ami a XVIII. dinasztia egyik fáraójáról, III. Tothmesz életéről szól. Amikor hazajöttem, megnéztem Marisa honlapját és gyorsan megrendeltem a könyvet, mert akkoriban nagy Egyiptom-fan voltam – ja, még most is az vagyok:) Ott láttam, hogy van egy másik könyvük is, az a címe, hogy ‘You Don’t Have Problems, You’re Just Bored!’ és be kell vallanom, ezzel nagyon egyet tudtam érteni. Korábban is hallottam már a könyvről, de akkor valahogy nem ragadta meg a fantáziám a dolog, most viszont, gondoltam, ha már így beleszaladtam, megrendelem egy füst alatt azt is. És lőn. Csengettem és már jött is az email a két e-bookkal és én elkezdtem olvasni – először a rövidebbet.
Imádtam, az első szótól az utolsóig. Tömör volt, velős és minden szava telibe talált. Már olvasás közben úgy éreztem, milyen jó lenne idézni belőle, megmutatni másoknak is. De hallottam már azt a kifejezést, hogy szerzői jog, ezért elhessegettem a gondolatot. Aztán ahogy haladtam az olvasással, azon kaptam magam, hogy folyton a legmegfelelőbb magyar szavakon törtem a fejem, amikkel a legjobban lehetne visszaadni a hangulatot, az érzést, a lényeget, mindent. Akkor arra gondoltam, mégiscsak lefordítom, csak magamnak, a vicc kedvéért, szerelemből, mert jól esik, mert olyan jó ötletnek tűnik. És tényleg. csupa móka-kacagás volt a fordítás, maguktól jöttek a szavak.
Aztán arra gondoltam, Marisa honlapján elérhető jó pár különböző nyelven a könyv, miért ne lehetne ott magyarul is? Amire persze jött a jól ismert belső hang: Jaj, nemá’ annyira nem tudsz te fordítani! Nevetségessé teszed magad! Ezekre kiváló válaszom volt készenlétben: Ugyan már, száz évente 2 magyar látogatója van annak az oldalnak, a kutyát nem érdekli az a fordítás, és ha mégis, akkor se tudják majd, hogy ki követte el. No para. És írtam Marisának, aki imádta az ötletet, úgyhogy többszöri újra ellenőrzés után elküldtem neki a fordítást.
Aztán időnként levelezgettünk és egy szép napon Marisa azt írta, hogy nem igazán tudja, hogy miért, tekintve, hogy még soha nem csinált ilyet, de ezúttal úgy döntött, hogy ezt a könyvet nem csak a honlapjára teszi fel, e-book formájában, hanem elküldi a lulunak is, hogy nyomtatva is meg lehessen rendelni. Aminek nagyon örültem, de mielőtt komolyabban belegondolhattam volna, hogy ez mivel jár, valami elterelte a figyelmem és legközelebb már arra eszméltem, hogy Marisa megint írt, újra meg újra megköszönte a munkámat, elküldte a könyv linkjeit és arra kért, hogy írjam meg a címem, mert küldene egy tisztelet példányt. No, ekkor aztán leszakadt az ég. Önértékelési problémákkal küzdő részem királyul érezte magát, folyton szapult, azt mondta: kérd vissza, nézd át még egyszer (százszor), olvastasd el pár(száz) emberrel, hülyét csinálsz magadból, ez gáz, ciki, égés. Mielőtt igazán drámaivá vált volna a belső monológ, leállítottam magam. Válaszoltam Marisának. Mindent megköszöntem és elmondtam neki, mekkora öröm volt ez az egész. És akkor valami igazán váratlan történt. Megintcsak, mielőtt belegondoltam volna, hogy mit csinálok, feltettem a linket a facebookra. Huh. Az első reakciókkal egyidőben kezdődött előlről a belső számonkérés: basszus, most már bárki elolvashatja, aki ismer. A barátaid. A családod. Mindenki. Bárki. Ez durva. Hülye vagy.
De én nem éreztem magam hülyének. Boldog voltam és úgy tűnt, mindenki velem örül. Tudom, hogy nem tetszhet mindenkinek, de ez így van jól: kinek ez jön be, kinek az. Tudom, hogy sok mindent lehetne máshogy fordítani. Ez napok, de akár órák alatt is változik, hangulattól függően. Akkor, amikor kiadtam a kezemből a végleges fordítást, úgy volt jó, ahogy volt. És nem bántam meg, egy másodpercig sem. Ellenkezőleg, büszke vagyok rá és szeretem. Ez a furcsa, nagyon magától értetődő, céltalan, ugyanakkor szórakoztató, örömökkel és meglepetésekkel teli folyamat sok mindent tanított meg nekem magamról. Arról, hogy ha elvárások nélkül, spontán, puszta élvezetből csinálok valamit, akkor erőfeszítés nélkül, könnyedén hozom ki magamból a legtöbbet. Akkor bármi megtörténhet és meg is történik. Abban a pillanatban, amikor kiadtam a kezemből a fordítást, elkezdte a saját önálló életét élni és sokkal több lett belőle, mint amiről álmodni mertem vagy akartam volna. Kinyílt, mint egy virág és kiteljesedett.
Kívánom, hogy mindenki, aki elolvassa, ugyanolyan élvezetét lelje benne, mint én.
Info:
A könyvet le lehett tölteni itt: http://www.newenergywriting.com/magyar.php (AUD15)
vagy itt: http://www.shaumbrashoppe.com (USD10)
és meg lehet rendelni e-book vagy könyv formájában itt: https://www.lulu.com (USD11 & USD8)
hozzászólás (7)