pranté fotók, stb.

Kicsit fásult vagyok ma ezzel a böjttel kapcsolatban. Úgy értem, most nem izgat, hogy mit esznek a gyerekek és az sem izgat, hogy én mit eszem, bár még csak dél van, szóval könnyen nagy a szám:) Igen, arról is akartam írni, hogy általában nagyjából hetente egyszer szoktam  holt tengeri fürdősós fürdőzést csinálni, de amióta tart a böjt, minden második-harmadik napon megkívánom. (ingyenreklám: a dmben szoktam venni, mert valami hatszáz ft másfél kiló és ez három fürdéshez elég)

Azt hiszem a gyerekekkel futáshoz nem vagyok elég elszánt. Visszatérek még erre, ha mindenki óvodás lesz és lesz néhány szabad órám napközben. Addig is jöhet a torna és folytatódnak a séták a gyerekekkel.

…

Más: feltettem alulra a menübe egy új RSS funkciót:  ”Szeretnék értesítést kapni az új bejegyzésekről!” Az email részben a FeedBlitz-en keresztül lehet fel- és leiratkozni, de van lehetőség bármilyen RSS hírolvasóba is egy kattintással betenni az oldalt. Ez azoknak is hasznos lehet, akik Explorert használnak és mindig csak a legfrissebb bejegyzést látják, mert ebben egyrészt benne van maga a bejegyzés teljes szövege és/vagy a fotók + van benne egy bejegyzésre mutató link + vannak benne korábbi bejegyzésekre mutató linkek is. Kérjetek és megadatik:)

Én azért szeretem ezeket a böjti napokat, mert egészen átértékeli az ember az evéshez való viszonyát. Egyrészt gyakrabban fordul elő azóta, hogy nem eszem, ha nem vagyok éhes, és csak ízre, rágásra vágynék. Tudatosabban érzem is a különbséget. És már kétségbe sem esek, ha tényleg megéhezem és nem jutok egy órán belül ételhez. Hát hiszen máskor egy hétig is bírtam nélküle :) Sok dolog van, amivel kapcsolatban azt vettem észre, hogy az emberek bizonyos szempontból túl nagy ügyet csinálnak belőle, pedig az életünknek csak egy kis szeletkéjéről van szó… és ilyen az evés is. Reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora, mit, mikor, mennyit, mit főzzek, és mikor – egy hét böjt közben és alatt úgy tűnik, hogy ezek elképesztő energiát igényelnek, kissé talán feleslegesen. Meg különben is, olyan különleges érzés ez, nem enni – az ember átlényegül.

Azóta már be is fejezted a kúrát. És én is tervbe vettem.
De azért szeretném, ha írnál róla egy végsőt :)

Én is kíváncsian várom a beszámolót! :-)