vissza a patakhoz! / back to the creek!

Blanki megnézte a tegnapi fotókat és azonnal ő is a patakhoz akart menni kirándulni, úgyhogy ebéd után nekivágtunk.
Nem ugyanoda mentünk, mert gyalog voltunk és arra gondoltam, hogy egy nagy kört teszünk meg hazáig. Ez az út
valamivel könnyebben járható volt, mint a tegnapi, de nem sokkal. Főleg a gyerekeknek nem volt túl egyszerű, de az van,
hogy imádták, élvezték és nagyon ügyesek voltak (mondjuk erre számítottam is). A fenti jobboldali a kedvencem:
mindketten elmélyülten játszanak a fatörzsön ülve, lábat lógázva. Imádom a tavaszt!  (említettem már? vagy csak akartam?)

Ahogy a bodza ágai összeborulnak a csobogó víz fölött, a nap időnként elbújik a felhők mögé, szél fújja a hajunkat és mindenhonnan
madarak hangja hallatszik. A bozótban a róka csapását követtük, de megtaláltuk azt a helyet is, ahol a vaddisznók dagonyáznak meg
ahová az őzek járnak inni. Útjára engedtünk néhány fakéreg csónakot és megriasztottunk egy kis békát. Beleléptünk a patakba.
És találtunk egy halott baglyot.

Egy helyen rengeteg írisz nő. A levelek már egész nagyok, szerintem hamarosan virágba borul az a láp és akkor újra
ott a helyünk. Egyszer régen fotóztam már vad íriszeket a Szentendrei szigeten és azok is teljesen elvarázsoltak.¹

Közben Lili ide-oda rohangált, többször is átkelt a patakon. A háta nem lett volna vizes, ha a végén nem kényszerül
bele a legnagyobb dagonyába a mocsárban. De a kutya egy hős, átúszott hozzánk majd ránk rázta a bundájából a vizet:)

Aztán már hazajöttünk.

¹Végül a csalán miatt egyedül mentem vissza és rá kellett jönnöm, hogy nem íriszek voltak, hanem valami nádféle…

Nincs Trackback

URL: http://prante.hu/blog/2010/04/vissza-a-patakhoz/trackback/

6 hozzászólás

  1. mild

    Olyan, mintha egy mese(játék)film kockái lennének…

    Posted 2010 április 8. csütörtök at 21:50 | Permalink | Válasz
  2. Nekem Róbert Gida és Micimackó jutott eszembe róluk. Boldogságszagú fotó.

    Posted 2010 április 11. vasárnap at 21:22 | Permalink | Válasz
  3. igen, a gumicsizmi nekem is mindig olyan róbertgidás (főleg, ha esernyővel vagy lufival párosul)

    Posted 2010 április 11. vasárnap at 22:08 | Permalink | Válasz
  4. kata

    Na tessék, nem vagyok itthon 3 hétig, és mennnnnyi gyönyörű fotó! pl ezek itt, tényleg mesések! az is nagyon szép, ahol egyedül kirándultál és fürödtél a hűs vízben, na de ez itt a gyerekekkel….

    :) ez vicces mindenkinek róbertgida jutott eszébe

    Posted 2010 április 13. kedd at 15:33 | Permalink | Válasz
    • te voltál a négyezredik (4000.!) hozzászóló,
      mivel lephetnélek meg?:)

      Posted 2010 április 14. szerda at 09:24 | Permalink | Válasz
  5. akartam írni a másik robertgidás kommentedhez, de aztán láttam, hogy még nem végeztél, úgyhogy gondoltam, eljutsz majd idáig:)

    Posted 2010 április 13. kedd at 15:37 | Permalink | Válasz

Szólj hozzá!

Az email címed soha senkivel nem osztom meg. A kötelező mezőket * jelöli.

*
*