pranté fotók, stb.

Már azon voltam, hogy írok egy bejegyzést arról, hogy miért nem írok, amikor ma reggel rá kellett ébrednem, hogy még mindig burokban élünk. Ez nem annyira meglepő, ha tekintetbe vesszük, hogy én választottam ezt így, én akartam burokban élni, mert úgy éreztem, a belső “házimunka” mellett már se erőm se kedvem a külvilág szemetét is a helyére tenni, még ha ez azzal jár is, hogy kellemes dolgokról is lemaradok. Lemondtam a műholdas tévét és kerültem a híroldalakat. Megérte és jó volt így. Aztán idén elkezdtek a dolgok megváltozni és éreztem, hogy kezd a világ kinyílni számomra. Egyiptom, az egyiptomi út és mindaz, ami ezzel járt, nagyon sokat segített abban, hogy úgy érezzem, nagy munka áll mögöttem, amit tökéletesen elvégeztem. Fellélegeztem és megkönnyebbültem.  És érzem, hogy minden mozgásba lendült körülöttem. Érdekes visszanézni, visszagondolni az elmúlt kb 1 évre és érezni, hogy minden kivárt, minden mozdulatlanságba dermedt körülöttem. Amíg én nem álltam készen a tovább haladásra, arra, hogy tudatosan, őszintén hozzam meg a döntéseimet, amíg bizonytalan voltam és úgy éreztem, várok még, ráérek még, addig semmi nem történt.

Amúgy ez a burok-izé arra hasonlít, amikor a gyerekeket vártam. Valamelyik nap néztem a biztonsági mentéseket és nem értettem, hogy 2007-ben miért készült olyan kevés kép. Aztán rájöttem, hogy akkor vártam Miksit. Ugyanez volt a Blankival és Floresszel is, de akkoriban kevésbé volt észrevehető.

Ja, a legviccesebb, ami miatt elkezdtem ezt a bejegyzést írni, hogy miből eszméltem rá a burokra. Leírom az egész folyamatot, mert annyira nem jellemző. Szóval facebook, Eszter kirakja az ex kormányszóvívő öngyilkosságáról szóló cikkre mutató linket, akiről semmit sem tudtam, nem is értem, miért kezdtem el olvasni. Valószínűleg csak pihenni akartam egy kicsit két kerti etap között és bármit elolvastam volna, ami jön. Na és abban a cikkben volt egy utalás arra, hogy Gyurcsány lemondott. Amiről én teljesen lemaradtam. Azt se tudom, ki most a miniszterelnök…  Azóta ezen röhögök:)

EZ jóóóóóó. :)
Az is, hogy elvégezted a belső takarítást, rendrakást, mindent!

Tehát igaz:) azért most már naprakészebb leszek…

Igen, nagyon örülök neki és egyre több szinten érzékelem ezt a fajta tisztulást és kinyílást:)

Mindennek eljön az ideje..még annak is, hogy megtudd, ki az aktuális miniszterelnök :D:D:D Bár erre a kis időre már nem érdemes megjegyezni..
Egyébként amióta olvastam a postodat, azóta én is ezen röhögök :D:D:D

Másrészt ez jó! Mert a burok olyasmi, mint egy mag. A meg pedig akkor csírázik ki, mikor eljön az erre való idő, optimálisak a csírázáshoz a körülmények. Te eddig érlelődtél, most jött el a növekedés, az átváltozás ideje. Semmi különös nem történt, csak kitavaszodott :)) Benned is :))

pontosan, semmi különös nem történt! semmit nem kellett erőltetni, semmire nem kellett várni, minden szépen, simán, nyugodtan, természetesen történt – igen, épp mint a tél után a tavasz:)

Én is mostanában kezdtem el nyitni. Olyan szépen és finoman ment végbe, hogy egyszer csak megdöbbentem, amikor körülnéztem. Jó, még nincs vége, de megy.

megint egy cipőben? :)

Az utolsó bekezdésben leírtakért irigyellek. Úgy gondolom, hogy sokat foglalkozunk lényegtelen dolgokkal, miközben … Hiszen tudod!