ez a bejegyzés válasznak indult egy hozzászólásra, de kicsit kinőtte magát:)
amíg nem tudom megfelelően a helyén kezelni a külvilág dolgait vagy azt, ami velem történik, amíg fel tud bosszantani vagy el tud szomorítani valami, amiről tudomást szerzek, addig továbbra is odafigyelek arra, hogy mit engedek be és mit nem
de ha elfogadom önmagamat és a gondolataimat és a tetteimet olyannak, amilyenek, hogy úgy jók, ahogy vannak, akkor a külvilág dolgaival is megértőbb tudok lenni és akkor nem húznak le
minden belül kezdődik, belül kell változni, belül kell egyensúlyba kerülni, magamat kell megtanulni szeretni és akkor külvilág automatikusan megváltozik
hiszen engem tükröz vissza
Nincs Trackback
URL: http://prante.hu/blog/2010/04/a-hirek-etc/trackback/
11 hozzászólás
Na igen, de amíg az ember a saját személyiségét idáig edzi…
nem kell, hogy edzés legyen, megtörténhet magától
ha ezt szeretnéd, akkor ezt fogod elérni, de választhatsz bármi mást is és akkor az lesz
úgy tűnik, minden csak rajtunk múlik és nem tudunk hibázni
nekem afelől vannak még kételyeim, hogy nem tudunk hibázni…
amit te hibának érzel, az valójában csak egy tapasztalat
valami, ami nem úgy történt vagy nem úgy végződött, ahogy vártad, de attól még nem hiba
ez viszont elkerülhető, ha elfelejted az elvárásokat és nyitott vagy
Na és mi van akkor, ha az ember nem vár? Pontosabban, amit vár – amit nem vár -, amire számít, az ijesztő és szorongást keltő?
akkor szerintem az van, hogy le kell ülni, jó mélyeket lélegezni és észrevenni, hogy a lehetőségek száma végtelen és választhatjuk közülük azt, amelyik több örömöt és élvezetet hoz az életünkbe
én ezt csinálom – ahányszor érzem, hogy az önsajnálat, szégyen, lelkiismeret furdalás vagy más olyan érzelem kezd eluralkodni rajtam, amire nem vágyom, megállok és lélegzem. addig lélegzem, amíg érzem, hogy megváltozik a hangulatom és lenyugszom és akkor már könnyű látnom, hogy minden rendben és rendben is lesz
hm. úgy legyen.
éppen ma történt valami, egyetlen rövid telefonbeszélgetés, és rettenetesen felhúztam magam. aztán végigvettem a dolgot, és rá kellett ébrednem, hogy semmi olyan dolog nem történt, ami ne lenne helyénvaló, eccerűen csak más volt, mint ahogy én azt (el)vártam…
Én meg voltam kocogni, és eddig mindig ilyen kemény erőlködés volt ez az akció. És eszembe jutott ez a lélegzősdi, és nagyon kimosott közben. Jó volt. Köszi.
majd egyszer írok arról, hogy mit csinál a légzés, mitől csoda és miért működik
mild, az élet apró felfedezései:) és az is tök jó, hogy így ezek a dolgok nem mérgezik meg az egész napot és nem kell egész nap ezeken rágódni