Végre!!!! Stílusosan utazni… Hogy mégis tudunk… A Mena House egy legenda, a hazai átlagízlés nem szokta befogadni. Már kezdtem elvérezni, hogy nálunk csak az orosz turistákkal tömött, svédasztallezabálós egyiptomi szállodák tartanak számot érdeklődésre. Idegenvezető vagyok, Egyiptom az egyik fő területem és boldogan látom, ha valaki szeret és tud utazni. Stílusosan, élvezettel. Ahogy kell…
Posted 2010 szeptember 30. csütörtök at 07:43 |Permalink|Válasz
hát, ez a szálloda nekem is a top, de tökéletesen igazad van, a helyszín és a hangulat nagyon sokat hozzá tud tenni az élményhez (és még többet tud elvenni belőle, ha nem megfelelő). azért azt elárulom, hogy ez nem magyar szervezésű út volt, hanem amerikai. és a kulcsszó: az élvezettel, és ezt könnyű élvezni. az orosztúristás-svédasztalost nehezebb:)
Posted 2010 szeptember 30. csütörtök at 07:49 |Permalink|Válasz
Luxorban mi hajón laktunk, a níluson. Lehet, hogy ismered: Sonesta Moon Goddess. Az al Tarfa gyönyörű! Azok a szobák, meg a sivatag az ablakon túl… hát igen, megértem, hogy miért favorizálod:)
Posted 2010 szeptember 30. csütörtök at 08:06 |Permalink|Válasz
na, megnéztem a moudira honlapját is. szeretem, amikor a szenvedély és a “nagy akarat” jó ízléssel párosul. gyönyörű…
de azért én mégis inkább Almásyval töltenék el pár hetet, a sivatagban:)
Posted 2010 szeptember 30. csütörtök at 08:19 |Permalink|Válasz
Tavaszi úti cél: http://photo.net/photodb/photo?photo_id=6072405
A nílusi hajók legtöbbje nehéz eset, még ha kívülről jól is néz ki. A Sonesta azonban színvonalas.
Szólok majd, hátha… Igaz, hogy pár éjszakát a sivatagban töltünk majd, “millió csillagos szállodában”.
A hajnali fotók Karnakban különleges hangulatúak. El lehet veszni bennük.
Posted 2010 szeptember 30. csütörtök at 08:48 |Permalink
Elveszni Karnakban. Hm. Nem is rossz ötlet. Nekem elég vegyes érzelmeim voltak Karnakkal kapcsolatban, de a mérleg azért mégis a “hú de jó ez” felé billen. Szeretem a fáraók világát a lenyűgöző méretekkel és a felmérhetetlen tudással, de a szívem a Nílus partján a tehenét legeltető, szántó-vető paraszthoz húz. Talán mert azt könnyebb átérezni.
Posted 2010 szeptember 30. csütörtök at 08:58 |Permalink|Válasz
Nincs Trackback
11 hozzászólás
ezek nagyon szépek! :)
a belsőépítész és a lakberendező csodát művelt ott…
a lámpás fotóval örök szerelembe estem, néha visszajövök, meg-megnézem:)
:)
Végre!!!! Stílusosan utazni… Hogy mégis tudunk… A Mena House egy legenda, a hazai átlagízlés nem szokta befogadni. Már kezdtem elvérezni, hogy nálunk csak az orosz turistákkal tömött, svédasztallezabálós egyiptomi szállodák tartanak számot érdeklődésre. Idegenvezető vagyok, Egyiptom az egyik fő területem és boldogan látom, ha valaki szeret és tud utazni. Stílusosan, élvezettel. Ahogy kell…
hát, ez a szálloda nekem is a top, de tökéletesen igazad van, a helyszín és a hangulat nagyon sokat hozzá tud tenni az élményhez (és még többet tud elvenni belőle, ha nem megfelelő). azért azt elárulom, hogy ez nem magyar szervezésű út volt, hanem amerikai. és a kulcsszó: az élvezettel, és ezt könnyű élvezni. az orosztúristás-svédasztalost nehezebb:)
Szerettel és inspirációként (a következő egyiptomi utadhoz… merte ebből egy nem elég…) küldöm a személyes kedvenceimet:
http://www.moudira.com
Még a története is legendás… Egy nagy akaratú nő álmodta
http://altarfalodge.com/
Almásy járt erre…
Luxorban mi hajón laktunk, a níluson. Lehet, hogy ismered: Sonesta Moon Goddess. Az al Tarfa gyönyörű! Azok a szobák, meg a sivatag az ablakon túl… hát igen, megértem, hogy miért favorizálod:)
na, megnéztem a moudira honlapját is. szeretem, amikor a szenvedély és a “nagy akarat” jó ízléssel párosul. gyönyörű…
de azért én mégis inkább Almásyval töltenék el pár hetet, a sivatagban:)
Tavaszi úti cél: http://photo.net/photodb/photo?photo_id=6072405
A nílusi hajók legtöbbje nehéz eset, még ha kívülről jól is néz ki. A Sonesta azonban színvonalas.
Szólok majd, hátha… Igaz, hogy pár éjszakát a sivatagban töltünk majd, “millió csillagos szállodában”.
A hajnali fotók Karnakban különleges hangulatúak. El lehet veszni bennük.
Elveszni Karnakban. Hm. Nem is rossz ötlet. Nekem elég vegyes érzelmeim voltak Karnakkal kapcsolatban, de a mérleg azért mégis a “hú de jó ez” felé billen. Szeretem a fáraók világát a lenyűgöző méretekkel és a felmérhetetlen tudással, de a szívem a Nílus partján a tehenét legeltető, szántó-vető paraszthoz húz. Talán mert azt könnyebb átérezni.