egy csepp, öt csepp meg tíz, olvad a jégcsap, csepereg a víz
Aztán eszembe jutott még egy versike, Floresz tanulta az oviban:
Toporog a cinege,
Toporog a cinege
Lábát emeli:
Hideg-e, hideg-e
A hótakaró?
Olvadj hó!
Az a jó!
Persze ők a végén azt kiabálták: Az a ROSSZ! :) Bár ennyi hó, ilyen sokáig, talán még az ovodásoknak is elég volt.
Az eső és az olvadás persze messze nem olyan esztétikus látvány, mint a ma reggeli rekord méretű pelyhek vagy akár a korábbi hóviharok, viszont zene füleimnek. Éppúgy, mint a madár csiripelés. Először pár napja figyeltem fel a nyitnikékre, amikor szakadó hóban fát vágtam és átmenetileg leállítottam a láncfűrészt. Örültem a nagy csendnek – ilyenkor nem csak a fűrész hallgat el, hanem a fejemben zakatoló gondolatok is – és hallgattam. Hallgattam, mert végre nem volt csönd. Az elmúlt hónapok hópaplannal lefojtott zajait végre egy kis frissesség színezi. Ezektől a hangoktól a lelki szemeim előtt megjelennek a kipattanó rügyek és az új hajtások harsány zöldje. Ezekre még kicsit várni kell, de legalább már látszik a fény az alagút végén.
Én is napok óta hallgatom a madárkórust! Olyan jó!! Beleéneklik a tavaszt a fülembe, a lelkembe..
ja, a madarakat en is hallom mar vasarnap ota: ennyi kellett nekik, hogy bejojjenek zugloba :-)
a mai hoeses utan is nagy csiviteles volt :-)
vagyis kimenjenek zuglobol videkre ;-)
hát, lehet, hogy nem azóta dalolnak, amióta én felfigyeltem rájuk, tekintve, hogy a héten a gyerekek egyhanguan visszautasították a lehetőséget, hogy kinn játszanak a kertben – legalábbis amikor itthon voltak – szóval nem tudnám megmondani, hogy errefelé a madarak mióta tudják, hogy jön a tavasz és az is igaz, hogy errefelé pár fokkal mindig hidegebb van, mint a városban, szóval simán lehet pár nap csúszás
Kedves Merci,
nemsoká jön a tavasz!!Ez bíztató lehet, igaz?!
Gyönyörűek a fotóid ám!
Én is felfedeztem a madarakat pár napja, és furcsa, de amikor kinézek az ablakon, hiába látok havat, minden porcikámmal úgy érzem, hogy közel a tavasz, és ez felvidít. :-)