Hát, bevallom töredelmesen, háromszor futottam neki és a mai volt a legeredményesebb: kb 30 percig bírtam. És ha nem lenne egy lemezen a Slumdog Millionaire-rel meg a District 9-nal, akkor rituálisan meg is semmisíteném, olyan rosszul esett. Többé nem próbálkozom vele, pedig mi tagadás, Brad Pitt még hülye bajusszal is jó, de nem, akkor sem. Végeztem. Ilyen az én kapcsolatom az erőszakkal. Nem bírom nézni. Akkor sem, ha művészet vagy mi. Basszus, kiakadtam. Jobban szeretek szórakozni, sírni vagy akár elgondolkodni a filmeken, de ez a kellemetlen érzés, amim most van, nem fincsi.
01:06 Amikor lehiggadtam és elmúlt a rossz érzésem, nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy ezzel a 30 perccel nem igazán adtam esélyt a filmnek. Talán úgy tűnik, nem lehet komolyan venni az ígéreteimet és ez nyilván így is van, ugyanis kisvártatva visszatettem és ott folytattam, ahol korábban abbahagytam. Igen, a hátralévő idő tényleg nem olyan volt. Hanem csak unalmas. Talán egyszer majd megnézem eredeti hanggal, hátha az nyújt valami élvezetet, mert így… ez a film még annál is nagyobb csalódás volt, mintha az egész olyan lett volna, mint az eleje. Holnap megnézem a Pulp Fictiont. Az legalább vicces.
Nincs Trackback
10 hozzászólás
Én sem szeretem az erőszakot, idegesít és/vagy undorodom a megjelenítésétől, el is fordultam rendszeresen a képernyőtől, amikor ezt néztük,
a végén viszont már röhögtem az egészen (és akkor már tetszett is, áthangolódtam a marhaságra?, Tarantino megint csinált (sic!) egy olyan filmet, amivel magasról le se **** az összes komponálási szabályt, a történelmet, az egész filmművészetet… Az ilyen filmeket hívom én “öncélű művészetnek”…
Nekem Tarantino mindig kicsit sok(k) volt ilyen szempontból. A férjem szereti, de én inkább nem nézem a filmjeit.
Merci, gyorsan nézz vagy olvass valami mást, hátha elűzi a nem fincsi érzést!
Edina, igen, így van, de röhögni nem sikerült. Nem úgy, mint a Ponyvaregényen, amin még többedszerre is tudok, minden gyilok ellenére, de így vagyok a Blöffel és a Ravasz, az Agy stb.-vel is. Azokban is zavar az erőszak, de a körítés kiegyensúlyozza a dolgot. Ez itt is megtörtént, de a körítés nem tűnt viccesnek, csak unalmasnak. Ha megnézem eredeti nyelven, majd korábbi időpontot választok, mert lehet, hogy csak a fáradtságtól nem voltam a humoromnál tegnap éjjel.
A brigantik nekem mint film nem jött be, az erőszak annyira nem zavart, inkább a kifutás nélküli történet. Sztem nem jó film, az a baj. Olyan üres és nem is szórakoztató, inkább vontatottnak éreztem. Nem tetszik, és ezen az sem változtat, ha közben nagyon erősen gondolok arra, hogy hát azért mégiscsak a nagy Tarantino írta meg rendezte.
valahogy így, igen
Merci,
csúnyán ellent kell mondanom: szerintem ez az év legjobb filmje.
A harmadrangú osztrák tv-színész lemossa a vászonról Brad Pitt-et – zseniális a pasi. Nem szoktam többször megnézni filmet, de ezt már 3szor láttam, és mindig új sziporkát fedezek fel benne. Zseniális, hogy fittyet hány a történelemre, minden “szabályra”, és a Tarantino-nál megszokott “öncélú” kegyetlenkedést – hát furcsa ezt mondani – kifejezetten viccesnek tartom. Hogy kifutás nélküli lenne a történet?? ezt nem is értem…Csak attól tartok, hogy akad olyan ebből akarná a második világháborút megérteni… talán nem akad… de ma már ebben sem vagyok biztos.
Azt sem értem: te valami szinkronizált változatot láttál? Az bűn, ha ezt szinkronizálták, mert az is remek, hogy mindenki végre a saját nyelvén beszél.
Majd próbáld meg néhány év múlva újra (öregebben és bölcsebben :-)), hátha mást látsz benne !
csók,
IK
Szerintem Mercinél nem a bölcsesség hiányzott (hiányzik), hanem egyszerűen a filmre való ráhangolódás.
Amúgy tényleg nagyon jó az osztrák színész! :)
Kati, az eszemmel értem én, hogy miért tetszik neked meg annak a többi rengeteg embernek. És tudom, hogy mi benne az érdekes, csak éppen nem érzem azt a valamit, ami miatt tetszeni szoktak egyes filmek, nem fogott meg, ez minden.
Hát igen, egyből sejtettem én, hogy a szinkronizált változat hiba volt, de így alakult. Ezt azért pótolom.
A skalpolós snittekkel sehogy se tudok kiegyezni. Nem megy. De Gondolom a kor meg a bölcsesség amúgy sem ehhez kéne :)
Jaj, de sajnálom. Pedig hogy biztattalak. Bocsánat, megértelek, én akkor is imádom. Már ez a kép, amit idetettél jókedvre derít. És tudod, még mi az érdekes? Nekem az eddigi T.-filmek NAGYON nem jöttek be. Ez talán a témája miatt, meg az újszerűsége miatt, meg a szuper színészi munka miatt viszont nagyon. Igaz, én nem szinkronnal láttam, de mondjuk látvány ugyanaz volt. Szóval, bocs és köszi, hogy megpróbáltad!
ugyanmár, egészen fölösleges bocsánatot kérned, nem vagyunk egyformák és ez az egész izlés dolga – amúgy meg kezdenek megszépülni az emlékeim: ha ránézek erre a képre (vagy bármelyik másikra a filmből) egész kellemes érzéseim vannak :)