A képtől, amit az ablakon kinézve látok és a hangulattól, ami átjár ilyenkor, olyan érzésem van, mintha egy mesében lennék. Túl vagyok már a bevezetésen – hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány… ismerős? – meg a krízisen is, ami minden valamire való mese kötelező hozzávalója. Úgy tűnik elindultam a megoldás felé, és azon is túl a happy end felé, noha ennek még nincs igazán kézzel fogható jele, mindenesetre reményteli a gondolat, hogy mindenképp eljön az a rész, amikor lived happily ever after.
Nincs Trackback
9 hozzászólás
Úgy legyen!
Még mindig aktív az elköltözés projekt? :(
Úgy is lesz, az biztos! Jól csinálod, nagyon!!!
A képekben nem bírok gyönyörködni, mert napok óta tönkre vágja a mozillát,ha behozom az oldalad! Persze lehet,h a hiba nem a Te készülékedben van, csak szólok!
Meséld tovább a meséd, mert szívesen olvasom :)
Ez jól hangzik! :-)
Amúgy ti most el vagytok zárva a világtól?
igen, mivel nincs autónk – azaz nem jobban mint bármikor máskor, ehhez nekünk nem kell térdig érő hó :)
Ó de szeretném ezt a képet háttérképnek! Gyönyörűűű!
Megkaphatom nagyobb méretben? Van rá esély? :)
megtörtént, átküldtem