pranté fotók, stb.

Nagyjából térdig érő hó van odakinn és még mindig hull. Blankinak meséltem, hogy egyszer, amikor kicsi voltam, alsós az általánosban, egyik télen olyan sok hó esett, hogy az iskolába vezető út mintha egy hóba vájt folyosó lett volna, amiből nem láttam ki. Így belegondolva nem vagyok  biztos benne, hogy tényleg ennyire drámai volt a helyzet, de az emlékeimben így él. Örülök, hogy itt és most láthatják és átélhetnek valami hasonlót a gyerekek és hogy az elmúlt évek enyhe telei után idén kaptak egy kis csodát, bár úgy tűnik, hogy pillanatnyilag ezt még nem érzik. De ki tudja, talán ők lesznek az utolsók, akiknek igazi emlékeik vannak igazi telekről. Én nem vagyok a tél és a hideg nagy rajongója, de a hó valahogy hozzátartozik az életemhez és valószínűleg hiányozna, ha többé nem lenne.

Tudod, én is így emlékszem rá. Akkor, amikor gyerekkorunkban leesett az a nagy hó, emlékszem még sok helyen iskolaszünetet is elrendeltek a hó miatt. Egy lejtős utcában laktunk és fél óráig tartott, még a nekem derékig érő hóban felvergődtem az utca tetejéig. Amikor a felnőttek utat vájtak a hóba, akkor a két oldalt felhalmozott kupacok közt, tényleg folyosón érezhette magát a gyerek. Konkrétan a vállamig ért. :) Szerintem nem emlékszel rosszul :))

Annyira szép a házatok, különösen így a nagy hó közepén. :)
Én is emlékszem nagy havakra, de ez ami most van.. Bárcsak munkaszüneti napot rendelnének el és nem kéne a holnapi napot is lapátolással kezdeni.

Én is emlékszem egy nagy hóra gyerekkoromból, de az gondolom nem az, mire te emlékszel, mert akkor én is alsós voltam még. Rengeteg hó volt, de leginkább az maradt meg, hogy boltról boltra mentünk apukámmal, valahol kapunk-e még kenyeret, mert azt nem lehetett kapni. Akkor még nem volt divat az otthonsütés :) Én tuti nem indulnék kenyeret kajtatni. :)
Én is lapátoltam ma havat, bár a lányom volt az ötletgazda, ő ment ki nagy lelkesen, aztán kénytelen voltam segíteni neki. Amúgy ez a gondnok dolga lenne, de az illető, bárki legyen is, nincs a topon, és megelégeltem már, hogy folyton attól félek, leesek a lépcsőn. Vagy a kő túlságosan csúszós nálunk, vagy egyszerűen öregszem…
Jó ez a sok hó, nagyon szeretem. Végre, tél. Sokkal elviselhetőbb így a hideg, így, hogy van hó, és nem csak egy napig, aztán lucsok, hanem valóban, hó van napokig. J.-val nem is lehet normálisan kimenni az utcára, fetreng a hóban, gurul, ugrál, ás egyfolytában, és semmi figyelmeztetés nem jut el hozzá, teljesen meg van kergülve.

Én talán ötödikes voltam, amikor az a nagy hó volt (vagy hatodikos?), nekem combig ért ott, ahol nem volt ellapátolva. És a barátnőmék úgy jutottak ki a házból, hogy az apukája kimászott az ablakon, és ellapátolta a bejárati ajtó elől a havat. :-))) És tényleg volt suliszünet is.