A héten egyik nap arra ébredtem hajnalban, hogy besüt a nap az ablakon. Még Blanki is felébredt és mondott róla valamit, pedig nem szokása nyolc előtt (se felébredni se beszélni).
Ennyire futotta akkor és ott. Aztán visszaaludtam és amikor később végleg felébredtem nem is jutott eszembe az egész. Egészen addig, amíg meg nem láttam Lantos István fotóit (Köszi, Kata!). Akkor jöttem rá, hogy mi nem stimmelt: a fény rossz irányból jött! Miért ott süt be a nap, ahol nyáron lemenni látom? Mi van? (oké, akkor nem futott át az agyamon mindaz, amit Drunvalo Melchizedek írt a pólusváltásról, csak most, pedig… no mindegy).
Szóval a holdat láttam, olyan sárga fénnyel, olyan erősen sütött be az ablakon nyugatról, mint a lemenő nap. Nálunk nem úgy nézett ki, mint Lantos Istvánéknál, nem, nálunk világos volt, mint reggel, az ég se volt olyan sötét és a fény, ami betűzött sárga volt – legalábbis én így érzékeltem és most is így emlékszem. Így utólag azt mondanám rá: kísérteties.
Ti is láttátok?
Nincs Trackback
7 hozzászólás
Én láttam. A húgom pár hete egy ugyanilyen éjszakán szült.
Most beszéltem vele, ezen a teliholdas éjszakán átélte újra az egészet.
igen mi is láttuk.kislányom is figyelte.(ő 3 éves múlt)nagyom izgatta a Hold.
Szia,
én is láttam, de csak most esett le, hogy a hold volt az.Néztem a konyha ablakból és arra gondoltam, hogy milyen rég láttam ahogy fel kel a nap:-).
Az volt benne a fura és olyan furcsa érzést keltett bennem, hogy biztos hogy a nap jó helyen van? :-)
De most már tudom és értem.Számomra gyönyörű volt és megnyugtató.
Üdv, Vera
A héten egy hajnalban én is arra ébredtem, hogy a vastag sötétítőfüggönyön át besüt a Nap – meg is ijedtem, hogy elkésem – és amikor a függönyt elhúztam, akkor vettem észre, hogy éjszaka van még, és a Hold az, amit látok.
Ilyen szokatlan jelenséget a Holddal talán csak egyszer tapasztaltam: egy este, 2004. nyarán, amikor egy domb mögül méltóságteljesen előbukkant, és nagyjából egy negyed órán át olyannak látszott, mint egy “vörös óriás”. Ahogy kúszott egyre feljebb a horizonton, úgy lett egyre kisebb és fényesebb. Fényképezőgép sajnos nem volt velem azon a nyaraláson.
Merci, én láttam “igazi”-t is, 1998 augusztusában, délelőtt 9 óra körül a Nap ellenkező irányból (lenyugvó oldalon) sütött ki a felhő mögül. Ezt azt hiszem halo-nak hívják, nagyon ritka jelenség, amikor a Nap elbújva felhők mögé, a sugarait ráveti az ellenkező irányban lévő felhőre, amiben a megfagyott esőcseppek visszatükrözik a fényét, teljesen azt az optikai csalódást okozva, mintha rossz helyen állna a Nap. Szellemvilági magyarázata is van… nem jelent jót.
Akkor teljesen az volt az érzésem, hogy valszeg megbolondultam…
A Nap sugarai teljesen láthatóan jöttek ki a felhő mögül, becsíkozva a fél eget. Utána is láttam egy ilyent, sokkal kisebbet, délután, a felkelő Napot… :) Máig bánom, hogy nem fényképeztem le. Mind a kétszer autópályán vezettem.
azok az évek elég trükkösek voltak :)
biztos gyönyörű volt…
Gyönyörű volt. De akkor csak félelmet éreztem. Napokig. Addig, amíg utána nem olvastam, mi is lehetett az. Azt hittem, tele lesz vele az újság. De semmi… mintha senki nem is látta volna. Aznap egy antropozófussal beszéltem róla, az a nap különleges volt, rossz értelemben.