pranté fotók, stb.

Múlt héten, teljesen öntudatlanul becsúsztattam egy napot kedd és szerda közé. Hozzáteszem, ezek a szavak, mármint a hét napjainak megnevezései, nem sokat jelentenek számomra. 8 éve vagyok itthon, ráadásul kb két éve szinte semmi nem különbözteti meg a hétköznapokat a hétvégéktől, így lassan teljesen elszokom attól, hogy állandóan észben tartsam, milyen nap van. A hányadika még megy, de hogy milyen nap van… Szóval a múlt héten végig egy nap csúszásban voltam és nem volt egyszerű helyükre tennem magamban a dolgokat, hogy szinkronban legyek a családommal a hétvégén. Aztán ma megint a tesóm világosított fel, hogy holnap nem péntek van, hanem szombat – úgy látszik megint csaltam :) Csak én vagyok ilyen zizi?

U.i.: Milyen különös, hogy pont most írtam meg ezt a bejegyzést – az előző video egyik lényeges pontjára gondolok, arra hogy valójában nincs múlt meg jövő, csak a most van… és tényleg, ez egyre inkább nyilvánvaló számomra. A múlt teljesen eltűnik, annyira foglalkoztat csak, mint egy érdekes történet, egy regény, a jövőt pedig csak elnagyolva vázolom fel, elég szabadságot hagyva magamnak, hogy úgy alakítsam, ahogy az adott pillanatban épp jólesik.

Ez jó, sztem a mostanság a nyugati kultúrákban élők többségének pont az a baja, hogy nem éli meg a jelent. Vagy tervez, vagy emlékezik, a mostra nincs kapacitása.

ha valaki tolem megkerdezi – csk ugy – hogy milyen nap is van ma, akkor 100%, hogy nem a tenyleges napot valaszolom “zsigerbol” (pl milyen nap van ma: ravagom: szerda. pedig ma pentek van). ugyanigy vagyok a koszonesekkel a kulonbozo napszakokban: 90%ban elofordult regebben a mai napig, hogy jo reggelt helyett jo estet koszonok reggel 9kor vagy forditav.
ma mar nagyon figyelek ezekre…sajnos
:-)

Hiszen pont erről beszélt Adamus novemberben, emlékszel? ;)

ahama, és miért? szerintem az állandó para miatt, hogy jaj, mit rontottam el, vagy hogy jaj, mi lesz ebből…

Judit, számít? :)

pindi, igen, emlékszem

Mért, én azt hittem, jövő héten karácsony…vagy tényleg…?

nekem nem szamit :-) csak elegem van az orokos magyarazkodasokbol: a 10%os javulast az odafigyelessel ertem el. es mostanaban mar mindenkinel vagy hellot koszonok, vagy jonapot-ot :-)

….. alig várom már, hogy a napokban szépséges havas képek kerüljenek föl ide :)
Mert az tuti, hogy sétáltok egy nagyot a hóesésben…