PRANTÉ

Az van, hogy nem tudom mi van. Megint úgy érzem, hogy a dolgok változóban vannak és bár semmi szemmel látható, érzem, ahogy kavarognak a dolgok, hogy egyszer egy szép napon minden a helyére kerüljön és végre én is megláthassam, megérthessem mire készültünk olyan sokat. Azért igyekszem mindent mozgásban tartani: magamat a favágással és a kirándulásokkal és a kreatív energiákat a fényképezéssel és az utómunkákkal meg a főzéssel. Közben pedig kissé elbizonytalanodtam. Volt egy olyan futó gondolatom, hogy talán ez az új irány, amit a Bíbor Kör szeptemberben vett, nem az az irány, amerre én szeretnék haladni, de aztán ennek a futó gondolatnak nem volt semmilyen folytatása és nem vezetett sehová. A mindennapokban nem érzem, hogy élném azt, amit tudok, de lehet, hogy csak azért érzem így, mert annyira beépült, hogy már fel se tűnik