PRANTÉ

Megsütöttem. Pont úgy, ahogy az eredeti receptben van.
Ja, kivéve aszkorbinsav. Hát, nem látszik rajta, hogy bármi hiányozna belőle:
ez a kifli úgy jó, ahogy van, még másnap is. Limarának lett egy új törzsvendége.
Miksi úgy eszi, hogy először a két végét harapja le és aztán csócsálja el a közepét.
Itt még gyanakodva nézi a lekvárt a tányéromon, aztán később majd rákattan…

Vajaskifli

3,5 dl tej
1 tk só
1 ek cukor
50 dkg finomliszt
10 dkg teljes kiőrlésű liszt
10 dkg vaj
2,5 dkg élesztő
2 ek burgonyapehely

A kenyér hozzávalóit a vaj kivételével összegyúrta a gép, a puha vajat, apró darabokra vágva akkor adtam hozzá, amikor már jól összeállt a tészta. 20 percig dagasztottam, aztán a duplájára kelesztettem.

9 részre osztottam a tésztát – így alakult, ezek így normál bolti kifli méretűek lettek végül, bár talán kicsit ducibbak. Minden kis cipót megdögönyöztem és kinyújtottam kb fél centi vastagra, olyan csepp alakúak voltak, vagy mi. A szélesebb végük felől feltekertem őket és lisztezett pulton hagytam még kelni őket. Közben vizet forraltam egy edényben és előmelegítettem a sütőt 200 fokra.

Amikor úgy éreztem, hogy már eléggé megnőttek – kb fél óra, negyven perc – egyesével megfőztem őket. Mindenkét oldalukat fél percig. A forgatáshoz is meg a kiszedéshez is szűrőlapátot használtam. Amikor tele lett a tepsi, betoltam a sütőbe 20 percre. Közben folytattam a főzést és amikor az első adag kész lett, betoltam a másodikat is.

Ugyanez képekben:

Formázás után még patkónak néztek ki…

aztán ez elmúlt és úgy döntöttek, hogy inkább klasszikus kifli formát öltenek…

Aztán kaptak egy kis színt és közben tovább nőttek…

meg lettek csücsökök is, mert az jó. Aztán megettük. Szilvalekvárral.

Holnap megsütöm a kenyeret…