pranté fotók, stb.

Az utóbbi közel egy évben néhányszor változtak az érzelmeim a házzal kapcsolatban. Eleinte biztos voltam benne, hogy elmegyünk innen, de ahogy kitavaszodott, úgy éreztem, talán maradhatnánk is. Aztán autó nélkül maradtunk és felmerült az ovi kérdése is és akkor megint úgy éreztem, hogy jobb lenne menni. Az én vívódásaim mellett – de egyáltalán nem szinkronban velem – Blanki is végigment mindezen, bár neki valószínűleg mások voltak a mozgatórugói. Mostanra jutottunk el oda, hogy mindketten úgy érezzük, itt az idő, mehetünk.

Persze az érzelmi okokon túl az agyam folyton kattogott a gazdasági és egyéb dolgokon is (mint a fent említett autó és ovi kérdés). A maradás mellett első sorban az szólt, hogy a ház fenntartási költségei minimálisak.

• A közüzemi cuccok közül nálunk csak áram van – Tamás sokat gondolkodott szélenergia hasznosításon vagy valami más, környezetbarát áramtermelő megoldáson. A legnagyobb fogyasztónk a bojler, amit rövid távon az éjszakai áram bekötésével, hosszú távon pedig napenergiás vízmelegítő beszerelésével szerettünk volna megoldani.
• A fűtés pillanatnyilag kandalló-kazánnal működik, amit az erdőből kivágott vagy vásárolt fával illetve fűrészpor vagy szalma brikettel fűtöttünk. Hosszú távon ez is változott volna, mert Tamás talált egy szlovák gyártmányú faelgázosító kazánt, amit mindenki nagyon dícsér, hogy milyen magas hatásfokkal üzemel, stb.
• A szennyvízre nincs gondunk, biológiai szennyvíztisztítónk van, ami részben szürke vizet, részben szárazanyagot (hehe) csinál a szennyvízből. A szürke víz gyökérzónás locsolásra használható, a szárazanyag pedig (a zsák nélkül) komposztálható. A készülék 4-6 főre lett kitalálva, de most sincs vele gondunk, hogy gyakorlatilag ketten használjuk Blankival – a különbség csak annyi, hogy még ritkábban kell cserélni a zsákot.
• A főzőlap PB (palackos) gázzal működik, a sütő villannyal.

Hát, erről még fogok írni, de most nem jut eszembe semmi más. Ez az egész elég furcsa érzés. Most, hogy döntöttem, kezdek más szemmel nézni a dolgokra. Olyan, mintha megpróbálnám a lehető legtöbbet magamba szívni belőle és közben kicsit sajnálom mindazokat a lehetőségeket, amik már soha nem fognak megvalósulni – nos, legalábbis nem velünk.

Igen, igen, érzem én is, hogy nagyon nagyot léptél most. Gondolatban sokat vagyok veled, mert pont tegnap szálltam el én ettől Anyukám házánál… a növényei vajon kié lesznek majd… és hasonlóak.

Ez a része tavasszal volt inkább, amikor minden kihajtott, de aztán ez elmúlt. Rájötem, hogy ha ez olyan fontos nekem, akkor majd olyan helyre költözöm, ahol lesz kert és akkor újra lesznek mindenféle növényeim. Vagy valami botanikus kert közelébe :) De a lényeg, hogy ezek mind: a ház, a kert és minden egyéb nem olyan fontos. Egy darabig szolgálnak minket, aztán tovább kell lépni. Pont ezért költözöm el, mert nem akarok a ház és a kert rabja lenni. Márpedig így, hogy egyedül vagyok, pont ez történik velem. És mennyi ilyet látok a környezetemben…

Most, hogy el-el kellett játszanom a gondolattal, hogy mennünk kell, nem aggódom. Bárhol meg tudom teremteni az otthonunkat, ahol van négy fal, egy padló és némi tető a fejünk fölött.

pontosan erről van szó…

Persze, ezeket én is látom, de az érzés nekem akkor is ott van és nagyon nem szeretném így vagy úgy elnyomni. Inkább megélni, majd kigyógyulni belőle. Anélkül nem a sajátom a sok okosság.

ahogy mondod

Mi pont azért fogjuk nagyon hamar eladni a szülői házunkat, mert egyikünk sem tudja felvállalni a velejárókat, ráadásul teljesen odalett az a feeling, ami miatt érdemes lenne ott időznünk, dolgoznunk stb. Mondjuk emiatt nagyon szomorú vagyok pl.

Pontosítanék: el kell játszanom a gondolattal… De a lényegen nem változtat, csak az aktualitásán:)

jaj, hát engem ez most nagyon szíven ütött. mert mi lesz a kandallóval, a kerti kemencével, a rózsákkal? és minden egyébbel. persze tudom, részemről a tárgyakhoz és a helyekhez való ragaszkodás az állandósághoz való ragaszkodással egyenlő, az meg…

biztos nagyon jó lesz nektek az új helyen! gondolok rád, h minden jól menjen!

Csetten, pont az állandóság az, amire nem vágyom most… akkor már inkább egy lakókocsi :)

hááát, én úgy beleéltem magam a jelenlegi életformátokba. de akkor hajrá, vitorlát kibont.

Kétéltű?:)

akár :)