Én és a barátom²:
Próbálom beindítani, de nem sikerül. Jól csinálom? Á, feladom.
Pedig olyan szép és fincsi olaj meg benzin szaga van. Annyira szeretném. Ezt kell meghúzni? Így? Ez ki-bo-rí-tó! Nem si-ke-rül!
A történethez hozzátartozik, hogy az utolsó kép után teljesen kiakadt és toporzékolva követelte, hogy ott helyben indítsam be. Persze, miért is ne, micsoda jó móka, egy kétéves gyerek láncfűrés(s)zel a lakásban. Mivel nem indítom be – ez az amiben sikerül következetesnek maradnom – jön a kreativitás: előveszi a fakardot, megfogja a keresztvasnál, jön a brrrbrrbrrrrr és mindent elláncfűrészel vele, amit talál.
.
¹ Igen, mert a nyárit, az akkus csavarhúzót eltettem, miután összevesztek rajta és az lett a vége, hogy valaki földhözvágta dühében. Én meg igazságot osztottam. Legalább a csavarhúzónak legyen jó.
² Ja, a te barátod az én barátom :)
Nincs Trackback
2 hozzászólás
Ez sztem különdíjas fotó lenne, csak nem tudom, melyik kategóriában…A “gyermekjátékok” talán megfelel:)
Imádom ezt a kispasit! Olyan huncut, csibészes és akaratos egyszerre, tiszta férfi már most! :-)
Az azért örvendetes, hogy a láncfűrész nem beindításában sikerül következetesnek maradnod. :-)))))