pranté fotók, stb.

Nem is tudom, hogy kezdjem.

A történet eleje az unalomig szokványos: kóbor kutya kerülgeti a házat → kiskutya leüvölti a fejét → Blanka viszont össze akar barátkozni vele → erre én meg leüvöltöm a kiskutya fejét, majd enni-inni adok a kóbornak. Aki agár. A lábán és a farkán kis sebek vannak és csontsovány. Szegényke. Folyton be akar jönni a házba, alig bírom kitoloncolni. Közben érzem, hogy reszket, úgyhogy megmasszírozom egy kicsit.

Nagyon ugatja a macskát, de hát ezt minden kutyánk csinálja-csinálta, úgyhogy nem foglalkozunk vele különösebben. Miksit lefektettem aludni, Blanki kinnmaradt játszani a kutyákkal én meg folytatom a főzést. Egyszercsak hallom, hogy Blanki, üvölt kinn, rohanok oda hozzá – remélem nem harapta meg a kutya… Nem, szerencsére semmi baja. Zokogva mondja, hogy a kutya elkapta a kiscicát és elvitte valahová hátra. Rohanok oda, hátulról kiabálja utánam, hogy merre menjek. Rohanás közben őt vígasztalom, hogy minden rendben lesz és lekapom a papucsom, hogy gyorsabban tudjak futni. Aztán meglátom a kutyát. Basszus, elkapta a kismacskát és most a torkát szorongatja a szájában. Minden véres és mindenki sír. Tehetetlen dühömben a kutyát kezdem ütlegelni a papucsommal, közben könyörgök Blankinak, hogy ne jöjjön oda. A kutya elszalad magától (azaz tőlem). Hogy teljes legyen a káosz, Miksi is itt sirdogál, mert felébredt a zajra és nem talált senkit a házban, úgyhogy kijött a kertbe úgy ahogy volt, mezítláb. Felveszem a cicát az ölembe, még piheg, de szemmel láthatóan a végét járja. Megengedem Blankinak, hogy simogassa a haldoklót az ölemben, közben azt mondogatja sírva, hogy milyen nagyon szereti, meg más ilyeneket. Én mindenkitől többször is bocsánatot kérek, mintha… A kutyát – Blanki kérésére és saját elkeseredésemtől vezérelve – megpróbálom végleg elkergetni, a cicát eltemetjük, mi meg bejövünk a házba regenerálódni. Ki vagyunk bukva. Blanki teljesen sokkos a történtektől. Még a kiskutya is sír.

Pár órával később, amikor már többé-kevésbé lehiggadtunk, az agár visszajön és mi teljes egyetértésben újra elkergetjük. Túl hamar jött vissza…

Ugyanis miközben a vacsorát főzöm, Blanki odajön csevegni. Azt mondja, beszélt az agárral, aki most nagyon szomorú, mert szeretett volna velünk lakni. Szomorú a cica miatt, de ez a kutya a barátja szeretne lenni, ezért arra kér, hogy ha visszajön, fogadjuk be. Több kérdést is felvetettem: (1) az agár benti kutya, de sajna én nem szeretem a kutyaszagot a lakásban + egyébként is, köszönöm, de benti kutya nekem nem kell – viszont kint sem lakhat, mert sovány, fázós agár. Akkor hogy? (2) Mi lesz a másik macskával, a naggyal, aki Vadász – őt hogy védjük meg az agártól? (3) Ki fogja naponta háromszor megfuttatni a hét hét napján? Ki fogja kiengedni pisilni éjszaka, ha úgy alakul? Ki fog rá vigyázni, amikor nem leszünk itthon? Mi lesz vele, ha elköltözünk? Blankinak mindenre van válasza. Naná.

Bennem pedig komoly harcok folynak. Egyrészt lenyűgöz a lány, ahogy túlteszi magát a macska halálán és azonnal továbblép. Fikarcnyi lelkiismeret furdalása sincs, minden nagyon magától értetődő. Szomorú a cica miatt és elég sokat foglalkozik a dologgal, de nem ragad le a fájdalomnál. Tegnap délután azt mondta, kicsit bemegy egyedül a gyerekszobába és imádkozik a cicáért – “ugye így kell mondani?” – hát mit lehet erre felelni? “Ha úgy érzed, csináld azt.” És elment. Most idejött hozzám, azt mondja, kimegy elbúcsúzni a cicától és játszik egy kicsit a kutyával. Ilyesmik. Másrészt pontosan tudom, hogy mi a helyzet a halállal, mégis az első, zsigeri reakcióm a düh volt, noha az agár részéről teljesen természetes reakció, hogy vadászik, és különben is. Végig azon kattogott az agyam, hogy mi mindent tehettem volna, hogy ezt elkerüljük. Pedig tudom, hogy véletlenek nincsenek. A cica meg a kutya leckét adott nekünk + nekem Blanki is. Hálásnak kéne lennem érte és követnem a példájukat, ahogy minden pillanatban száz százalékig megélik és felvállalják saját magukat és az érzelmeiket.

De attól még nyomasztó az egész, tegnap lefekvés előtt folyton a cica kis fejét láttam magam előtt, ahogy némán nyitogattja a száját és a szemében nincs fájdalom vagy félelem, csak elfogadás és megengedés. Hm.

Ez volt tegnap. És nekem még mindig nincs kedvem a kutya örökbefogadásáról tárgyalni Blankival. Abban maradtunk végül, hogy majd akkor beszéljük meg, ha visszajön. Addig is reménykedem, hogy erre nem kerül sor. Basszus.

Húh. Felkavaró, mit mondjak… Nagyon is az. Basszus szerintem is.

Hát ez tényleg nagyon basszus. Èn azt hiszem, nem fogadnám örökbe szegényt, amiért mi sem menhelyröl hoztunk annak idején kutyát. Ki tudja, honnan jön, mit élt át, ki bántotta, mikor és hogy fog reagálni az én gyerekeimre? Ahogy a Te elsö reakciód is az volt, csak nem harapta meg Blankit?! Miért nem egyezkedsz ki vele egy új cicában vagy egy új KISkutyában? Szorítok Nektek!

Hiába, ilyenek ezek az agarak, nem tehetnek róla. Nem tudom hirdetted-e már, de én felraknék egy posztot egy fórumba (pl http://awiw.net/forum/index.php?f=3&t=9&rb_v=viewtopic, vagy van az origón és az indexen is agaras topic), hátha valaki keresi. Néha előfordul, hogy magyar agarat lopnak, még gyakrabban, hogy elcsatangolnak.
Ja, és nem kell naponta háromszor futtatni:) Sok agaras állítja, hogy a kutyája bizony lusta, és nem akar futni:)
Elég sok agarat ismerek, nem egyszerű esetek, de nagyon elegánsak, és van egy bájos oldaluk is:)

hát, azóta nem jött vissza… elhiszem, hogy van bájos oldaluk, nem is volt vele semmi bajunk, sőt most sincs, csak kissé kiakadtunk a látvány miatt
most nem akarok arra gondolni, hogy mi lesz, ha visszajön, hátha nem lesz rá szükség :)
ez a kutya szerintem elcsatangolt, nyakörv is volt rajta (név és telefonszám nem), de már elég régóta csavaroghat, mert elég nyúzott volt
azért köszi a linket

Agarak pillanatok alatt össze tudnak esni, mármint abban az értelemben, hogy eleve nyúlánkok és ha kimarad mondjuk egy kaja, máris csont és bőr kinézetűek lesznek, de tényleg, egy kaja nem jön össze, és üresen kong a kutya, ami látszatra tragikusnak tűnhet, de nem biztos sztem, hogy ez a kutya már régóta kóvályog étlen szomjan. Persze kizárva az sincs.

Remélem, h visszatalál a gazdájához! Blanki nagyon szuper csaj! Hasonlít Rád!