PRANTÉ

Pénteken beszélgettünk egy jót Mcsvel, aztán délután találkoztam egy (két) régi baráttal és új ismerőssel: szolidan dumálgattunk, dohányozgattunk, iszogattunk, nevetgéltünk. Este megnéztem a Mr. és Mrs. Smith című filmet, ami az egyik kedvencem lett (azóta már meg is rendeltem). A zenéjéhez külön is tartozik egy történet, merthogy említettem a barátnőmnek, hogy milyen nagyon tetszik és hogy akarom, mire mondta, hogy említsem meg a férjének és nem is felejtettem el, szombat este, mikor találkoztunk, már kezdtem volna mondani, hogy mit szeretnék, de megelőzött és kezembe nyomta a cédét. Csoda.

És a szombat nem ért véget a vacsorával, hivatalosak voltunk egy születésnapi bulira, ahová magunkkal vittük a séfet is. Az a buli azért volt jó, mert egy csomó ünnepelt volt meg egy csomó ünneplő. Ünnepelő. Sok régi barát meg haver meg ismerős. Sok jó ölelés.

Aztán az is volt, hogy mivel a vacsora után egyből mentünk felköszönteni, én szoknyában feszengtem ott. Szerencsére a barátnőm – akinél aludtam a hétvégén – előbb a sliccét tette tönkre, de mivel akkor még nem tudta, hogy mi lenne a teendő, később még le is kellett guggolnia úgy, hogy közben a sarkával a nadrág, a csípőben igen szűk nadrág aljára taposott, és ily módon a seggén a gatya varrás mentén repedt. Elég alaposan ahhoz, hogy késlekedés nélkül hazamenjünk átöltözni. A szakadó esőre való tekintettel mindketten (tisztára mosott!) nagyméretű salátástálat viseltünk a fejünkön. Elég viccesen nézhettünk ki :) De ekkor még alig volt éjfél és összesen kb fél órát lehettünk távol és mikor visszaértünk ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Jókat beszélgettünk meg táncoltunk.

Ezek voltak meg persze még egy csomó minden. Pl. jó zene (mint Kisorosziban) és jó kaja (ez biztos, mert mindenki azt mondta, bár én nem ettem, mert el voltam telve a fine dininggal).