könyvizé
mert olyanom van. És mert a hétfői mintha nem lett volna annyira népszerű…
Ez, ami most került a kezembe nem olyan feladvány, mint az eddigiek, mert nem klasszikus és nem is szépirodalom – egy vékony kis könyvecske, valakitől kaptam száz éve. Attól még megtehetem, hogy nem írom oda, hogy ki írta és mi a címe :)
138. oldal alja – 139. oldal teteje (kiemelések a szerzőtől)
A hetvenes évek második fele az új konzervativizmus, az új jobboldal uralmát hozta a filozófiai, társadalomtudományi, politikai gondolkodásban. Ugyanezen évek ifjúsági szubkultúrájában a hippik helyét a punkok foglalták el.
A hatvanas évek, a hetvenes évek persze nem évre pontos időrendi egységek, hanem jelképes fogalmak: megnevezésükkel két ellentétes világnézeti tartalmú évtized között teszünk különbséget. A különbség akkor is nyilvánvaló, ha szembesítjük egymással a hippijelenség és a punkjelenség legfontosabb címszavait.
A punk jelensége nem képzelhető el az új jobboldal intézményesült politikai rendszere nélkül. Reagan elnöksége Amerikában, Mrs. Tatcher miniszterelnöksége Angliában. A szociáldemokrata kormány halmozódó nehézségei, majd (a legutóbbi időben) bukása az NSZK-ban. A fokozódó fegyverkezés, a SALT-II ratifikálásának füstbemenése, az enyhülés korszaka eredményeinek kétségbevonása, egy új hidegháború közvetlen fenyegetése. Az amerikai-szovjet kapcsolatok ma – 1983 tavaszán – olyan mélyponton vesztegelnek, mint a kubai rakétaválság óta sohasem.
Tágítsuk a nézőpontot. A punk évei – a hetvenes évek második felétől máig – az új konzervativizmus ideológiájának évei is. A Sex Pistols, a Stranglers, a Clash együtteseinek szövegei és dalai egyidőben hangzanak fel Milton Friedman közgazdaságtani nézeteivel, Daniel Bell szociológiájával, Glucksmann és Lévy filozófiájával.
Túl nagyvonalúvá tágítottuk a nézőpontot? Mi köti, mi kötheti össze a munkakerülő, csőlakó, majdnem írástudatlan bennszülött punkot vagy akár a főiskolai végzettségű díszpunkot az új konzervativizmus idős akadémikusaival és ifjú egyetemi oktatóival?
Folytathatnám, szerintem nagyon érdekes, főleg ilyen messziről visszanézni erre az időszakra. Nem tudom, hogy mennyire helytálló, amit ír, de érdekes, nagyon. Na, majd ha szóltok, hogy szabad a gazda, elárulom, mi ez.
Visszatérve a hétfői könyvhöz… Csak akkor olvass tovább, ha nem bánod, hogy elárulom a megfejtést :)
Szerintem Boris Vian minden könyve nagyon izgalmas (nem thrilleri értelemben, hanem fantáziailag meg kreativitásilag) és eléggé feszegeti a határokat (ez az amit feszegetni szoktak? vagy a húrokat inkább? nem tudom, olyan furán hangzik). Először a Tajtékos Napokból szerettem volna idézni, de nem találtam sehol, aztán kezembe került a Venyigeszú és a Plankton, amit gyorsan el is olvastam, de végül mégis inkább a Pekingi Őszből választottam ki azt a részt.

hozzászólás (7)