Felfedezéseim: vaj és kenyér

1. A vaj. A múltkor elfogyott itthon a vaj és elfelejtettem rendelni is. Persze attól fogva mindenki folyton vajaskenyeret kívánt :) A felfedezésem pedig: bolti, zsíros főzőtejszínből is lehet vajat köpülni egy robotgép segítségével – ez biztos: megpróbáltam és sikerült, pedig szkeptikus voltam. Tegnap délután beleöntöttem fél liter tejszínt a tálba és habverővel elkezdtem verni (na jó, nem: megkértem a robotot, hogy verje). Nem tudtam, hogy a főzőtejszínből nem lesz tejszínhab és az se látszott, hogy bármi történt volna vele azon túl, hogy a tetején úszkált némi hab. Betettem a hűtőbe, mondván, mindegy, max apránként megfőzöm. Aztán amikor kedden elkezdtem főzni az ebédet, elővettem, hogy akkor felhasználom mártásnak a tésztához, de úgy tűnt, valami megváltozott. Leszűrtem és a sűrű izét, ami a szűrőben maradt, visszaadtam a robotnak, de nem habverővel, hanem keverővel és csodák csodája: pár perc múlva, ahogy a nagykönyvben meg van írva, ott voltak a vajdarabkák, körülöttük kevés íróval. Megint leszűrtem, kézzel összegyúrtam a vajat, aztán belesimítottam egy tálkába (persze, ha lenne  ilyen vagy ilyen vagy valamilyen csodás vajformázó izém…). De így is finom volt a szicíliai szezámmagos tekerccsel. (Meg se kell jegyeznem, hogy Blanki nem volt hajlandó enni belőle, pedig tényleg teljesen átlagos, sima-normál vaj volt.)

2. A kenyér. Múlt vasárnap óta készítettem a kovászt egy rusztikus francia kenyérhez teljes kiőrlésű búza lisztből – először életemben – és meglepve tapasztaltam, hogy büdös. Azt hittem, jó szagú lesz, mint a kelő tészta, de nem: furcsán savanykás szaga volt. Reméltem, hogy a kenyér azért jó lesz, de annyira rosszul voltam a szagától, hogy kidobtam a szemétbe az egészet. Közben kinéztem egy másik kovászos kenyeret – egy San Franciscoi fehér kenyér – megpróbálom azt is, hátha.

Nincs Trackback

7 hozzászólás

  1. kecs

    Sajna a kovasz budös…de en a kenyeren mar nem szoktam erezni. Es egeszen mas a kenyer kovasszal, mint elesztövel.

    Posted 2009 október 26. hétfő at 15:44 | Permalink | Válasz
  2. Christa

    én is használok kovászt a kenyérsütéshez, a receptben, ahonnan a tudományt lestem, egyszerűen csak cefre szagúnak titulálták. szerintem nagyon találó hasonlat. :)
    a kenyérnek viszont tényleg finom ízt ad.

    Posted 2009 október 26. hétfő at 19:03 | Permalink | Válasz
  3. Akkor ne higgyem, hogy ami büdös, az nem ehető? Azt hittem, hogy valamit elrontottam és berohadt az egész :)
    És ti milyen lisztből készítitek a kovászt és utána milyen kenyereket süttök belőle?

    Posted 2009 október 26. hétfő at 22:29 | Permalink | Válasz
  4. Egyszer már én is köpültem vajat főzőtejszínből a kísérlet kedvéért: a rugós fajta habverővel. Teljesen jó lett, vaj lett, finom lett :)

    A kovásszal még én is így jártam mindig. A receptek, amiket olvastam, azt írják: savanykás szaga van. Hah, micsoda eufenimizmus! Kibírhatatlan szaga van, és nagyon rosszul néz ki! A legtöbbször nálam is kukában kötött ki, mert nem voltak jó érzéseim vele kapcsolatban, nem éreztem úgy, hogy szívesen ennék vele sült kenyeret. Egyszer csináltam végig a folyamatot egy rozskenyérrel – az bizony elég savanyú kenyér lett.
    Azon is elgondolkodtam, hogy milyen szag lehetett régen azokban a konyhákban, házakban, ahol mindig ott volt a kovász – kivettek belőle és utána pótolták… egész biztos, hogy nem maradt a szag az edényben… Vagy talán cserépedényben másként viselkedik, mint egy műanyag dobozban? Biztosan…

    Posted 2009 október 26. hétfő at 22:44 | Permalink | Válasz
  5. na jó, azt hiszem, akkor nekifutok azért mégegyszer, úgy tűnik, ilyennek kell lennie

    én üveg tálba tettem, de nem hinném, hogy ennél sokkal büdösebb lehet bármi másban :)

    Posted 2009 október 27. kedd at 09:49 | Permalink | Válasz
  6. kecs

    Nalunk az Uram a pek, rozslisztböl csinalja, de sima lisztböl is lehet. Csak egy napig kell nyitott edenyben tartani, utana bezarja egy beföttesuvegbe, be a hutöbe, ott elvan, szagtalan. A kenyerhez keves kell belöle, kb. kethetente ad hozza meg lisztet es vizet, merthogy etetni kell. De mint mondtam, lezart uvegben a hutöben jol elvan. Ha rozslisztböl keszited akkor szerintem sörszaga van, bar en azt se szeretem. A kenyerben viszont nem erzem a savanyusagot, lehet attol fugg, mennyit hasznalsz? Majd megkerdem az illetekest.

    Posted 2009 október 27. kedd at 11:04 | Permalink | Válasz
  7. bahamabézs

    Nekem egyszer megcukrozott habtejszínből sikerült vajat köpülnöm (nem ez volt a célom), úgyhogy végül kénytelen voltam csokikrémet csinálni belőle, mert kenyérre nem lehetett kenni.

    A kovász: büdös. De tényleg nem kell folyamatosan fedetlenül tartani…

    Posted 2009 október 30. péntek at 22:47 | Permalink | Válasz

Szólj hozzá!

Az email címed soha senkivel nem osztom meg. A kötelező mezőket * jelöli.

*
*