Egy folyamat eredménye ez az “Egy fa”. Végig kellet menni az úton – a hirtelen jött ötlettől (úgyis mint intuició egy adott képnél) a köztes állomásokon át (a “megpróbálom ezzel is, hátha”) a csalódottságig (“nahát, ezekkel nem működik”). Aztán jött az egész téma ejtése (mondván “majd előkapom, ha szükségem lesz rá”). És akkor… Visszajutottam az intuicióhoz – a kör bezárult. Eszembe jutott ez a kép és éreztem, hogy ezt fogom szeretni. És lőn.
Egy fa
(a kis képek kattintással megnézhetők nagyban)
Az egésznek semmi köze ahhoz a mondva csinált dilemmához, hogy akkor fessek, vagy fényképezzek, vagy játszak a photoshoppal. Végülis mindegyik játék, igaz? Van jelentősége, hogy üres papírra kerül festékkel az a valami és úgy szkennelem be vagy egy fotót alakítok át, és úgy kerül a képernyőre? Most azt mondom, ez nem fontos, mert csak az alkotás öröme számít és az megvan.
Az első kiskép az eredeti fotó, gondoltam beteszem, hogy jobban látszódjon a különbség. A másodikon van a végeredmény, a harmadikon pedig a másodiknak egy részlete látható kinagyítva. Nagyon tetszik, hogy a részletek is ilyen jól láthatók, szinte kézzel fogható a textúra. Szeretem :)
Nincs Trackback
2 hozzászólás
Jaj, be szép, Merci!
Nem tudok betelni, és egészen betölti a lelekm. Jaj istenem, be szép.
Szeretem, hogy a képeidet nézegetve gyakorta érzem úgy, a lelkemből csentél egy darabot a “papírra”. :))