pranté fotók, stb.

de ez most más :)

Magdalenanál találtam ezt a játékot, gondoltam, én is játszok ilyet. Mármint olyat, hogy előkapom a könyvet, amit most olvasok és felütöm a 161. oldalon és bemásolom ide az 5. mondatot. Aztán, gondoltam, majd azt játszuk, hogy ti kitaláljátok, hogy mit olvasok. Ez volt a tervem. Már előre kuncogtam magamban, mert én tudom, mit olvasok és azt gyanítottam, hogy, egész hamar meglesz a megoldás, mert a könyvem írójának olyan jellegzetes a stílusa és a szereplőkről könnyen beazonosíthatóak a könyvei. Ráadásul így sokkal viccesebb megosztani, mintha csak bemásolnám a borító fotóját és azt írnám mellé: “Most ezt olvasom, tök jó.”

De annyira nem volt egyszerű a dolog, mert már a legelején úgy tűnt, hogy fel kell adnom, ugyanis nem volt ott a könyvem, ahol hagytam. Oké, gondoltam, talán magammal vittem a vécére – de nem. Vagy a konyhába…? Nem. Akkor… felforgattam a lakást, minden helységet, ahol jártam ma, de nem találtam sehol. Még jó, hogy a nagylányom ahol tud segít és mikor látta, hogy kezdem feladni, előhozta a könyvet, mondván, véletlenül látta, amint Miksi elszalad vele a használaton kívüli hátsó szoba irányába…

No, meglett hát a könyv, úgyhogy. Kinyitom, nézem a 161. oldalt. Nohát, ez így nem lesz jó. A könyvben, amit olvasok az író több könyve van egybekötve és a könyv 161. oldala a második történet első fejezetének a vége. És szerintem nem is igazán jellemző. Először azt gondoltam, csalok és megnézem a következő történet 161. oldalát, vagy az azutánit, de úgy tűnik egyik történet sincs 161 oldalas :)

Oké, lehet, hogy végül nem lesz olyan vicces, mint gondoltam, de most már mindegy. Íme a mondat – a 161. oldal 5. mondata – bemásolom ide végre, ha már ezért kezdem el írni az egészet:

…”Tom Leven ugyan igazságtalanul vádolta meg egy felettesét, mert ez véletlenül hasonló találmányon dolgozott, azután megölte a szeretőjét, mindez azonban nem zárja ki azt, hogy segítségünkre legyen ennél a fontos találmánynál” – mondta a táborszernagy – “Lehet, hogy az ő megoldása volt a helyes….”

De nem adom fel, ha ebből nem találjátok ki, hogy ki írta és mit írt, akkor bemásolok egy másik mondatot, amin nagyon jól szórakoztam, amikor először olvastam, és még most is.

Rejtő… Elveszett cirkáló?

Ez bizony tényleg Rejtő és tényleg Az elveszett cirkáló :))

igen, az :)
imádom :)
egy részt akartam még bemásolni Fülig di St. James leveléből :)

Mire ideértem, már kitalálták a többiek.. :( Nem olvasol egyszerre több könyvet véletlenül?

Igen-igen, kérünk még feladványt! :)

De, olvasok mégegyet, igaz, azt lassabban, de azért beteszem. Játszunk :)

Várom én is! Ez könnyü volt!