könyves hétfő
Az előző bejegyzésnél már írtam, de akkor most itt is: csináljuk úgy, hogy a megfejtést nem áruljuk el, hogy akik később olvassák, azoknak is jusson szórakozás. És adtam neki nevet, úgyhogy most már akkor tényleg van ez a játék :)
Oké, ezt a könyvet most épp nem olvasom, és csak azért vettem elő, hogy felüssem valahol: 177. oldal felső harmada:
- Igaz, ami igaz – mondtam, azon igyekezve, hogy ne faljam be túlságosan gyorsan, s nyelvem mindkét felével kiélvezhessem e tésztában sült hús melegségét és porhanyósságát -, én is azok közül a gyomrukat szerető népek közül való vagyok, akikről a pástétomárus énekelt, de hallottad mit mondott e fickó, Miroul? Oc nyelvünk miatt a reform gyanúja alá estünk, s ettől máris gyűlöletesnek tetszünk. Kutya teremtette, ő az eretnek, nem én.
– Uram – felelte Miroul, szorgalmasan rágva -, mindig az dönti el, ki az eretnek, kié a többség és a nagyobb erő. Nimes-ben mi, Párizsban a pápisták.
– Aranyat ér minden szavad, Miroul - mondtam félhangon. – Én doktorrá léptetnélek elő a józan ész triduanes-én. Szólítsd ide az a csinos termetű tejesasszonyt! Szólítsd te ide, a kutyafáját!, az én hangom elment.
hozzászólás (10)