pranté fotók, stb.

csapongó leszek, mert csapongani jó :)

A gyerekek elszenderedtek úgyhogy betettem ezt a filmet. Tudom, hogy milyen izé, mégis (vagy épp azért) imádom. Bármikor tudok pityeregni a végén, amikor találkoznak a parkban :) De azért már épp elégszer láttam ahhoz, hogy közben kényelmesen tudjak merengeni.

Úgyhogy merengek. Próbálom felidézni azokat az érzéseket és gondolatokat, amik délután leptek meg. Tekintve, hogy a bringa az utánfutóval ott fényeskedett a terasz mellett, nyilvánvaló volt, hogy elmegyünk kipróbálni. Úgyhogy fél hét körül elvágtattunk a naplementébe.

Illetve én vágtattam, merthogy én voltam a ló és ők ketten – a királylány meg a herceg – ültek hátul a hintóban. És nagyon élvezték. Kb egy órát kirándultunk, nagyrészt földúton meg egy kicsit aszfalton is. Jó volt újra bringázni. Eszembe jutott egy csomó régi történet – igaz, már a hétvége óta itt voltak körülöttem, mert a hétvégén is sokat beszélgettünk dicsekedtem :) Igen, mert boldogult lánykoromban király erőnlétem volt és rengeteget bringáztam egész komoly távokat meg szintkülönbségeket… Visszatérve a délutánhoz. Csak kicsit mentünk, nem is hajtottam túl magam, csupa öröm és kellemes meglepetés volt az út: sokkal jobban bírtam, mint hittem, tudtam élvezni a tájat és még arra is volt energiám, hogy kicsit szídjam magam, amiért elfelejtettem fényképezőgépet vinni magammal. Ami azért is érdekes, mert egy hónapja nem volt fényképezőgép a kezemben. Azt hiszem nem tudom megfogalmazni a lényeget, hiába keresem a szavakat.

Közben vége lett a filmnek, úgyhogy betettem egy másikat. Ebben az a vicces, hogy ezt a filmet magamtól soha nem vettem volna meg. Viszont van egy blog, ahol régebben olvastam róla és annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy minden előítéletem ellenére beszereztem. Kár, hogy nem figyelek oda rendesen, hanem ábrándozom, de most ez az inger erősebb :) Majd legközelebb. Csak egy kérdésem van, megoldható, hogy néhány évig Angliában éljek? Mondjuk, Londonban? Az jó lenne. Igen, az előző film közben New Yorkba akartam költözni pár évre. És amikor Amelie csodálatos életét néztük, akkor meg Párizsba vágytunk. Így van ez jól. Különben azt hiszem már láttam ezt a filmet.

Hogy hol érdemes élni..hm… Anyamadár-ék (http://hicudzsi.freeblog.hu/) Angliában élnek gyerekestül,talán vele dumálhatsz az ottani meg-élhetöségröl.

mindkét filmet nagyon szeretem én is…utóbbit tán valamivel jobban is…:)

Szólj, ha rájöttél, miről lehet tudni, hogy a sok vágy közül melyikre hallgass. Én is ilyesmit játszom kicsiben: mivel azt már eldöntöttem, hogy itt maradunk a gyerek miatt még egynéhány évig, így utcák és lakások között játszom ezt: meglátom, megtetszik, és már el is tudom ott képzelni az életünket…

Szerintem a gyerekeknek az a jó, ami nekem is jó ezért úgy döntöttem, hogy nem kötök kompromisszumot. Úgyse tudhatom előre, hogy arra van-e szükségük, ami szerintem szép és jó. Még a saját céljaimmal sem vagyok tisztában, hát még az övékkel. Ígyhát, amíg enyém a felelősség, nekem kell döntéseket hozni és mivel a saját vágyaimat kell követnem, átmenetileg nekik is ebből kell kihozniuk a legtöbbet – de ezt ők még zsigerből tudják :)
Ha már az ovodánál/iskolánál tartunk: ha úgy alakul, hogy álmaim lakhelyét a világ másik végén találom meg, akkor nem az lesz az elsődleges szempont, hogy milyen közel/távol van a mostani ovodánktól vagy egyáltalán van-e arrafelé waldorf közösség. Lehet, hogy ez Flóra útja volt és az én dolgom csak annyi volt, hogy elvezettem őt oda és ki tudja, hogy Blankinak és Miksinek is van-e ott keresnivalója. És ez független attól, hogy én mennyire szeretem ezt az ovit, az ovónéniket és a szülői közösséget. Örülni fogok, ha maradunk és akkor is örülni fogok, ha változtatunk. A változás jó dolog. És még valami: amikor Flórának kerestünk ovit nyilvánvaló volt, számomra, hogy waldorfnak kell lennie. Most messze nem vagyok ilyen határozott.
Nem keresgélek házat és nem erőlködöm, ahogy lesz, úgy lesz…