Jonette Crowley, Ash-ta-tara, Soul/Body Fusion. Ha valaha volt kétségem afelől, hogy miért vagyok itt, akkor elmondhatom, hogy elmúltak. Például ezért a fél óráért. Később talán képes leszek szavakba önteni az érzéseimet…
Egyszerűen csodálatos volt ugyanakkor nagyon-nagyon erős. Ash-ta-tara energiája egyszerűen letaglózott, potyogtak a könnyeim és remegtek a végtagjaim, még fél óra múlva is. A Soul/Body Fusion pedig nagyon érdekes volt, bár közvetlen hatását nem érzékeltem…
Eltelt két óra, de nem hinném, hogy közelebb lennék az érzelmeim vagy a történések megfogalmazásához. Megvettem Jonette könyvét (The Eagle and The Condor). Írt bele ajánlást: Mercedesznek. Hidd el, az igazság a szívedben van. A feltétel nélküli szeretet útja a te utad. Szeretettel: Jonette”
Ez azért érdekes, mert hónapok (évek) óta mást se hallok-olvasok-kapok, minthogy a feltétel nélküli szeretet így meg úgy. És ahogy az már lenni szokott, pont azokat az üzeneteket, amiket elsőre elkönyvelek banálisnak¹, később mély megbánással kell újra elővennem, és bennük újra meg újra egyre mélyebbre merülnöm, hogy az igazán fontos dolgok a helyükre kerüljenek.
A feltétel nélküli szeretet érzése amúgy ma került hozzám legközelebb – legalábbis most úgy érzem. Egyrészt nem tudtam abbahagyni a sírást, másrészt szerettem volna magamhoz ölelni az egész világot. Hol van már a tegnapi para, hogy egyedül vagyok, kicsi vagyok, kövér vagyok, engem senki se szeret?! Már nem is emlékszem rá! Zizi vagyok és csodásan érzem magam.
A kérdés most az: hogyan tovább? Mi a feltétel nélküli szeretet útja? Hogy kerülhetek rá és hogy maradhatok rajta?
¹ Például, amikor az amszterdami workshopon először próbáltunk csatornázni és az első mondat úgy kezdődött: “Nagyon szeretünk.” Mire belőlem előjött a zsigeri válasz: “igen, tudom, ezt már ezerszer hallottam, odaát mindenki nagyon szeret és tisztel, blablabla, akkor most ugorjunk a lényegre” és akkor azt a megsemmisítő választ kaptam: “Már ott is vagyunk. Ez a lényeg.” Valahogy így.
(…)
19:48 Csak bőgök. Azt kérdezem magamtól: miért jó ez nekem? MIért csinálom ezt? Élvezhetném az életet a többiekkel, akik lenn táncolnak, buliznak, beszélgetnek. Ehelyett itt fekszem az ágyon, bőgök és próbálom megfejteni. Persze jön a válasz: újra csak a hátam mögött hagytam valamit, valami újra megváltozik, megint tanultam valamit – akármi legyen is az – ami miatt más soha semmi nem lesz már ugyanolyan. És amit a hátam mögött hagyok, azt újra megsiratom Azt hittem, nincs már több könnyem, de érzem, hogy még mindig csorog az arcomon. Néha nem egészen értem az okát, máskor tudom, hogy valami történt, de nem igazán értem, hogy mi sírni való van rajta.
Ha az a kérdés, hogy miért csinálod azt, amit csinálsz, akkor arra nagyon egyszerű a válasz: azért, mert valahol mélyen a szívedben minden kétség, bizonytalanság ellenére érzed, hogy mit kell tenned. Ilyenkor minden, az univerzum minden ereje odaáll a hátam mögé hogy támogasson. Nincsenek trükkök, minden úgy történik, ahogy lennie kell. Akkor is amikor ez nem nyílvánvaló.
Higgy magadban, mert enélkül a teremtéseid nem lehetnek teljesek. Járj nyitott szemmel és nyitott szívvel és látni fogod a visszacsatolásokat. Tedd fel a kérdéseidet és meg fogod kapni rájuk a válaszokat. Higgy magadban, figyelj oda a belső hangodra és látni-érezni fogod a különbséget. Lélegezz tudatosan, próbáld a döntéseidet levinni a fejedből a szívedbe. A légzés segít túllépni a félelmeken. A benned élő isten-istennő nem ismeri a félelmet, azok aspektusok, amik szeretnék felvenni veled a kapcsolatot, mert szeretnének integrálódni. Szóval, amikor jön a félelem, lélegezz. Lélegezd be és érezni fogod, ahogy szeretetté transzformálódik. Mert minden szeretetből születik és abba is tér vissza. A létezés értelme is ez: szeretet és öröm. Elfogadás. Feltétel nélküli szeretet.
(…)
Mit csináljak most? Magányosabbnak érzem magam, mint valaha…
És újra bőgök.
Valami megváltozott és nem tudom mi az… Nincs veszteségérzetem, bár egy valamit mintha elvesztettem volna: nincs jövőképem. Olyan, mintha a semmibe lépkednék és újra magamat féltem, meg azokat, akiket szeretek. Tavaly elsirattam a múltam és most mintha a jövőt siratnám. Újra meg újra. Noha tudom, hogy nincs okom félni, minden, ami velem történik a saját teremtésem, márpedig az feltétel nélkül engem szolgál. Felelősséget vállalok minden teremtésemért, de én nem akarok mást, csak örömteli, boldog életet. Akkor meg mitől félek? Talán nem látom, hogy hová vezet mindez? Hogy ezeknek azért kell megtörténni, hogy lássam, tapasztaljam, hogy ÉN VAGYOK és hogy én teremtem a saját valóságomat és hogy ehhez nincs szükségem küzdelemre, koncentrációra vagy analízisre. Nem kell értenem a dolgokat ahhozk, hogy megtörténjenek velem.
(…)
Néha úgy érzem, a szívem szakad meg, ha arra gondolok, hogy valaha el kell hagynom a házat, ahol Miksi született, mégis folyton ott van bennem az igény, hogy egyszerűsítsem az életem. És itt jön a bizonytalanság: nem ez az élet a legegyszerűbb? Az egyszerűség is belülről jön, nekem kell azzá tennem, bárhol lakhatok és bárhol lehet az élet pont olyan egyszerű, mint amilyen bonyolult. Tudom, hogy a megoldás már ott van és elég nyitott is vayok, hogy észre vegyem, amikor majd eljön az ideje, de a kétségek és a bizonytalanság időről időre elrontják nekem a mókát. Ha megkérdezem magam, hogy mit akarok, akkor egyértelmű a válasz: maradni akarok. Szeretném, ha ezzel a házzal együtt működne az életem, ha a dolgok támogatnák, hogy a vágyaim úgy teljesülhessenek, hogy közben itt lakunk. Gyakran érzem úgy, hogy a ház, a vidéki élet a gátja egy csomó mindennek, de ha őszinte vagyok magamhoz, be kell látnom, hogy a háznak ehhez semmi köze. Itt pont úgy lehet sportolni, bulizni, dolgozni, mint bárhol máshol. Nem a helyszínen múlik, hanem rajtam. Az én tudatos döntésemen. az én életemet csak én tehetem csodálatossá és teljessé senki más.
20:54 Van listám, hogy mit szeretnék:
- ha a testem harmóniában lenne a lelkemmel, ha nem kéne úgy éreznem, hogy miközben a lelkem szárnyal, a testem csak kacsáz utána
- szeretnék Egyiptomba menni, meg Dél-Amerikába meg mindenhová
- szeretnék otthon lenni a gyerekekkel
- szeretném, ha minden rendben menne a kiállítással – ha lesz egyáltalán. Lesz egyáltalán?
- szeretném, ha minden jól alakulna anyagilag
- szeretném, ha az ovit mindenki megelégedésére tudnánk csinálni
- szeretnék delfinekkel és bálnákkal találkozni
22:16 Lenn voltam, táncoltam. Az elmúlt három napban már másodszor. És tök jó volt. Jólesett, felszabadító volt és üdítő. Csodálatosnak éreztem magam, mint utoljára már nagyon régen. Nem táncoltam vagy 8 éve, de lehet, hogy 10. És pont úgy éreztem magam, mintha 10 évvel fiatalabb lennék. Szeretek táncolni. Ebéd után Lee Carroll Kryont csatornázta. Nagyon, nagyon… és aztán elbúcsúzott Tobias. És ezeken kívül még mennyi minden történt! Találkoztam egy csomó csodás emberrel és történt valami – nem igazán tudom, hogy mi. Azt mondták, hogy a lelkem eljött hozzám és velem marad, hogy részt vegyen az életemben.