Az erdőben, ami az utunkat szegélyezi, sok a fenyő (fehérakácok, feketedió és tölgy társaságában). Lassan megérik egy alapos tisztogatásra és persze a szakemberek szerint a fenyőnek mennie kell, de én nem engedem, mert a nagy melegben illatozik a gyanta és az abszolute ellenállhatatlan. És mi szeretünk tobozokon és tűleveleken sétálni :) Inkább a feketedió meg az akác tisztuljon… pedig tudom, hogy nem őshonos errefelé meg minden, de ha minden csak funkcionális, akkor hol találnak rám az ilyen apró örömök?
Ez a fenyőillat engem különben is mindenféle mediterrán helyekre emlékeztet: tinikoromban Horvátországban nyaraltunk egy szigeten (anyu: Hvar volt?), aztán Tomival és egy baráti társasággal voltunk Orebicben meg később másokkal Murterben is (on-en-ön vagy ban-ben – sose tudom, melyik a sziget neve és melyik a városé). És akkor Olaszország meg dél-Franciaország fenyveseiről még nem is beszéltem…
Nincs Trackback
4 hozzászólás
Ilyen erdei útakat gyerek- ill.tinikorommal kötöm össze,pedig nem is voltam olyan fantasztikusan sokat
kirándulni.És mégis belém ívodott…örökre.
Miért kellene a fenyőnek menni, mármint mivel indokolja a szakember? Magyarországon pedig az akác sem őshonos, így most kicsit értetlen vagyok… gyantaillat mmmmm…. :))
tudom, hogy az akác sem az, de azzal lehet jól fűteni vagy oszlopnak is jó, a fenyő viszont (legalábbis ami nálunk van) haszontalan
Hajrá fenyő!