PRANTÉ

Ma folytatódott a takarítás, ugyanis egy csomó doboznak csináltam helyet a hátsó (=rumli) szobában és közben legnagyobb örömömre előkerült a teleszkópos nyelű pókhálótalanító kézikészülék. Ennek örömére leszedtem a pókhálót mindenhonnan, ahol hirtelen felfedeztem őket. Most, ha felnézek, nem látok semmi különöset. A pókhálókkal (és általában mindennel, amit a takarítás során érintek) az van, hogy amíg ott fityegnek a sarkokban, addig eléggé zavarnak, de ha most valaki bejön, akinek nem hívtam fel a figyelmét korábban a pókhálókra, akkor az nem lát semmi különöset. Ha nincs pókháló az önmagában nem olyan nagy öröm, csak azzal összefüggésben, hogy tudom, hogy volt. Hogy mennyi volt. De azért vannak fokozatok. Például a fürdőszoba takarítása után (majd, ha megcsinálom) szemmel látható és feltűnő, hogy csili-vili, sehol egy maszat, kézek, lábak és egyéb kis testrészek lenyomatai.

Aztán, Blanki kiment az udvarra szórakoztatni a Pákót, Miksit elaltattam, én meg néztem a Vissza a Jövőbe első részét. Hehe.