pranté fotók, stb.

A szeretetről és a segítségnyújtásról mostanában többen is írtak, akiket rendszeresen olvasok (+ akinek meghívásos a blogja, ezért azt nem reklámozom itt, arról írt, hogy a segítségnyújtás milyen kétélű dolog). Minden alkalommal sok hozzászólnivalóm lett volna, de valamiért mégsem írtam le, amit gondoltam. Ennek kapcsán újra elolvastam ezt a kártyát meg ezt az üzenetet és örömmel tapasztaltam, hogy még mindig érvényesnek érzem őket :)

Ahogy egyre mélyebbre merülök ebben a témában, egyre tisztább a kép és egyre egyszerűbb a megfogalmazás, ezért nem is fogok hosszan kifejteni, csak annyit jegyzek fel emlékeztetőül magamnak, hogy minden szeretet önmagam elfogadásával kezdődik és azzal is végződik. Elfogadni, tisztelni és szeretni magamat (szőröstűl-bőröstűl, khm.), enélkül képtelenség bárki mást elfogadni és tisztelni és szeretni. Mert ezek nélkül az feltétlenül valami más (˜/volt/lesz nemkívánt törlendő), de ha ez megvan, akkor a többi már magától jön. Ha tisztelem valakinek az útját (bármilyen “nehéz” vagy “szokatlan” is legyen az), akkor nyilvánvaló, hogy csak akkor segítek, ha megkér.

Valójában minden gyógyítás és segítségnyújtás azzal a kérdéssel kell hogy kezdődjön: valóban meg akarok gyógyulni? valóban szeretnék változtatni? valóban szeretném megoldani a problémáimat? (Ha valaki ezeket a kérdéseket nem teszi fel saját magának, akkor a gyógyítónak kell(ene) megtennie.) És ha nem tudok szívből igennel válaszolni, akkor minden hiába. Ha viszont igen, akkor valójában már ott is van a megoldás, csak őszintéség – önmagamhoz – és nyitottság – a külvilág felé – kell hozzá, hogy észrevegyem. És ezen a ponton már tudok kérni és elfogadni segítséget, ha még mindig szükségem van rá.

Ugyanakkor Levena felvetett egy másik érdekes témát is, az energia-lopást. Mert ha nem is igazán akarok meggyógyulni, akkor miért is megyek orvoshoz vagy gyógyítóhoz vagy csinálok úgy, mintha? Hát csak azért, hogy kicsit feltöltődjek, azzal, hogy valaki odafigyel rám, foglalkozik velem. Mindegy mit mond, mit csinál, mit javasol, úgysem lehet foganatja, ha valójában nem is akarok változást.

Erről eszembe jutott egy kedves és tanulságos történet: egy nadis tanfolyam egyik napján meditációs technikát alkalmaztunk, hogy megszabaduljunk a nyűgeinktől. A dolog lényege, hogy tűzbe kellett dobni a problémákat jelképező izéket (szabadon választott), ezáltal elengedve őket. A végén mindenki beszámolhatott a tapasztalatairól és ekkor valaki azt mondta, hogy hát ő elég sok mindent bedobált a tűzbe, de azért nem mindent, mert a hátfájástól nem akar megszabadulni, mert az úgy hozzánőtt és mi lenne vele nélküle. Sokan nevettek én pedig értetlenkedtem, de most úgy gondolom, ő igazán őszinte tudott lenni magához és felfedezte magában a ragaszkodást ehhez a nyavajához, bármi legyen is az oka vagy a célja. És azért van különbség azok közt, akik mindent bedobáltak a tűzbe, anélkül, hogy megpróbáltak volna igazán őszinték lenni magukhoz, majd később azt mondják, hogy szemfényvesztés volt az egész, mert a problémák, amiket bedobtak egyáltalán nem szüntek meg, és azok közt, akik csak azokat a dolgokat engedték el, amiknek az elengedésére már kész voltak.

…

Azt hittem még folytatom, de nem, megyek ebédet intézni ♥

Én már inkább nem fejtek ki semmit arról, hogy mi-milyen-miért-hogy működik. Egyszerűen nem érzem értelmét, mert nem érzek általánosan igaz szabályokat, törvényeket a világban. Ha megállapítok valamit, a világ következő lépése, hogy megmutatja nekem, hogy van még más is, hogy nem látom az egészet.

Azért írom le, mert később érdekes visszaolvasni, hogy mikor mit hittem :)

természetesen nincsenek általános szabályok, mindenkit befolyásol a hite és mindenki maga dönti el, hogy számára mi a legmegfelelőbb megoldás. Az hogy a világ bizonyítja sokszínűségét és megmutatja, hogy jelen helyzetünkben nem láthatjuk soha a teljes képet, szerintem csodálatos, engem mindig lenyűgöz :)

Látod Merci, itt van a kérdés. Az én kérdésem: Vajon miért van nekem szükségem erre a felesleges 10 kilóra, amit cipelek magamon? Miért nem tudok/bírok/akarok megszabadulni tölük? Annyira szeretném tudni a választ! Vajon a hátfájós tudta?

ha rájövök, hogy az én harmincam mit keres rajtam, egyből leírom ide :)
azt mondják a túlsúly védelem (is) – hát én szívesen elcserélném valami másféle védelemre a hájamat

Engem is mindig lenyűgöz.:)

Igen, azt mondják a túlsúly védelem, meg egyfajta távolságtartás az emberektől, hízom=kitolom a határaimat.
Mondom ezt én, a plusz 8 kilóval