PRANTÉ

Ha anyósom nem szervezi meg, akkor tegnap nem jöttünk volna össze családilag és ki tudja mikor került volna sor a hamvak szétszórására. De mivel kézbe vette és megszervezte, mindenki ott lehetett, hogy a maga módján lezárja magában, legalábbis ami a fizikai oldalt illeti. Azt hiszem soha nem titkoltam, hogy nincs kedvem¹ az egészhez és tegnap a szakadó eső és a rosszkedvű Miksi egyáltalán nem javított a hangulatomon. Aztán láttam, hogy – a negatív hozzáállásom ellenére – minden a lehető legjobban alakul. Amikor elindultunk még úgy volt, hogy oda megyünk, ahol tavaly augusztus nyolcadikán voltunk Kisoroszi fölött a Duna parton. Aztán, mivel nagyon esett az eső és emlékeim szerint jó negyedórás sétával lehet csak megközelíteni azt a helyet, menet közben alakítottunk a terven. Végül egész könnyedén sikerült egy olyan helyet találnunk ami megfelelőnek bizonyult. Anyósomék vettek egy kis fűzfát, amit – miután megtaláltuk a legmegfelelőbb helyet a parton – együtt elültettünk. A nagynéném mondott pár szót és az anyósommal beszórták a vízbe a hamvakat. Mindenki bedobott egy szál virágot a vízbe, beszélgettünk meg fotóztunk egy kicsit, aztán mindenki hazament. Szép volt, jó volt, egyszerű volt. Nem tudom tegnap megköszöntem-e vagy sikerült-e más módon éreztetnem a hálámat mindenkivel, aki ott volt, mindenesetre most akkor ez az.

¹ez nem a legmegfelelőbb kifejezés arra, amim nem volt…