pranté fotók, stb.

utoljára a hamvakról

2009 május 31
család, személyes

Ha anyósom nem szervezi meg, akkor tegnap nem jöttünk volna össze családilag és ki tudja mikor került volna sor a hamvak szétszórására. De mivel kézbe vette és megszervezte, mindenki ott lehetett, hogy a maga módján lezárja magában, legalábbis ami a fizikai oldalt illeti. Azt hiszem soha nem titkoltam, hogy nincs kedvem¹ az egészhez és tegnap a szakadó eső és a rosszkedvű Miksi egyáltalán nem javított a hangulatomon. Aztán láttam, hogy – a negatív hozzáállásom ellenére – minden a lehető legjobban alakul. Amikor elindultunk még úgy volt, hogy oda megyünk, ahol tavaly augusztus nyolcadikán voltunk Kisoroszi fölött a Duna parton. Aztán, mivel nagyon esett az eső és emlékeim szerint jó negyedórás sétával lehet csak megközelíteni azt a helyet, menet közben alakítottunk a terven. Végül egész könnyedén sikerült egy olyan helyet találnunk ami megfelelőnek bizonyult. Anyósomék vettek egy kis fűzfát, amit – miután megtaláltuk a legmegfelelőbb helyet a parton – együtt elültettünk. A nagynéném mondott pár szót és az anyósommal beszórták a vízbe a hamvakat. Mindenki bedobott egy szál virágot a vízbe, beszélgettünk meg fotóztunk egy kicsit, aztán mindenki hazament. Szép volt, jó volt, egyszerű volt. Nem tudom tegnap megköszöntem-e vagy sikerült-e más módon éreztetnem a hálámat mindenkivel, aki ott volt, mindenesetre most akkor ez az.

2009-05-30_img_6311 2009-05-30_img_6314

¹ez nem a legmegfelelőbb kifejezés arra, amim nem volt…


hozzászólás (6)

KAnya
2009 június 1

Ahogy olvasom, úgy érzem,gyönyörű volt, örülök, hogy ilyen szépen lettél túl rajta.


Halmama
2009 június 1

Én is nagyon örülök, hogy megtettétek és úgy ahogy nektek is jó emlék lesz. Meghitt lehetett..
Halmama


Magdalena
2009 június 1

Ó, Merci, ezek a képeid(is) önmagukért beszélnek.


grenadine
2009 június 1

szép
megindító


Merci
2009 június 1

igen: szép volt, megindító meg minden, és amit a legjobban szeretek: őszinte és spontán – legalábbis én úgy érzem


Gabi
2009 június 3

Szerbusz Merci! Össze szorult a torkom ahogy olvastam a soraidat! Ha megnyugvást érzel akkor igy volt jó, én az ilyen nehéz ,lélekben is nehéz dolgokban az egyszerüséget ,a csendet és a meghitt pillanatokat ” szeretem “! Azt hiszem ez az volt.A gyerekek, hogy élték meg,nem kérdeztek? Erre csak akkor válaszólj,ha akarsz! Őszinte szeretettel ölel:Gabi


a te hozzászólásod