mit lehet csinálni…?

És vajon én mit csinálnék (-tam volna), ha a páromról kiderülne (-t volna), hogy gyógyíthatatlan betegsége van? Mit csináltam volna, ha lehetőséget kapok vele lenni az utolsó napjaiban, óráiban, perceiben?

Amikor még élt, akkor még nem tudtam erre a választ. Most már tudom. De hiába sírok, ennek már annyi…

Meghallgatnám, amit el szeretne mondani: a félelmeiről, a kétségeiről, a szomorúságáról, bármiről. Mindenről. Elfogadnám, szeretném, úgy ahogy van, mert úgy tökéletes, ahogy van… Nem akarnám többé megváltoztatni és nem álmodoznék arról, milyen jó volna, ha ő akarna megváltozni… csak úgy, magától… Ha meg akarna gyógyulni, segítenék neki, ha úgy érezné, nem akar harcolni az életért, akkor segítenék neki abban, hogy az átmenete olyan legyen, amilyet szeretne…

Nehéz dolgok ezek…

Nincs Trackback

URL: http://prante.hu/blog/2009/02/mit-lehet-csinalni/trackback/

4 hozzászólás

  1. Nemrég olyan helyzetbe kerültem, h a saját magam életét gondolhattam át hasonló módon. Akkor értettem meg igazán azt az állapotot, amit “mindenképpen” el szeretnék még érni ebben az életben (annak ellenére, h 4-5 éve ezért “taposok”), és akkor ébredt fel bennem igazán a vágy. Azóta egyre csak ébredezik — és ébredezem… :)

    És az egyetlen “értelmes” dolog, amit tenni lehet, h végtelenül szeretsz és megpróbálsz önmagad lenni és valódi önmagaddá válni levetkőzve a sok-sok felvett hülyeséget, félelmet, nevelést, mindent, ami nem te vagy… :)
    Szerintem ez a legtöbb, amit másoknak adhatok: önmagam s a lelkem tiszta megnyilvánulását.

    Posted 2009 február 26. csütörtök at 18:37 | Permalink | Válasz
  2. Alma

    Én amikor súlyos beteg voltam pont ezt vártam el a páromtól, akkor is ha komolyra fordul a dolog. Meg még azt, hogy lássam nélkülem is menni fog.
    Jó hogy leírhatom…

    Posted 2009 február 26. csütörtök at 22:00 | Permalink | Válasz
  3. Petra

    Ezt a bejegyzésed különösen KÖSZÖNÖM!

    Posted 2009 február 27. péntek at 10:42 | Permalink | Válasz
  4. babuscsiga

    Biztos láttad az Élet Nélkülem című filmet? Nem tudom melyik fájdalmasabb maradni, vagy menni? Azt hiszem mindegy, a hiány a szívszorító, gondolom annak is aki már máshol van.
    Nagyon nehéz batyut cipelsz! Mégis annyi mindeninek segítettél már, szerintem nem is
    sejted.
    Többször is eszembe jutott már, az a tudás amit megszereztél alkalmas lehet segítséget nyújtani haldoklóknak, félelmeik, szorongásaik elengedésében, segítve őket az áthaladásban? Ezt nagyon kevesen tudják hitelesen végezni?

    Posted 2009 február 27. péntek at 12:41 | Permalink | Válasz

Szólj hozzá!

Az email címed soha senkivel nem osztom meg. A kötelező mezőket * jelöli.

*
*